Posted at 3:57 AM by torokszofi

ó, igen. ez a második nap, de az első igazi próba. tegnap olvasópróba, ma tiefwasser. tizenkét órája beszélek folyamatosan. a Capitolium nincs messze, itt lesz szilveszter, itt lesz a születésnapom, ma a kínai színésznek van a születésnapja, a másik toronyházban szállásolták el, lassan elindulok és elmondom neki, hogy boldog születésnapot. kaptam egy nagy lakást, a nappalija majdnem akkora, mint az úszómedence a földszinten. és van konyha, az is méretes. valószínűleg teafőzésre fogom használni. és a lényeg. van fűtés és van meleg víz. a Harlemben nem volt, mikor eljöttem. kurvára nem esett jól. az előbb felálltam és odanyargaltam a hőmérséklet-szabályozó pöcökhöz és felnyomtam 80 Fahrenheitre. nem szórakozok.

don`t let the bedbugs bite.

Posted at 1:18 AM by torokszofi

vasárnap indulok Washingtonba, dolgozni. három hét. mire visszajövök, RsB is itt lesz és eltűnik a műanyagkarácsonyfa a ház elől. az elmúlt néhány nap J jegyében telik, aki valahol Brooklynban feldobja a maceszgombóc-levest, közben a nyaka és a jobb kulcscsontja közé szorul a mobil és így vigyorgunk, ő ott, én itt.

Posted at 8:45 AM by torokszofi

"mostam, teregettem, korán lefeküdtem". valahogy így. pontosan így.

Posted at 4:22 PM by torokszofi

elég sokat gondolkodom mostanában azon, miért jöttem vissza, miért most. még nincs meg a válasz. de ma például sokkal jobb, mint tegnap. otthon az apám fél kézzel az ezüstcsillagot erőlteti a fa csúcsára, másik kezében a szívem. közben a húgomat terrorizálja kapcsold már ki azt a monitort, szentkarácsony ünnepén. minderről anyám számol be, szorítja a telefonkagylót, istenem, olyan messze vagy. ülök az ágyamon, egy fehér Hanes-pólóban, a tűzoltólépcsőről csepeg az eső. istenem, milyen messze vagyok.

eredetileg jelentkeztem egy programra, amerikai családhoz lehet menni 25-én, valahová Connecticutba. apám emlegette is, keserűen, hogy ahelyett, hogy Pesten maradnék, inkább a Konektuki Nagypapához megyek, aki majd jól összetapogat. A Konektuki Nagypapa hiába vár rám. holnap megeszem a második doboz szaloncukromat. és tapogatom én magamat, nem kell félteni.

Posted at 4:08 PM by torokszofi

munkát keresek. találtam is a craigslisten egy jó kis állást.

"MODEL ,FEMALE,BEUTIFULL,ATHLETIC ,CURVED , SIZE PLUS KIND, ,DANCE POUSES ,FOR DRAWING AND PAINTING , PREVIOS EXP IS AN ADVANTAGE
NYC EXCELENT LOCATION PLEASE SEND PHOTO AND PHONE NO.
Compensation: 25 PER HR
This is in or around MANHATTEN."

ja, és

"Reposting this message elsewhere is NOT OK."

Posted at 1:05 PM by torokszofi

jó reggelt, jó éjszakát.

Posted at 1:05 PM by torokszofi

szombat éjjel én is eljutottam végre egy UFO TECHNOLOGIES partiba, és igen, én is megnéztem Buk híres teraszát, a Chrysler Building és a többi, vízentúli fény nekem is kezd szép lassan jelenteni valamit, de nagyon hideg volt. sokan sokat ittak, a DJ puha volt, de ő az új szobatársuk, úgyhogy lehet, hogy jól főz például. nekem nem volt gin, úgyhogy vodkáztam, de semmi értelme nem volt, viszont kiszúrtunk egy ismeretlent, akire rögtön ráhúztuk a buddha-faszú jelzőt. istentudja, mit jelenthet ez, mondom, hogy sokat ittunk. de azt hiszem, nem sok jót, nem voltunk olyan állapotban, hogy a buddhai életművet elemezzük, inkább a testalkatát állítottuk középpontba. aztán hajnalban a taxiban sikerült kialkudni egy olyan összeget, amitől négyen három irányba mentünk haza, elégedetten, hogy jó, az ő hibája, hogy nem tud osztani. hátrahajtottam a fejem a kötelező bőrülésre és mentünk át a hídon, szokás szerint nagyon gyorsan (60 mph,70 mph, RsB feszült hangon tudósított, hogy éppen mennyivel), amikor Lola lassan, csodálkozó hangon azt mondta mellettem, nagyon furcsa dolog történt az előbb. életemben először le tudtam küzdeni a hányingeremet. pedig könnyen hányok. szeretek hányni.

Posted at 10:57 PM by torokszofi

ez az éjszaka az első. RsB előadta a szürkeszemű négernek, hogy motion sickness, hányni fogok, kedves uram, előre kell ülnöm, a sofőr mellé. Ön mellé. mindez nem volt igaz, RsB inkább attól félt, hogy tömeg lesz a reptéri minibuszban. kaján vigyorral lendült a karja és feltornázta magát a szélvédő mögé. nem tudom, milyen arcot vágtam. ezek nem igazi búcsúk. azt hiszem, tegnap búcsúztunk el, amikor rohannia kellett, de mégis leült az ágyam mellé és végighallgatta a furcsa tekergőzést, ami a párna és a könnyes orrom között vergődött. holnap este a Pozsonyi úton vágtat már és E-nek a százhuszonötödik utcáról mesél. nem félek jobban semmitől, mint a csendtől. ezért van a fülemen fülhallgató, Big Exit, Polly Jean és én. ha valaki besétálna és mögém lépne, nem hallanám. de kint lehet csend, nem érdekel.

Posted at 10:36 PM by torokszofi

fel akarom hívni. még nem. hétfő hajnalban hallottam a hangját utoljára. hajnali hétkor, még az egyik európai csatlakozás előtt. loptam egy telefonkártyát, 5 svájci frank értékben. majdnem csukott szemmel nyomogattam a gombokat. ez nemrég volt, ez alig három nap. különben is, még itt van a fülemben a hangja. mindegyik.

lehet, hogy kezdődik újra. nem akarom, mert nem volt jó. valahogy máshogy kell.

Posted at 11:10 AM by torokszofi

mostmár hivatalos. a jetlag csapdájában vergődöm. hajnali 5 óra 13 és nem jön álom a szememre. aztán lassan elindulok a narancssárga paplan alá és alszom délig. igazából ez a ritmus se amerikai, se magyar. valahol a két part között, az óceán mélyén mondjuk lefekvéshez készülődnek. RsB alszik mintatej. RsB nagyon várt már, plusz egy napot várt, mert a gépem lekéste a zürichi csatlakozást és Európában ragadtam még egy napot, aztán át Amszterdamba, és végül New York, egy nappal később. idegen magyarokkal, 19 magyarral a reptéri Novotelben szocializáltam. eredetileg persze véres könnyeket akartam hullatni, elmerülni a bánatomban, átadni magam a magánynak. ehelyett ismeretlen faluneveket mormoló, gyászkendős kerek asszonyoknak segítettem fordítani. és az egyiknek nem jutott eszébe, hogy London: "A lányom Las Vegasban dolgozik, őt megyek látogatni, a fiam meg abban a nagy városban, Angliában, na hogy hívják. a főváros, itt van a nyelvem hegyén."

nem volt idő a szenvedésre. energikus léptekkel átvágtam a hotel hallján és megláttam Szaddamot, ahogy a falra erősítve lassan összekuporodott, szakálla nőtt, és breakingnews lett belőle.

Posted at 10:31 AM by torokszofi

(...és túléltem 14-ét. Fasza csávó vagyok. )
írja theatreal.

nem tudom, hogyan.

Posted at 4:10 PM by torokszofi

igazából nem vágyom másra, csak összekulcsolni a lábainkat és behunyt szemmel venni a levegőt, valahonnan a nyakából. hetekig. pedig mára a legkegyesebb mértékegység a perc maradt. és a tiktaktiktaktól is elpilledtem már, ülök és pislogok, zavart vagyok és fáradt. de ravaszul van ez kitalálva! sehogy sem tudok túljárni az eszén.

Posted at 11:48 AM by torokszofi

ez a történet régen kezdődött, nem sokkal azután, hogy egy téli reggelen az apám és a húgom leosontak a tizennegyedikről és a ropogós szófiai hóba kitaposták, hogy 20, és én az erkélyen ácsorogva, komor, születésnapi gondolatokba temetkezve egyszercsak észrevettem és ugrálni kezdtem, visítva, milyen jó volt.

nem sokkal ezután jött Olga, és a barátom lett. és hirtelen nem volt két-három olyan óra, ami egymás nélkül telt, és bejártuk a várost és nem láttunk belőle semmit, csak a hangunkat és a villamossíneket a lábunk alatt. szerelmes volt egy fénylőhomlokú DJ-be, aki egyszer egy partin a kezébe nyomott egy savanyú almát, azt hiszem Vladimirnek hívták. nekem I. kellett, de I. beleszeretett Frankbe és ezzel megajándékozott a meleg-férfié-vagyok-menthetetlenül érzésével, és az érzés majdnem három évig tartott. mégse számított. Vladimir se. mert Olgával jártuk a várost, és nem tudom, hogyan tudtunk annyi mindenről mesélni egymásnak, amikor mindent együtt csináltunk. a boldogság kézzel tapintható volt. nem baj, hogy vége lett, nem tarthatott örökké. mert akkor egyikünk se tudja meg, mi az a szerelem.
tegnap volt az esküvőd, gondoltam rád, és sokat mosolyogtam közben. ezt most nem tudod elolvasni, mert annyit tudsz magyarul, hogy úristen, puszika, és jóéjszakát.

Posted at 12:52 PM by torokszofi

minden jól besűrűsödött, az első találkozások sok esetben utolsók is. millió hülyeség száll a nyomomban, például ma meg kell vennem a repjegyemet, vasárnap indulok. most hallom, hogy aztán hétfőtől sztrájkol a Malév. ha én ezt tudom.

Posted at 11:39 AM by torokszofi

tegnap hajnalban elbotorkáltam Shadowrider házához és becsöngettem, a zsákomban egy hétköznapi csokimikulással, mert olvastam, hogy nem kapott és ennyire jófej vagyok. de nem nyitott ajtót, jé, aludt. és be sem tudtam passzírozni a küszöb alatt. most olvasom, hogy azért kapott valakitől, na jó.

ennyit a napi micváról, ami persze akkor ér, ha titokban tartja az ember, hát akkor ez most duplán nem jött össze.

Posted at 9:52 AM by torokszofi

éjjel olyan érzesem volt, mintha mindenkiben elmozdult volna valami, és mindenki zsibongott körülöttem, guggoltunk a füstben és sokan elmesélték, milyen az, amikor megrázod magad és lassan letörlöd a port és aztán azt se bánod, ha az ujjaidra is ragad. mindenki szerelmes, az is, aki szomorú ettől. New Yorkban nem láttam ennyi szerelmet.

Zürichben szállok át és veszek 10 kiló ovomaltine-t, hátha kitart márciusig.

Posted at 12:00 PM by torokszofi

oké, ez már végleges. Olga férjhez megy, jövő kedden, Paulhoz, természetesen. New Yorkban, a városházán. nem leszek ott, írok RsBnek, hátha neki van egy szabad órája, helyettem is.

este Shady Ridernél, kucorogtam a vadonatúj analízis-kanapén, ő pedig hallgatott. azért sikerült elkerülni a társas monológ útvesztőit és szép kis dialógot gyúrtunk magunknak. aztán nagy meglepetésünkre megtaláltuk magunkat egy középiskolai tankönyv illusztrációi között. tizenhat éves korunkból, neki kerek szemüvege volt, nekem barnagöndörhajam. annyi történt, hogy mindketten ismertük a fiút, aki a fotókat készítette, úgy tizenhárom éve. aki aztán eladta őket a tankönyvnek, ami a kamaszok lelkivilágáról szól. például az a fejezet, ahová két prehisztorikus képem is bekerült, az Én és a változás címet viseli. bingo.

Posted at 6:35 PM by torokszofi

beszéltem RsBvel telefonon. jóhírek az életében: megvan a színházi munka. rosszhírek az én életemben: a kinti bankom írt egy levelet, miszerint még az elutazásom előtt több pénzt vettem le a kártyámról, mint kolbász és ezért jól megbüntetnek 30 dollárra. a New Yorki Jeges Marok egy pillanatra újra körülfogta azt a részemet, ami valamilyen oknál fogva azt hiszi, annyit érek, amennyit a bankszámlám. de csak egy pillanatra. most itthon vagyok, apám ebédelni hív a Centrálba, van fűtés a lakásban, és megcsókol a szerelmem, amikor nem is számítok rá, a tarkómon, vagy a csuklómon a halvány ereket, vagy bárhol. és ebből aztán hónapokra meglesz a szükséges oxigén-adagom.

Posted at 9:52 AM by torokszofi

a Kontroll stábfotóján felfedeztem apámat. a hátsó sorban áll, filmesen néz. furcsa.

Posted at 10:08 AM by torokszofi

nem tudtam elbúcsúzni Barbitól tegnap, úgy, ahogyan szerettem volna, csak néztem, ahogy átsétált a Balettintézet és az Opera között kifeszített kötélen, miután megbeszéltük - vagy inkább elkezdtük megbeszélni - a dolgainkat. aztán E. barátnőmmel keringtünk az Opera mögötti utcákon, folyamatosan simogatta az aranycsillámos bundámat, amit még az Óceánon túli vintage boltban vettem, Saarika sopánkodása (éhenfogszhalninemvagynormális) és RsB ájult lelkendezése (bazmegezgyönyörűezténakarom) között ingázva. végül behunytam a szemem és hanyag mozdulattal odadobtam a pultra a soványka hitelkártyámat.

este Zsaklinnal és egy harcedzett Mamacashsel feküdtünk a park felett, igen, elhangzott néhány jó mondat, Zsaklin nevetett és azt mondta ezt most nem írom le, de le is írhatnám, így hát most nem emlékszik egyikünk se. hajnali kettő körül loop is megérkezett, de ekkor már a fehér szőnyegen szenderegtem, aztán felemelt és levitt a márványlépcsőkön és onnan haza, MC pedig csukott szemmel beszállt a kocsijába és elhajtott.

soha nem dolgoztam 9-től 5-ig. azt hiszem, már soha nem is fogok.

Posted at 5:52 PM by torokszofi

a digitáliséletstílus-teszten 105 pontot értem el, 109-től már hivatalosan is geeknek számít az ember. így jár az, aki rendszerint geekekbe esik bele.

Posted at 10:29 AM by torokszofi

ezek azok a napok, amikor megkezdem a vissza-visszaszámlálást. tizennégy napunk maradt. persze nem a számokról szólnak majd ezek a napok. például most ebben a pillanatban ki kell lőnöm, különben elkések az ebédről aBarbrával.