torokszofi

Wednesday, April 28, 2004


szombaton kimegyek a természetbe. augusztus óta nem voltam, leszámítva a három napot Long Islanden, amit az autóban, egy macskaszőrős fotelben és egy diszkont-pumaboltban töltöttem, mert annyira hideg volt. jó, egyszer kimentünk a tengerhez, ahol M, Zs férje, csinált rólam egy fotót, ahogy szállok a levegőben, mögöttem a jeges, sötétkék hullámok és az ég. elküldtem a szeretteimnek, hogy 'nézzétek, itt vagyok a friss levegőn'.

szóval nyolc hónap után most először nem töröltem ki reflexből a fulbrightos programiroda körlevelét (sample:"kedves fulbrightos, gyere, ünnepeld velünk a namíbiai nemzeti napot a Tanka Cafeban, részvételi díj 20 dollár") és végigolvastam, hogy gyere velünk szombaton egésznapos kirándulásra a természetbe, 15 dollár. most már különben is ott tartok, hogy ennyi nemosztnemszoroz. írtam J-nek, ő is fellelkesült, a 'természet' szó megtette hatását. tegnap megkaptam a részletes programot. ezek nem ismerik a tréfát. hajnali fél kilenckor indulunk (J elborzadt és a lelkesedés is alábbhagyott), valamint tényleg gyalogolni fogunk, azt írták, aki nem hoz rendes cipőt, az nem szállhat fel a vonatra:

Good hiking boots or sturdy athletic shoes are a must.

YOU WILL NOT BE ALLOWED TO JOIN THE HIKE WITHOUT PROPER FOOTWEAR!

így, nagybetűvel.


Saturday, April 24, 2004


Minden idők 50 legrosszabb száma.

oké. az Ice, Ice Baby-t kihagyhatták volna. azt szeretem nagyon.


tegnap és ma. kétszer is lefagyott a gépem. (mindig 15-20 ablakom van nyitva, remélem, ez a magyarázat) aztán kegyetlen mosollyal benyomtam a ctrl+option+shift+powergomb kombinációt és szerencsére újra felállt. nem tűnt el semmi, mindkét esetben az egyetlen különbség az idő volt:

1969. december 31., este 7 óra 5 perc.

hippi-szilveszter, hosszúzsíroshajú, lógóbajszú pasasokkal nyalogatjuk a pezsgős kokaint egymás fogairól.


Friday, April 23, 2004


nincs már jegy Morrissey-re, április 4-én kezdték el árulni a jegyeket a neten, elaludtam. egyébként is. tele van plakátokkal a város, J megy a Madonnára és Prince-re is. azért fáj ez a Morrissey-dolog. lehet, hogy 3-án éjjel odakúszok az Apollo elé és úgy teszek, mintha csak a DuaneReadebe ugrottam volna le hajfestékért. és várok.


van egy hely, amit a Kisesz talált ki, az a lényege, hogy egy blogba felpakoljuk a new york környéki reneszánszirodalomprogramokat. szerdán feltettem egy konferencia-felhívást, és volt egy pillanat, amikor a copypaste után kihúztam azt a sort, amiben a konferencia dátuma szerepelt, és az anyag így került fel, dátum nélkül. Kisesz azóta kijavította, no harm done. de. egy napja azon gondolkozom, hogy követhettem el egy ilyen hibát. mire gondoltam közben. miért töröltem ki azt a sort. boldog vagyok, hogy nem egy atomreaktorban nyomkodom a zöld-piros gombokat.

(visszaolvasva. a Kisesz nem egyenlő egy kis sz-szel, ez egy vezetéknév beceneve.)


Thursday, April 22, 2004


undergarments vs. mad jujus.

nem, ez heaven.


reggel a lépcsőn ültünk a Low Library előtt K-val, aki hazamegy. lassan mindenki hazamegy. én maradok, azt hiszem. aztan eszembe jutott, hogy otthonhagytam a dvd-ket, amiket ma kellett volna visszavinni a könyvtárba, különben 1 dollár a késedelmi díj/dvd/nap. Rear Window. Rebecca. This is Spinal Tap. Hamlet(Olivier), Hercule Poirot kalandjai: The Murder of Roger Ackroyd (TV). Sütinemsüti. Absolutely Fabulous (TV), Will and Grace (TV). sok pénz, mondom. és akkor rámegyek a netre és beloggolok az accountomra, és meghosszabbítom a kölcsönzési időt. klikk. ennyi.

heaven.


felmentem a brit színműíróhoz tegnap. félbehagyta a darabot, amin dolgozott és inkább anyagot gyűjt ahhoz, amit ez előtt hagyott félbe. mondtam neki, hogy mennyire boldoggá tesz, amikor olyan emberekkel találkozom, akik hozzám hasonlóan megakadnak a munkában és bizonytalan időre így maradnak. teát csinált és megbeszéltük, hogy ez a writer's block nem is olyan rossz dolog. hátradőlsz és megfigyelsz. véded az esőerdőket. kicsit összeszeded a gondolataidat. ha.ha.ha. a két teázó lúzer.

aztán odaadta a kettővel ezelőtti darabját, amit be is fejezett. éjjel elkezdtem olvasni. jó.


Wednesday, April 21, 2004


most jövök a professzortól. boldogan segít. szó szót követett és a moral support mellé felajánlotta, hogy ad 5 dollárt, I can give you five bucks. and some sweets. vicces ez a JimShapiro, vicceskedves. a 'some sweets' alatt valószínűleg a Twinkie-t értette, amivel a múltkor megkínált, brrrrrrrrrr.

minden a terv szerint halad. akkor is rossz.


Tuesday, April 20, 2004


senki, senki nem tud engem úgy fotózni, mint RsB. egyszerűen gyönyörű vagyok. hajnali 2-ig fotózott és most nem is tudok elaludni, magamat bámulom egy órája. és küldözgetem haza a képeket, még ki se hűltek. filmet is csináltunk már megint, (ez a legjobb a kamerámban), vékonysárga post-it note-ot ragasztottunk a szemhéjunkra és surrogva pislogtunk, körbe-körbe a nappaliban. sci-fi kalandfilm, nagyon ufosan csináltuk. nemcsak szépek vagyunk, de jófejek is.


tyűha. tyűha. tyűha. tyűha. (now my heart is full. indeed.) nagyon rég volt.

itt van mellettem, az Apolloban. négy lépés. ha fiú lennek, belédszeretnék, azon nyomban.


Monday, April 19, 2004


elégedett vagyok magammal. okultam a történtekből. back-upoltam, az előbb, életemben először. született carboncopycloner, az vagyok.


Saturday, April 17, 2004


5 perce megtaláltam a hajszáladat a párnámon. most összesen három van. augusztusban cibált az esős szél a brooklyni peronon, együtt hajlongtam a vasszerkezettel, alattam a szürke zsidótemető. akkor találtam meg az elsőt, hat napja voltam new yorkban, összezavarodva, nagyokat nyeltem és nem tudtam, mi lesz, felvettem a koffeines polót, te hajtogattad össze indulás előtt és ott a megállóban, egy héttel később, megláttam a hajszáladat a vállamon. átutazta az óceánt, halkan, bátran. egyedül álltam a szélben, az F train sehol. óvatosan megfogtam és beragasztottam egy összehajtott neonrózsaszín post-it note közepére, amire felírtad nekem anyád washingtoni számát a Ferihegyen. most is ott van. a második pesten, télen akadt a billentyűk közé, itt van, a num lock gomb alatt. és most a harmadik, a párnán. fekete és erős, mint a többi. még nem tudom, hova teszem. és a mobilomból sem töröltem ki a rekordodat (1391 pont) a Fly Ribbonból, akárhányszor játszom, rettegek, hogy megdöntöm.


Friday, April 16, 2004

Thursday, April 15, 2004


kár, hogy nem csináltam fénymásolatot az előző félévi study report-omról, fogalmam sincs, mit hazudtam.


nem nagyon vagyok én most jó semmire, mégis most kell eladnom magam. minél hamarabb. aztán jöhet a visszavásárlás. zaci, negyedikheti hősgrimasz.


Wednesday, April 14, 2004


"You are cordially invited to celebrate the historic expansion of the European Union at the 12th Annual GRAND EUROPE BALL and YOUNG PROFESSIONAL AFTER PARTY.

The Waldorf-Astoria, Grand Ballroom
Black Tie
Festive Attire"

ó, köszönöm. ide felvehetném a feketeselyem kínai ruhámat, amit 13 éves kínai kislányokkal varrattam sydneyben 40 ausztrál dollarért. cipőt is vettem hozzá, naná. felprobáltam, a kislányok lágyan simogatták a derekamat és folyamatosan mosolyogtak. december volt, folyékony meleg. john kint állt a piac előtt, az utcán, és azon gondolkozott, hogy mit kezdjen velem. én meg csak álltam és forogtam, csendben, lassan. különleges, surrogó pillanat volt.

nem megyek el a GRAND EUROPE bálba, mert 500 dollár a belépő. 500 amerikai dollár.


Tuesday, April 13, 2004


elment, integetett a golyóálló üveg mögül, rámszóltak, hogy álljak arrébb, ha nem utazom. előtte megkérdezte. igent mondtam. jó, mi?

lesétáltam a metróhoz, a kocsiban Jackson Five szólt, egy fekete magnójából, senkit nem zavart, engem se. otthon RsB chocolate chip cookie-t sütött és végigénekeltük a kedvenc dalainkat, itt a playlist:

Általmennék én a Tiszán ladikon
Csingilingiling (Dolly Roll)
Elpattant egy húr (Dolly Roll, azokból az időkből, amikor a Flipper Öcsi kivált)
A part alatt, a part alatt
Hej, Vargáné káposztát
Békén szusszan a mackóhad
Lent, hol a tölgyek (ebben van a Ságvári Endre, Endu, akibe szerelmes voltam hét és nyolcévesen)

Neoton nem volt, nem tudom, miért nem.

A apa lesz, ha jól értem. furcsa érzés.


Friday, April 09, 2004


gyerünk, le a mosodába.

a space gomb rakoncátlankodik, nem tudom, mit csináljak vele. jaj, de nehéz.


Monday, April 05, 2004


egy kicsit sok volt a tegnap éjjel, egy újabb UFO Technologies parti, nem ittam sokat, de nem aludtam semmit, reggel húsz percig álltam a zuhany alatt, mozdulatlanul.

holnap Boston, Olga és Paul.


Friday, April 02, 2004


most ébredtem. az éjszaka kiszívta minden erőmet, azt álmodtam, hogy egy különleges alakulat tagja vagyok és egész éjjel meneteltem a többi marconával, mindenféle férfi, izzadt, izmos, terepszínű mosollyal, én is ilyen voltam, együtt mentünk, hegyre föl, hegyről le, aztán egy erdő, ahol aludtunk kicsit és elalvás előtt arról beszélgettünk, hogy a halál nagyon messze került mindenkitől, már nem jelent semmit.

reggel tovább indultunk, surrogtunk az avarban, aztán beértünk egy faluba. egy elhagyott iskola mellett álltunk meg, tanakodtunk, mi legyen a terv, volt egy másik nő is rajtam kívül, ő volt az orvos és úgy nézett ki, mint Jennifer Jason Leigh (akit annyira szeretek, RsB pedig rosszul van tőle), szóval ácsorogtunk a vastag falak mellett és szikrázott az ég, nyárfák mindenütt na és akkor elkezdődött a légitámadás, először a hang, aztán a gépek és bombák, egyelőre egy kicsit távolabb, körülnéztem, és megláttam egy kis bemélyedést, ami jó ötletnek tűnt, odaugrottam és megfordultam, hogy odakiabáljak JJL-nek, hogy Erre!, de ő csak állt ott, nézte az eget, kicsit szétnyílt ajkakkal, és persze ekkor robbant minden, egyszerre nagyot dörrent a levegő körülöttem, és minden lelassult, nem láttam mást, csak egy póznát nem messze tőlem, ami furcsán elhajlott, térdreestem és a fülemre szorítottam a kezem, mert úgy éreztem, szétszakad a fejemben minden, amit eddig beletettem. az utolsó dolog, amire emlékszem, ez a szó volt, lélegezz, ezt hajtogattam magamban, aztán kinyitottam a szemem és megláttam Wolverine-t az X-Men plakátomon, balra fent.


éjjel NickDenton blogpápa Kinja-buliján a SOHOban J, Buk és Lola, Rick, Bluejake, és Berecz + a férfi, akit szeret ("nem tudom kimondani, hogy a 'férjem'!"), és közben nagyon vigyorgunk, loop és én. mit csináljak ennyi boldogsággal? zsebre vágom, de kibuggyan, más ez a város így, olyan, mint egy úszómedence a tetőn, ketten pancsolunk, csukott szemmel, kicsivel a felhők alatt.


Thursday, April 01, 2004


tegnap délután teljesen megfeledkeztem Dmitriről és a jógaórámról. hogy fogom bepótolni a sok trikanászát?


Home