torokszofi

Monday, June 28, 2004


igen, az utolsó hét a legnehezebb. és lassan eljön az idő, amikor egymás mellett lélegzünk, nem éjszakákra, hanem évekre. nem is tudom elképzelni, milyen ez. a blogot olvasgatom és megsimogatom a falat.

a napokat többnyire J-vel töltöm brooklynban (RsB eltűnt valahol, szintén brooklynban, a jövőjét építi, különben is Pride, in the name of love.), J-vel semmi de semmi más nincs az agyunkban csak a szerelem, meg egy kis iPod-trip, 6 hónapos részletre. J boldogan nyomkodja a porcelán gombokat. az utcán találunk egy retró komódot, a postásnő segít, a polcokat felrakhatjuk a kocsijára, a többit vihorászva húzzuk-vonjuk, csak egy sarok. beállítjuk a nagyszobába, kint zuhogni kezd az eső, a komód hálásan nekidől a falnak és mi megesküszünk, hogy ragyogni kezd, világít a szobában. a strand elmarad, a 39 lépcsőfokon elalszunk aztán a takaró alatt J új szobatársáról pusmogunk, a rózsaszínhajú Aaronról, aki valószínűleg teljesen hülyének néz minket (és természetesen leszbikusnak).

szerdán, esetleg csütörtökön elkezdek csomagolni. most viszem haza a könyveim nagy részét, RsB kölcsönadja a bőröndjét, párizson át megyek, a ferihegy a kedvenc szavam.


Thursday, June 24, 2004

Tuesday, June 22, 2004


most lettem kész Mamacash filmjének a fordításával, jó a kedvem. elszoktam a fordítástól, lehet, hogy ezért ment ennyire gyorsan. send! zzzzzing! MC azt ígérte, ezen a nyáron is főz nekem bolgárkaját. 3-4 fajtát, ugye? mint a múltkor.


48 óra alatt évek változnak meg. csak bírjuk az iramot. két hét múlva otthon vagyok. pihenek egy kicsit, behunyt szemmel.


Saturday, June 19, 2004


et bien
ecoutez l'histoire
de bonnie and clyde

a napjaim szép lassan ellaposodnak, semmi kipördülő autóból kiugrálás, semmi tortadobálás, no night swimming. csak a garasoskodás, a hőség, a mocsok. ma este azért elmegyek J-vel moziba, stepford wives. ja, és a Madonna-koncerten nem Nicole Kidmant láttam, hanem Gwynethet. bumm.


a nyűglődés folytatódik, kórterem a lakás egy hete. RsB francia hagymalevest készít nekem és félóránként rohangál a gyógyszertárba, mert mindig elfelejt valamit. teljesen lelassultam, elnyúlok a szőnyegen. de ez még nem elég. mielőtt lefekszem aludni, beveszek két pohárka NyQuilt. úgyis rég drogoztam.


Thursday, June 17, 2004


jajaj, kapar a torkom, eldugult az orrom és meleg van. visszamegyek aludni.


Wednesday, June 16, 2004

Tuesday, June 15, 2004


most elmerengtem egy kicsit. 1997 óta vagyok Yahoo! Mail felhasználó. a passwordom is a régi, hahaha. és emlékszik valaki a rocketmailre? ja, és életem első egyetemi vizsgája 1995 januárjában számítástechnika volt, DOS-alapú parancssorok, szépen megbuktam. nem is mondtam meg otthon.


hoppá. láttátok már az új Yahoo! Mail-t? eddig 6 MB-s mailboxom volt, állandósult Mailbox Warninggal (106% of 6.0 MB). Most egyszercsak 100 MB-re növekedett. 6% of 100.0MB. Köszönöm Neked, Gmail (1000 MB).


Monday, June 14, 2004


hogy is van ez? nem is párizsi, rakott krumpli, gőzölgő tejföl a bőrömön, rössös. Tutajos és Náncsi néni tejföl-beszélgetése RsBvel. semmi másról nem tudunk beszélni, csak a testünkre gyanúsan száradó tejfölrétegről. halálunalmas. és ronda. de megérte, persze.


tan. haha. csodálatos nap volt a tegnapi, meg se tudok most moccanni, a sült párizsi jut eszembe, amit gyerekkoromban úgy szerettem, ez vagyok én, egy sziszegő sült párizsi. nem bírtunk magunkkal, a napkrém-mentes Jones Beach után beszabadultunk a TeitHoffer Vidámparkba és fejjel lefelé lógtunk egy darabig, sokáig, J lett először rosszul, aztán én, RsB bírta a legjobban. nehéz volt, mert lent hagytuk a földön a hátizsákokat, de a tárcámat nem mertem, nagy piros tárca, inkább ráültem, csak amikor elkezdett a hullámvasút körbefordulni, kicsúszott a fenekem alól, fel a gerincemre, ott szánkázott, ez volt az én kis magánjátékom, az üléshez szegezni a tárcámat valamelyik csigolyámmal, amíg fejjel lefelé lógok. aztán csak ültünk a fűben, büszkén, mert végül nem jött ki a tortilla, amit még J csomagolt reggel, a szendvicsfelelős.


Saturday, June 12, 2004


tan, tan, tan, tant akarok. már megbeszéltük (RsB, J, berecz), hogy holnap felkerekedünk és a sápadt, meggyötört lelkünket kiterítjük a fehér homokba, így verekedtük végig a hetet, a tenger csobog a végén. csakhogy J szerint esőt mondtak holnapra. most ragyog a nap, kicsit hűvösebb az idő. nem gondolom tovább, várom a holnapot.

megint Szófiával álmodtam, gyalog tettem meg a Pliszka és az egyetem közötti távolságot, az erdőn át mentem, hétmérföldes léptekkel. Verával találkoztam, felvitt a lakására [soha nem volt lakása], ahol bemutatott az apjának [akit sose ismertem, egy tolókocsiban élt messze Szófiától] és az anyjának [aki tizenöt éve elvitte a kutyát sétálni, szívrohamot kapott és meghalt a pazardzsiki porban]. az anyja főzött nekem valamit, amíg Vera a rajzait mutogatta és bolgárul beszélgettünk, persze. Vera sincs már Szófiában, hat éve Berlinben él, Stefannal, a koncertfotós Stefannal, de az is biztos, hogy néha álmodik velem, velünk, és főleg Galinával, aki szintén férjhez ment, Mariohoz és Londonban telepedtek le. Galina és Vera a nagy sztrájk idején lettek szeretők, gyakorlatilag az én ágyamban, amíg én a szétdobált várost jártam, nálam laktak, mert a kollégiumban nem volt fűtés, nem volt kenyér, sehol, csak a kígyózó sorok és az ugató kutyák. nagy, fájdalmas szerelem lett belőle, aztán mindenki szétszaladt, jó messzire egymástól. ezért nincs értelme visszamenni, már mindenki elment Szófiából, olga is, én is, mindenki. az a Szófia már csak itt van a párnámon.


Friday, June 11, 2004


drága félmolekulám, nemsokára útra kelek.


ma reggel J ébresztett. azt mondta, na, azt hiszem megvan a mai micvám. és a következő pillanatban eladta nekünk a két rajtaragadt madonna-koncertjegyet, 60 dollárért. ez azt jelenti, hogy jövő szerdán. megyünk. a reinvention tourra. madison square garden. Something in the way you love me won't let me beeeeeeee.


Tuesday, June 08, 2004


és aztán J-vel ücsörögtünk a Starbucksban, kevesen voltak, késő volt és egyszercsak eindult a Yonderboi a hangszórókból, mondtam is J-nek, hogy tessék, new yorkban szól az egyszeregykirályfi. aztán persze éjszaka vele álmodtam, valami kiállításmegnyitón megkért, hogy fotózzam le egy festmény előtt, amit ő festett és amihez ő írta a zenét. végig arra vártam, hogy mikor hívhatom fel J-t, hogy figyelj, itt a Yonderboi, most fotóztam le a festménye előtt.


nem messze a times square-től éjjel láttam egy denevért, halványbarnán feküdt a járdán, néha megrebbent a szárnya és félméternyit emelkedett, nyári avar. körülötte japán turisták, pukkantak a vakuk, nagy sztár volt a haldokló denevér, lányok sikongattak.


Monday, June 07, 2004


tegnap olgával sétáltunk harlemben, amikor megdobtak minket kővel. nem tudom pontosan ki, mert sokan voltak az utcán. nem is sétáltunk, nem céltalan, jóllakott fehérturista-bolyongás volt, telefonkábelért ugrottam le a RadioShackbe, mert megtört a régi, olga meg elkísért. minek magyarázkodok? most először éreztem, hogy jó lesz már elköltözni. azt hiszem, ennyi elég volt.


hugommal csetelünk, hajnal van.

ő: Jó éjszakát!
én: ja, julia roberts ikreket var
ő: Mi van? Tényleg?
én: (és j lo tegnap ferjhez ment a marc anthonyhoz)
én: igen. mar nagyon reg probalkozott a julia
ő: Hát ez őrület.
ő: Az nem rossz..
én: szerintem egyebkent beultetessel sikerult vegul, akkor szokott ikerterhesseg lenni
ő: én is szeretek próbálkozni, csak gumival..

izabella utcai anyavédő központos szakértelem csillog a soraimból, a hugom kicsit keserű. ő is távkapcsolatban él egyébként [vagy miben].


Sunday, June 06, 2004


napok óta hideg van, esik és nem tudom, hogy megyünk így ki Jones Beachre J-vel és RsBvel a Long Island RailRoadon, fehér homok, piknikkosár, (J a szendvicsfelelős), most ilyen dolgokról álmodom, egyszerű, fényes vícseppekről, kék sávokról a szempillám hegyén, és a narancssárga foltokról a szemhéjam belső oldalán, erősen nézem őket és így sem tűnnek el. szükségem van a nyárra, az se baj, ha vonatra kell szállnom érte.


Friday, June 04, 2004


megint talaltam egy tokjo munkat. apro, csopp kezeimnek.


megkaptam postan a new york city szemelyimet. temporary visitor ID, persze. a foton delejes tekintetu, nyuzott NDK-s terroristano, ez lennek en. nem tudom, igazabol mennyit valtoztam.


Thursday, June 03, 2004


ezt a posztot az ikreknek ajanlom, mert emlekezett egy tavalyi trolibuszra.

ejjel mozgalmas alomba merultem, reggel tetovaztam, elmeseljem-e RsBnek, aki sokkal erzekenyebben reagal az eletre delelott, mint delutan, es vegul megkegyelmeztem neki. majd elolvassa itt. almomban Dennis Hopper volt isten, de a vegen kiderult, hogy csak egy las vegasi hakni erejeeig, de erre csak az utolso pillanatokban derult feny, en elhittem, hogy o a mindenhato es remego labakkal beszelgettem vele, mikozben azon morfondiroztam, hogy lam, igaza volt balintnak, aki macskaszemu, feherhusu izmos fiubol a szemem elott valtozott new yorki chaszidda, meg az ezredfordulo kornyeken. balint mondogatta nekem mely meggyozodessel, hogy isten ferfi, mert a szent konyvek szerint isten egyik attributuma a szakall, es ha nem szamitjuk a Szakallas Not a cirkuszbol, akkor ezek szerint isten ferfi (vagy a Szakallas No a cirkuszbol), de engem nem gyozott meg, de az almomban megis ferfi volt, Dennis Hopper, viszont nem volt szakalla. balintnak van, mostmar van, ra sem ismernel, szemuvege is van az apro jobbrolbalra betuktol. az almom tenyleg zuros volt es hosszu, legyen ennyi eleg, dennis hopper las vegasban kinyujtja felem a karjat es int, kovessem.

furcsa a gepem nelkul. elkezdtem setalni az utcan.


Tuesday, June 01, 2004


furcsa nyugalom szallt meg. nehany het es teljesen uj elet kovetkezik. erot gyujtok.


Home