Posted at 7:51 AM by torokszofi

figyelj, eltűntem, mert most költözünk, meg dolgozom, csütörtökön meg szétesett az egész, én elszenderedtem és onnantól mindegy volt, de az eszter azt mondta, hogy neki azt mondtad, hogy te nélküle úgyse, és arra is gondoltam, hogy mostanában inkább Rómát várod, ezzel tompítom a lelkiismeretemet, de most felhívlak, mert nálam van a Frances DVD-n, J küldi, szóval felhívlak most reggel 8-kor és megkérdezem, reggelizünk-e együtt, amíg a másik tintahal alszik. ha te is alszol, visszabújok aludni.

Posted at 8:18 AM by torokszofi

ha még egyszer, még egyszer valaki Tisztelt hölgyemmel meri indítani az olvasói levelét, válaszolok.

más. tegnap nagy öröm ért, kétórás telefonálgatás után rábukkantam az egyik könyvesdobozomra, amit new yorkból küldtem magamnak és hajón imbolygott át az óceánon. egy posta raktárában találtam meg, M cipelte a kocsiig. két darab van, a másik dobozt még keresem, július 3-án adtam fel harlemben, biztosítást is kötöttem rá, de ez mindegy, mert a biztosítási fecni benne volt a piros bőrtárcámban, amit elloptak. az a trükköm egyébként, hogy minden postai alkalmazottól megkérdezem, hogy hol lehet és rengeteg hasznos telefonszámot gyűjtök össze, bár többnyire ezek foglaltat jeleznek. tegnap megtudtam az Országos Logisztikai Központ telefonszámát. nem adom fel, bár az orczy téri elosztóban azt mondták, hogy nyoma sincs, hogy megérkezett volna az országba.

Posted at 8:29 AM by torokszofi

rsb, bizonyos értelemben névnapod van!

Posted at 8:15 AM by torokszofi

it's not my place, oh no, in the 9-to-5 world

Posted at 11:55 PM by torokszofi

péntek éjjel Lolánál, a tetőn álltunk, a szerelmemmel és RsBvel (na igen, ez két különböző személy, lányok), és néztük a tüzijátékot. soha ennyire keveset nem éreztem tüzijáték közben. csak a repülőket figyeltem a fekete égen, tetszik az ötlet, jegyet venni augusztus huszadikára, mondjuk este 9-re és elrepülni széles mozdulattal a szikrázó, robbanócukor város felett. Lola éppen itthon, így hát nála volt a tüzijáték-buli. nem mertem ránézni, annyira távoli volt a mosolya. Teréz is itthon, egész kis new yorki banda lehetett volna belőlünk, RsBvel beszélgettek a petárdák alatt. J hiányzott, nagyon. aztán eljöttünk és bebújtunk a színes lepedők közé, aztán később nyolc helyen csípett meg a pók, de ezt már nem éreztem.

Posted at 2:40 PM by torokszofi

egy kis spoiler akkor. Egy makulátlan elme örök ragyogása. A nyolcadik kritikát olvasom arról, hogy ebben a filmben a szereplőknek kimossák az agyát. miért kell ezt elárulni? nem fair. én márciusban láttam az upper west side-on, hálistennek fogalmam se volt, mi ez a film és úgy ültünk be rá. mert úgy sokkal jobb. na mindegy. spoiler-spoiler.

álmomban az arab étteremben voltam, ahol new yorkban dolgoztam. bent ült Nathan, a főpincér-színész és kártyalapokat dobált az asztalra. mellette Melchor állt, a filippino táncos, büszke, jéghideg Melchor, az álszemüvegében. éppen felnézett, amikor elmentem az étterem előtt, biccentett gúnyosan. továbbsétáltam, szélesen mosolyogva, nem bánthatott senki.

a húgom kint van most, éppen new yorkban, váltottuk egymást. húsz méterre lakik az étteremtől, Nathantól, Meltől, Logantől, túl sok a név, hiába meséltem neki, nem hiszem, hogy megjegyzett egyet is.

Posted at 7:59 PM by torokszofi

tegnap is azt mondtam valakinek, hogy jó itthon. meg hogy nem bántam meg, hogy hazajöttem. de ez nem elég. mert teljesen mindegy, hol vagyok.

Posted at 5:21 PM by torokszofi

ja, még szombat hajnalban A. hívott, hogy a napkeltében az árpa attila éppen engem [c'est moi] gyaláz, de nem vettem fel, csak üzenetet hagyott. na, gondoltam, pedig nem is ismer az attila, nem tudja, milyen helyes, érző lény vagyok. aztán egy órával később visszahívtam A.-t, és vihorásztunk, meg hogy a verebes megvédett, pedig ő se ismer, tudhatnák, hogy ennek így semmi értelme, mert szombat hajnalban alszom és nem kapcsolom be a tévét.

yet another pathetic.little.name.dropper.post.

Posted at 11:13 PM by torokszofi

paradicsomot kockáztam a fertility parkban, amikor az egyik emlékem tönkretette az egész tegnapi napot, egészen pontosan én tettem tönkre a tegnapi napot, aztán elkezdődött az éjszaka és nappalt csináltunk belőle, ez nem könnyű, de ha ketten akarják, sikerül. ma pedig az utcáról kiabáltuk a nyitott erkélyajtóknak (két darab), hogy dedóó, végül a bejárati ajtót kellett használnunk, de ugyanolyan kellemes időtöltésnek bizonyult.

Posted at 10:59 PM by torokszofi

jim. crace. six.

folyamatosan izgalomba jövök.

Posted at 8:03 AM by torokszofi

tegnap elkezdett fájni a fogam, azt mondta, hívjam fel a fogorvost, én csak vonyítottam tompán, a Duna-lépcsőkön ültünk, de nem hagyta annyiban, tárcsázott, a másik kezével az arcomat simogatta. a fogorvos azt mondta, gyere, most, és kihúzta a fájós fogat, közben végig kattintgattam a minoltámat. ennyire egyszerű egy foghúzás? egy mozdulat. aztán éjjel elmentem beszélgetni egy szomorú szerelmes nővel, és órákon át próbáltam elrejteni a boldogságomat.

Posted at 11:13 PM by torokszofi

itt halt meg, ebben a kanyarban, mondja az apám, éppen szemöldököt tépek a hátsóülésen a sötétkék, leárazott LaSalle csipeszemmel, az East Village-ben vettem, hazahoztam és még nem vesztettem el, pedig a hajgumik, a névjegykártyák és a fülbevalóhátsórész mellett a szemöldökcsipeszeim tűnnek el a leghamarabb. azt akartam mondani, hogy álljunk meg, ki akarok szállni egy kicsit, de nem megy a beszéd, a beton tükörsima, szép, új, siklunk rajta tovább, a jobbkanyar után újra egyenesben. februári, gyors aszfalthalál. hátrahajtom a fejem és a szürkepöttyös műanyagot nézem, amíg csak szürke lesz belőle.