Posted at 11:04 AM by torokszofi

szavazzatok, gyerekek. http://www.votergasm.org/

Posted at 8:38 AM by torokszofi

de ronda

Posted at 8:21 AM by torokszofi

sensi. egy hete RaZo a technocolon, hogy nagyszakállú Laci bácsi az énektanár, és hát onnantól kezdve tudtam, hogy ez csak az a Laci bácsi lehet, szóval akkor ő is a Háromszázötös Ságvári Endre úttörőcsapatba járt, de nálam a Thália a Tinódi. még azt is mondta, hogy Piroska néni, erre én meg: Trudi néni. zászlónak tisztelegj.

Posted at 11:34 PM by torokszofi

ezt meg kiadják végre dvd-n.

Posted at 2:00 AM by torokszofi

egy éve halloweenre műszempillát ragasztottam és szőke parókát vettem, igen, szőkét, Rick lefotózta, de a link alig használható.

kezdek helyrejönni, több ponton is.

este láttunk egy régi szépfiút, régesrég megdicsértem a szőrös hasát, a szempillái még mindig ravaszul göndörödnek, de az arca gumírozott. forgalommal szemben haladt az Opera előtt, gyalogosan, a karját himbálta. nem öregedett, de az a gumiarc! mondomén, a festettszőke harmincas nő, ha.ha.

f eats the s

RsB új blogot indított. http://manunder.blogspot.com/

Posted at 7:09 PM by torokszofi

a harlemi autónk. jó kép lett, Benny bácsi csinálta, Pete aznap viselte először a native indian mandzsetta-gombjait. (először és utoljára, mert az egyik beleesett a kukoricalevesbe és soha nem került elő)

Posted at 4:30 PM by torokszofi

boldog vagyok. ez unalmas mondjuk, írni sem lehet róla. gondterhelt vagyok, erre meg ott vannak a barátaim. a blogot így hát leszarom, "miért nem akarsz találkozni vele?" ezt írom J-nek, de nem válaszol, lóg a kérdés a cset-ablakban, a 26. utcában vagy hol, második avenue, vagy harmadik, de nem válaszol. délben RsB elkísér, a menzán ettem, ő meg baracklét szürcsöl, rátapadt a vákuum, ablakpárkányokról álmodik, ilyenekről beszélgettünk. és a dolgok, amikkel lassan törődnöm kell: PhDszigorlat 100 000 forint, hahahahaa, negyedóra bohóckodásért. nem baj, januárig meglesz, V-től kapok tételeket, ő már túl van rajta, de váratlan haláleset miatt nem tudtunk találkozni a héten, na ettől összerezzenek, ha megszólal a telefonom tegnap például volt egy ilyen, izzadós, ideges kiabálás utána, persze senki nem tehet semmiről, a húgom se, aki hívott, és a következő mondatot kellett neki lefordítanom:

While leading multiples stock mainly the mass market,
volume selling midi systems which became popular in
the early 1980s, Richer Sounds sells only hi-fi
separates such as tuners and amplifiers.

richer sounds. better.

Posted at 9:27 AM by torokszofi

pénteken végül nem mentem a lányokkal, átkúsztam a hídon, kiértem az éjszaka világító térre, de a hotelbe nem mentem be. három órával korábban a kávézóban filmet forgattak, csak akkor értettem meg, mennyire bántott a reflektorfény, amikor kikapcsolták. MCvel ültünk és négy órán át férfiakról beszélgettünk, naná. otthon megfájdult a fejem, a szemem, a fogam, a torkom. úgy éreztem, hogy én vagyok a világ legszerencsétlenebbje és sírósan átadtam magam a fájdalomnak. nehéz hét volt, de a simogatás és a cataflam elmosott mindent és szombaton új hét kezdődött. most ramones szól, aztán pixies, aztán ramones, P összeállított egy palacsinta-playlistet amíg a konyhában van. we go to sleep. as breathing flows.

Posted at 10:23 PM by torokszofi

vasárnap meghalt Janet Leigh, a zuhanyzós Janet Leigh, akit 1960-ban halálra szurkált Norman Bates-Anthony Perkins a zuhany alatt, aki viszont 1992-ben halt meg (AIDS-related disease), akinek a felesége Berry Berenson fotós/színésznő volt, aki 2001. szeptemberében halt szörnyet, amikor a gépe az északi toronynak csapódott. nem tudom, mi ütött belém, sanda cinemorgue blog, megyek és megnézem AZ IDŐ URAI-t, múlt héten kaptam a kekitől.

arctalan szárnyas férfiak, erre!

Posted at 1:56 AM by torokszofi

két napja nem hajnali 4 óra 50 percre állítom a telefonom madárcsicsergős, dél-koreai ébresztőjét, hanem kikapcsolom az egészet, úgy, ahogy van. kész vagyok az egyik munkával.

szombaton Giacomelli, P, a húgom és én lementünk a faluba, ahol a Kis utca 387-es szám alatt körbejártuk a romjaiból lassan tényleg előbukkanó parasztházat, amit anyám vett a nappali éjszaka hatása alatt - apám csak ezzel tudja magyarázni, hogy amikor kikapcsolódásként elutazott az országban legteljesebb napfogyatkozást produkáló vidékre, és egy Ilona nevű helybéli öregasszony elvezette az eladó házhoz, ő kinyitotta a retiküljét és megvette. az előző lakó nyolcvanhét éves volt, a padláson ránkhagyott egy skanzennyi ismeretlen használati tárgyat. A ház hátsó része félévvel később összeomlott, anyám szomorúan cuppogott a sáros romok között a pesti gumicsizmában.

de most beültünk Giacomelli kocsijába és mi is lementünk. eltelt öt év, áll a ház. vigyorogva mászkáltunk át a szobákon, paskolva a friss falat, apám pedig a fejét ingatta kajánul, "tessék, a röhögő örökösök". születésnapja volt pénteken, egy hete tart az ünnepségsorozat, én még egy kicsit húzom, csak jövő pénteken lesz pénzem ajándékra. az út szélén egyszer majdnem kiugrottam, hogy mézeskalácsot vegyek neki, de meggondoltam magam, valami mást akarok. ma délután ünnepi ebéd nagynénémékkel, P is eljött, hősiesen tűrte, hogy a beszélgetés kétharmada az esküvőnk ("na, és mikor lesz az esküvő?") és gyermekeink ("az Ancsa egyik ismerőse egymilliót ajánlott annak a lányának, aki az első unokát szüli, Sándor, hallod?") körül forgott. Sándor az apám. húgom méla, olaszdíva szemekkel ült végig, meg se szólalt, nagybátyám pedig szűkszavúan beszámolt következő sivatagi útjáról, ahol egy szál magában ül majd és a lefúrt kutak vízszintjét jegyzi fel minden reggel, és fülel, mikor jönnek a beduinok, hogy elrabolják a dzsipet. jövő szerdán indul.