torokszofi

Tuesday, November 30, 2004


Call out Gouranga be happy!!!
Gouranga Gouranga Gouranga ....
That which brings the highest happiness!!

anyád.


Saturday, November 27, 2004


éjjel fekete-fehér orion partira öltöztünk. a fülemben volt egy kis kék, a bakelitlemez-fülbevalón. p fekete nadrágján rejtett piros levis csík. a taxi késett, a filmen elaludtam tíz percre, nem tudtam hirtelen, Villa ezredest megölték, vagy csak letartóztatták. később Galád megerősítette, hogy pontosan ott ült le a film - ő is ugyanott aludt el rajta. D a végére érkezett meg és felrótta MCnek, hogy miért nem írja a blogját. nem tudom miért, de ettől belterjes, meleg jókedvem lett. már a kocsiban ültünk, amikor M telefonált, hogy hát túl sokan vannak a házibuliban, de átmennek valahová, de akkor én már csak az ágyunkra tudtam gondolni és a hosszú, boldog elalvás-előtti órákra. aztán hajnali ötkor kaptam egy smst Moszkvából, RsB kiment pár napra jégtáncot nézni és csukott szemmel visszaírtam neki: VÁRUNK HAZA, SZOFIKÁD.

reggel van, dél van, Giacomellit várjuk, megjön, beülünk a kocsijába, benyomjuk az ipodot meg az itripet és elindulunk szlovákiába. szendvicseket nem csinálok, mert p szerint "ugyan, veszunk valamit az úton". ez a terv, és akkor most felöltözöm.


Monday, November 22, 2004


az előbb K munkatárs rádöbbentett, hogy nem járok sehová. nem járunk sehová, csak vacsorázni, a hegyre, át a hídon, a bástyára anyámékhoz, a nyírjesi házba, a kisfalu-házba, az éjjeli kollégiumi órám után fent a Citadellánál a rózsaszín-neon feliratú Búsuló Juhász kanyarban megállunk és nézzük a losangelesi fényeket. ez nem Szóda, inkább tengeralatti lounge. de azért lemegyünk valamelyik nap a Szódába is, és megnézzük, hány embert ismerünk meg sápadtan vagy teljes sminkben.


Monday, November 08, 2004


stars. sun. cool. on. your. island.


Friday, November 05, 2004


pénteki ragyogás, a reggel a megállóban indul, a húgommal nézzük a ködös folyót. itt fotóztam burnuszos horgászokat hétfő délután, amikor a két alvajáró lomha árammal sétálni indult. anyámat hívom, mert a gépét megint lekapcsolták, úgyhogy inkább a Váci utcán át hazafutott. a fogorvosnál elzsibbadok, Zsuzsi asszisztens elárulta, hogy Árpa Attilába szerelmes évek óta, aztán a hatossal belüktetek dolgozni, izzik az ablak a hátam mögött. "önmagukat megemésztő csecsemők" suttogja V, "most nem akarok beszélni", ezt még halkabban, úgyhogy megy tovább a munka, délben.


E hívott, hogy találkozzunk, de csak a jövő péntek jó. addig is ezt küldöm neki, szeretettel.


Wednesday, November 03, 2004

Home