torokszofi

Friday, December 31, 2004


a filmhus bulin összefutottam a berkivel, akivel három nappal azelőtt álmodtam. nem összefutottunk, hanem egymásra mosolyogtunk a füstön át, aztán én elindultam, ő meg felállt és továbbra is mosolyogva felém indult. jó pillanat volt. aztán beszélgettünk egy kicsit. két és fél éve nem beszéltünk, de tudunk egymásról. az egyik legjobb barátnőm volt, Szófia után, az egyik legjobb újkori barátnő. aztán írt egy levelet, hogy többé ne keressem, azt hallottam, a szilvivel is ezt csinálta. azt hallottam, bekattant. nem, nem ezt hallottam, ezt gondoltam. de most ott állt előttem és a diószemeivel jókedvűen azt mondta, "ez volt életem legborzalmasabb éve." erre azért rácsodálkoztam, mert nekem is. lehet, hogy a halál miatt, ami februárban elért, lehet, hogy azért a new yorkért, amiről itt soha nem írtam, mert private, vagy a hazatérés miatt, ami egyelőre nem úgy sikerült, ahogyan elképzeltem. berki közben elmesélte a zsenge fiút, aki három hete szakított vele, de felajánlotta, hogy azért hetente egyszer "összejárhatnak". heti egyszer - micsoda óvatos, rendszeres becslés a félismerős-baszáshoz. tiszta, jól behatárolható, veszélytelen. berkinek persze erre nincs szüksége. aztán telefonszámot cseréltünk, de nem hiszem, hogy hívni fog, mert ha jobban belegondolok, én erőltettem az egész számcserélősdit. dehát három napja vele álmodtam, ilyenkor le lehet váltani a páncélos őröket.


Sunday, December 26, 2004


nem aludtunk semmit. jó volt, J lefogyott, de ez az egyetlen változás, RsBnél hevertünk hárman az ágyon, mint egy tutajon, a tenger a kölyökkutya volt, éles fogakkal ugrabugrált körülöttünk. vajat kentünk a diós bejglire, aztán J mesélt Gatorról és a többi dokumentumfilmről, amit ide úgyse hoznak be, marad az amazon.

úgy tűnik, new yorkban nem változott semmi, de mitől változna?


Saturday, December 25, 2004


J ma érkezik, éjjel találkozunk az állatorvos gyerekkori barátjánál. decens hármas lesz, én valószínűleg józanul, ők ketten gőgicsélve - vagy fordítva - leltárba vesszük az elmúlt félévet. P közben családi turnén, de holnap délután újra itthon lesz. előtte még akasztott a fenyőre egy láncfűrész-díszt, közvetlenül a barátságosan pislogó all seeing eye - dísz alá. azért van szaloncukor is, valamit enni kell az ünnepek alatt.


Tuesday, December 21, 2004


egy hízott spam betört a yahoos address bookomba (betört=én adtam meg neki a jelszavamat, mert hiszékeny és gyermeteg vagyok) hahotázva szétterült rajta, és most elküldte magát ötmillió embernek. a yahoos mailem a legrégebbi, 96 vagy 97 óta használom. ez azt jelenti, hogy Oxfordban a jó öreg John is kapott meghívást egy nemlétező ingyen sms-listára, meg a többi zörgőcsontú szellem, és néhány percig együtt tűnődhetnek, hogy "mi ütött ebbe nőbe, ennyi év után, blabla, mi lehet vele / god, not that again, blabla". szóval azért mindenesetre felpezsdült egy kicsit a kapcsolati hálóm: a barátságos spam hatására jelentkezett egy bukaresti lány, akit évekkel ezelőtt Stratfordban ismertem meg, egy konferencián. a lány, nevezzük Hertának, aprószemű hörcsögnő, a szökőkutas, szentivánéjire dizájnolt kertben ácsorgott és egy Romániában épülő Shakespeare-házról mesélt, amit azt hiszem annak a kiadónak a vezetője tervezett, aminek az egyik Sh-fordításáról tartottam kint az előadásomat. értelmes, hideg lány, olyan élesen vált el a festett háttértől, hogy meg kellett kapaszkodnia, nehogy min-dun-ta-lan orra essen. erre akkor jöttem rá, amikor egyik éjjel séta közben betértem egy stratfordi seven elevenbe, Herta állt a pultnál egy derűs indiai mellett és beütötte a három csomag malteserst, "három", gúnyosan mosolygott, "szereted a malteserst", ja, ja, motyogtam és nagy zavarban voltam az öngyújtós polc előtt. ez lassan négy éve történt, Herta eltűnt, most pedig írt egy emailt a kövér spamre és elmondta, hogy férjhez ment és ez és ez a neve most, Cambridge-ben él és színházi fordításokon dolgozik. rákerestem az ez és ezre persze, google nation, és a gép kiköpte, hogy Herta egy dán/német/svájci hercegnő és egy angol lord egyetlen fiához ment hozzá, rajta volt az eljegyzésük a royalsportalon, vagy min. szentivánéji fordulat, nem csoda, hogy elhallgatta.

a többi spam-válasz is jó volt, az egyik peng litől érkezett, régi kínai tanítványom, aki először New Yorkban aprította a káposztát feketén, most pedig Las Vegasból írt, azt írja, most loan officer. everything is ok,just a little hard at the begining,u know that! üdvözli a húgomat is, take good care. a rabbi is bejelentkezett, a subject annyi, "hol vagy most?", aztán folytatja, hogy hívjam föl. haha, egyszer karácsonyeste hívott apáméknál, apám tajtékzott, azok még a nehéz idők voltak, sok keserűséggel, bár gyanítom, hogy apám joggal vádolta meg a rabbit teátrális húzásokkal, tényleg szereti az ilyesmit, a szeme csillogásából láthatod, igazi játékos. a húgom is írt, boldogan, hogy "köszöni a meghívást", a spamet már be is engedte a mailboxába, mostantól ott is szabadon garázdálkodhat.


Sunday, December 12, 2004


Noé megszületett hajnalban. A apa lett.


Saturday, December 11, 2004


rettentő csütörtök, mindegy. az előbb kaptam egy képet, de egy másikat teszek ide, ugyanabból a filmből.


Tuesday, December 07, 2004


mostanában anyámmal álmodok, egyszer azt, hogy jól kereső regényíró és a telefonba beolvassa a negyedik regény első két bekezdését, máskor azt, hogy bemutat az új szerelmének a Deák téri metrómegállóban, aki izgága, ősz szakálla van és pofákat vágok rá, a neve László.


tegnapelőtt felmentünk hozzájuk, kaptunk két elég nagy csokimikulást, anyám beszárította "szépre" a hajam, aztán a lépcsőfordulóból vissza kellett rohannom, mert apám elfelejtette odaadni az ő ajándékát, egy technocolrapidszagú mikulás-sipkát, zörgő nejlonban. a csomagoláson ez állt:

FIGYELEM! Ez a zacskó nem gyermekjáték!
Hullandásveszélyes gyerekek részére


Friday, December 03, 2004


meg kell tanulnom újra nagynak látni ezt a várost. különben elveszek benne.


Wednesday, December 01, 2004


hey boy. p u t t i n g that damage on.


Home