torokszofi

Saturday, January 31, 2004


gyerekkoromban sokat hazudoztam. szeretem azt hinni, hogy ez csak annyit jelent, hogy már akkor is feszített a csodálatos fantáziám. SD barátnőm szereti ezeket a történeteket, a hazugságaim történeteit.

e g y.
a nyári táborokban rendszerint mindenkivel elhitettem, hogy ping-pong óvodába jártam. mivel lukas kezem volt és az istennek se tudtam legalább egyszer elkapnyi a nyamvadt labdát, amikor átdobták a hálón ott a szerva!, ilyenkor komoly hangon, bocsánatkérő mosollyal azt motyogtam ez már a ping-pong óvodában se ment.

k e t t ő.
mivel soha egyetlen csontom se tört és nem akartam kimaradni a sok reccsenő gyereksztorizásból, kitaláltam, hogy lovaglás közben megvadult alattam a ló, levetett a hátáról és így tört el a jobb kisujjam. ilyen szerencsésen estem. csak a kisujjam.

h á r o m.
elmeséltem, ahogy édesanyám édesanyját, néhai Piri Bellt a szemem láttára mérgezte meg valaki, a szüleim esküvőjén, de sajnos nem emlékszem, ki tette. biztos a sokk miatt. egyszer talán megálmodod. addig vagy biztonságban. mondták a nagyok, borzongva hallgatták. aztán az egyik megkérdezte, hogy hogyan lehettem én ott a szüleim esküvőjén. ettől a kérdéstől zavarba jöttem és ezután egy darabig pihentettem a történetet.

n é g y.
tizenöttől húszéves koromig makacsul ragaszkodtam ahhoz a meséhez, hogy a dauerolt hajam igazi göndör. ez amolyan szőke-egyeneshajú-zsidó-csaj dolog. tartozni valahová, ilyesmi. aztán már nem lett olyan fontos ez az egész és valahogy szóba jött és az Olga elkerekedett szemmel kérdezte micsoda? ez nem eredeti? mire én ránéztem csodálkozva e-re-de-tii? hogy lenne eredeti? ez dauer. nem értette. te mondtad, ne hülyéskedj. ártatlanul ráztam a fürtjeimet. ééén? soha. csak tudom, hogy göndör-e a hajam. (igen tudom. ez már nem is annyira a gyerekkori-hazugság kategória)

ö t.
húszévesen azt hazudtam a bolgár barátaimnak, hogy három hónapig éltem New Yorkban Szófia előtt. fogalmam sincs, miért éppen New York és miért három hónap. aztán SD barátnőm és Giacomelli, akik akkor még jártak, kijöttek meglátogatni Szófiába. és buli volt nálunk, mindenki ott volt. egyszercsak hallom, ahogy a konyhában eszeveszetten viháncolnak. igen, SD barátnőm éppen azt magyarázta bolgár barátaimnak, hogy én életemben nem jártam Amerikában és hogy ez milyen vicces.

most nem jut több az eszembe.


Friday, January 30, 2004


az indiánok földjén [mi nem az?], a tenger is csak három lépés, térdig gázolunk a hóban, ez Long Island. Zs teát főz, M hagymásbagelt hoz, akár a gyerekük is lehetnék, a hülyegyerek, aki nem száll le a számítógépről.

a nagyobbik kutya fél a mosogatószer-spriccelőtől. a kisebbik nem fél semmitől, engem meg egyik sem érdekel, csak saját magammal akarok törődni. na ez az, aminek általában semmi foganatja.


Thursday, January 29, 2004


felpattantam, a lendület lesodorta az üveget, a szemem résnyire, egy ugrás és már a nyakát kulcsoltam. három-négy pillanat, nem több, és megfojtottam csendkapitányt. senki nem szólt egy szót se, gondoltam, befoghatjátok a pofátokat.


Saturday, January 24, 2004


nincs blog. most nincs. [...]


Friday, January 23, 2004


a nap furcsán indul. elhallgatásokkal, háttérzajokkal. aztán a hősugárző lecsapja az áramot, a radiátorból ömlik a víz, szöcskeugrás a vödörért. a St Nicholas Avenue-n csúszkálunk, minden fényes, a gyomromban a remegés az egyetlen sötét folt.


Zs-vel beültem egy antropológia előadásra. téma: a Balkán. az előadó, egy szerb pasi, negyedórát késett. fiatal, hetykearcú. aztán átvezényelt minket egy másik épületbe, hogy videózzunk. a videó a balkáni háborúról szólt, alig lehetett érteni az angol alámondást, ugrált a szalag, az ebéd utáni jóleső melegben elpilledtem és arra ébredtem, hogy maga a führer harsog a fülembe, a film egyik alapüzenete az volt, hogy a horvátok náci szellemben robbantották ki a délszláv háborút. végül nem néztük végig, nem maradt rá idő, megkérdezte, van-e még húsz percünk, mi pedig szomorúan ingattuk a fejünket és bánatos, elfoglalt arccal kihátráltunk az ugráló képernyő elől. aztán kint Zs elszívott egy rezervátum-cigit (rezervátumban olcsóbb), álmosan nézett maga elé, most próbál leszokni a kávéról, ilyen álmosan nehéz lesz.


Thursday, January 22, 2004

Wednesday, January 21, 2004


Enyhül az idő, hajóvonták találkozása tilos. és amikor mégis találkoznak, a szomorúság nagyobb lesz, mint a találkozástól való félelem.


Lola üzent, hogy fürödjek nála. Lola nagyszívű lány, diószemekkel, a cserfes még jó szó rá, és egyszer azt mondta, én mindig fiús voltam, csak velük játszottam, és nem szeretek lányokkal barátkozni, de amikor megláttalak, rögtön tudtam, hogy mi barátok leszünk. ezt akadozó nyelven mondta az UFO Technologies partin, ahol egy kupacban feküdtünk, RsB, J, Buk, és Lola egy heverőn. én egy párnát szorongattam, szép párna, de átható izzadtságszaga volt, amit a többiek is megerősítettek, úgyhogy gyorsan átdobtam a szoba másik sarkába.

Lola egyébként matematikatanár egy általános iskolában. A múltkor elvitték az osztályt a természettudományi múzeumba, ahol megmondták a gyerekeknek, hogy szépen fogják egymás kezét, mindenki vigyázzon a saját párjára, nehogy eltűnjön valaki. aztán Lolának eszébe jutott, hogy van az a híres Bálna. valamelyik teremben. itt kell lennie. egy hatalmas, életnagyságú Bálna. elkezdte keresni és eltévedt. a másik tanár és az izgalomtól megrészegült gyerekek félóráig keresték, vágtattak teremről-teremre, eltűnt Miss Lola!! még az is lehet, hogy miközben rohantak, végig fogták egymás kezét, a sok szőrös, lógómellű ősasszonyon és a sötétlila ásványokon át.
Lola meglett aztán, de nem találta meg a Bálnát.


Tuesday, January 20, 2004


most jó. elernyedtem. meleg van. kezdődhet a munka. egy-kettő-három-négy-öt-hat.

[courtesy of squidboy]


az ikrek meg valamire nagyon ráérzett, most olvasom a levelét, melyben így köszön el kedveshangon:

Fűtött, melegvizes jó reggelt kívánok.

ha.ha.ha.


RsB tegnap befestette a hajam, még időben, mert ma arra ébredtem, hogy azt mondja nincs meleg víz bazmeg és utána rugdosni kezdte a fürdőszoba ajtót, mert nem mehet borostásan dolgozni. én meg ülök az ágyamon és azon tűnődöm, hogy ezeket a sztorikat lehet aztán a nagy sztárok memoárjaiban/meztelen fotóalbumaiban olvasni, valahol az előszóban persze, lásd a tizennyolc éves Madonna és a dunkindonuts-meló és a napi egy alma-kávé étrend, RsB-nek akkor ehelyett a jeges harlemi fürdők, de most egyelőre vigasztalhatatlan. nekem is valahogy felül kell emelkednem ezeken a fizikai dolgokon, és csak lebegni mondjuk, finom mosollyal a kékülő szám szélén.

most elindulok azért hősugárzót venni, tegnap este már próbáltam, de a gettóboltban Kemal csak széttárta a karját, mind elfogyott.


12 sávon kanyargunk, csak kamion és busz, meg néhány meggypiros sportautó, kétoldalt gólyalábakon egyensúlyozó ezüstrakéták, gyér a hó, Exit 18, Exit 15, Exit 9, a kanyar után egy viadukt, alattam billegnek a kopott daruk és a nyikorgó lego-konténerek. Speed Limit 45, de már látom a tornyokat, csillogva megtorpannak a víz előtt, éles a fény, aztán a Lincoln Tunnelben narancsos, de újra kibukkanunk és meglátom a várost. nem vagyok new yorki. akkor miért dobbant meg a szívem?


Monday, January 19, 2004


most értem haza a buliból, a liftben nekidőltem a halvány műmárványnak és tovább dúdoltam a karaoke-likeavirgint, annyira jó volt kicsivel előtte, torokból, rózsaszín arccal, mindenki kurjongatott és falta a tortilla chips-et.

átadtam a munkát, nem lesz semmi baj, csak most be kéne pakolni. ja, nem. inkább lefekszem aludni és adok magamnak reggel egy mérgezett-egér-fel-alá-rohangál órát. reggel 7-re jön a taxi, ez nem olyan vészes. elfelejtettem feladni a washingtoni képeslapokat, csak három hetem volt rá.

Olga hívott, new yorkban van, holnap találkozunk. mostmár minden gondolatom elindult kelet felé.


Sunday, January 18, 2004


Greetings!

We wanted to let you know that blowjob created a Hallmark.com e-card for you. To see your card, click the link below, or copy and paste this link into your Web browser's address line: [...]

köszönöm, beejay, holnap elgémberedett arccal leszállok a Times Square-en és cipelheted a printeremet és végre megbeszélhetjük a dolgokat.


emberek, akiket soha nem látok többé. washington, boston, new york, new orleans, csenger, budapest, komlótótfalu. jobbról, balról, összevissza, egy elnyújtott percre együtt. tegnap este hirtelen kiürült a próbaterem és csend lett, elkezdtem lépkedni a folyosón, hol vagytok?, és aztán kinyílt egy ajtó és ott mosolygott mindenki, Barb csokitortája, egy vaku, a két zenész, az ügyelők, a színészek és E, könnyesen. elfújtam négy színes gyertyát, és mindenki egyszerre beszélt, csak én nem. mert nem tudtam szólni, aztán csak sóhajtottam egyet és kint, a gimnázium udvarán, a kékes esti fényben szitálni kezdett az első hó.


Saturday, January 17, 2004


ma van a születésnapom, holnap lesz a zsúr. ajándékba vettem magamnak egy printert, amire a pasim valami ilyesmit mondott kapaszkodás a huszadik századba. [boing-boing].


Friday, January 16, 2004


Zs-vel gyorsan végigfutottunk az esküvőiruha témán. ő kapucnisat akar, ami olyan, mint egy fürdőköpeny. én meg olyat, mint a Carolyn Bessette-é volt, amikor hozzáment az ifjabb JFK-hez. aztán végigverekedtek néhány évet és civódva-pörögve belecsapódtak a tengerbe Martha`s Vineyardnál. csak a ruháról jutott eszembe.


tegnap lement egybe a darab első felvonása, lejött az igazgató is megnézni, barna nercbundában, békatekintettel. a feszültség a bundáján csillogott. és mégis sikerült, elégedetten szuszogott, láttam a szemem sarkából. aztán mondott pár szót, aztán elment és elkezdtünk újra lélegezni, meggyötörten, de vigyorogva.

a pojácalelkem pedig hitetlenkedik. újra találtam valakit, akitől tanulhatok.


Thursday, January 15, 2004


újra melegség járja át harlemet. ez jóhír. vasárnap este búcsú, hétfő reggel taxi, busz, times square, metró. és utána nem tudom.


Wednesday, January 14, 2004


valamelyik nap az egyik színész odajött hozzám, hogy elkezdte olvasni a torokszofit. milyen nyelven, barátom. elmondta, hogy jó sokáig keresgélt a neten, mire talált ingyenes fordító-oldalt. elkértem a linket. aznap ezt olvasta.


enough umpteen cried in those days. lied and cried. small swing the my feet during and the right kézzel ütögettem the bite but basically véve here up, the my head country-side it's happened everything. exploit that alone am. and if the telephone sometimes initiated twiddle, then lett one not betted call. loudly cried so the prime, of a circular shape of a circular shape. fifteen minute and subtly fade órákig úgysem bírtam have minek erőltetni. and then it's happened something. listed one sound. one black his voice it had been, the window underneath, and he told me that

no more crying

this even Calvin also could it have been, the angóranyusziszemű Jamaica housemaster, the cracky, brown nails ahogy off surfboard I saw, gooey summer it had been. only one kekigatya it had been on it and the muscular prism stroke indolently, the belly-button one knop RsB and am I not also since on each other nézni, only sensate ahogy at a time licked plus the sled wind, than two white alsatian. this is not sure sure, either one harlemi beszólhatott. the also possibly, there was no there nobody, only the voice.

azért ez elég jó. tetszett neki.


találtam egy blogot, rajta egy kép, amit még én csináltam Michelle Wild-ról tavaly nyáron, loop gépével. hm. Michelle és húga egy rangos kozmetikai szakkiállításon. cikket kellett írnom róla. nagyon rég volt, mostmár nem írok cikkeket.


Tuesday, January 13, 2004


RsB, a fagyott gyermek telefonált new yorkból. pénteken megérkezett a jeges szél és körülbelül ugyanebben az időben leállt a harlemi lakás fűtése. nem sokkal később kaptam egy üzenetet,

állok a nappaliban és látom a leheletemet. fürödj sokat, fürödd ki magad, mert itt nincs meleg víz.

a falak jégtömbök, RsB elhagyja az otthonunkat és beköltözik Loláékhoz egy éjszakára. Mr Zion, a főbérlő nem veszi fel a telefont. Lola pasija corporate lawyer, oké, perrel fogunk fenyegetőzni. vasárnap vissza, a lakás jeges verem. RsB elindul és vesz magának egy hősugárzót 60 dollárért. a hősugárzó nem használ, a hősugárzó feladja. a hírekben bemondják, hogy megdőlt a hidegrekord a keleti parton. RsB és a mexikói taxis, aki a szomszédunk, tanácstalanul néznek egymásra, de nem legyintenek, takarékoskodni kell az energiával.

RsB újra elindul, és most Selénánál húzza meg magát. tegnap délután jön a hír, hogy ha péntekig nem tudják megjavítani a fűtőrendszert, this is a very old house, evakuálják az épületet, mert ez a törvény. vöröskereszt, tornaterem, pokróc. megbeszéljük, hogy ezt az élményt is a magunk hasznára fordítjuk, én írok valamit belőle, RsB pedig színielőadást szervez a tornatermi csapatból. nevetgélünk, de RsB hangja sírósra görbül, nem tudod, milyen az, jéghideg vízben borotválkozni.

vasárnap indulok haza, lehet, hogy a tornaterembe. de az is lehet, hogy levetkőzöm, beállok a washingtoni forró víz alá, és a zuhanyrózsához bilincselem magam. és nem mozdulok.


bitching for the day.

hello Isolde.

faszság feltenni a magánlevelezésedet a blogodra. tudom, van ez a két gomb, a ctrl+C és rögtön utána a ctrl+V. képzeljük el egy pillanatra, mi lenne, ha nem lennének. akkor mondjuk hosszú percekig pötyögted volna be a gépbe a voltpasid levelét, ugyanúgy nem hagytál volna space-t néhány mondatvégi pont után, és talán éppen ugyanannyi ideig tartott volna neked is, mint neki. és akkor talán megállsz egy pillanatra és azt mondod, hát, ezt lehet, hogy nem kéne. ezt nekem írta, nem ennek a bitchy torokszofinak washington d.c.-be. na mindegy.
úgyhogy most én is magánlevelezek veled egy kicsit.

egyébként a mai micve is megvolt [elkezdtem a bevezető esszét Giacomelli diplomamunkájához],
1 : 1.


Monday, January 12, 2004


Pilóta Rádió, Budapest. TWÁ kishangja, egy szexuálisan közeledő macska és egy másik, kevésbé kultgyanús fiú, KZ, valamint megtudhatjuk, hogy

a nácit kis n-nel írjuk

listen


Saturday, January 10, 2004


nem tudok felkelni és dolgozni, mert vatta közé van csomagolva a fejem, mondjuk egy kartondobozban, mint a Se7en végén Gwynethé, a kínai színész úgyis így hív, de most gwyneth-in-da-box vagyok, senki nem várhatja el tőlem, hogy dolgozni menjek.


Szófiába akarok menni, megmászni a havas Vitosát újra, szirene po sopszkit kavargatni a Fehér Macskában, O. rágyújt, finoman simogatja a parazsat a vastag üveg peremén, kékek a trolik és pirosak a buszok. vértelen, hosszú ujjú szentek és a híres igennemek között lépkedek, és száll az égettpaprika-illat a lakótelepen vasárnap délután, ahol az ablakokon megsárgult újságpapír a függöny. ungarka, na igen, de a dédapám a cár helyett robbant fel a lapos kupolák alatt, valami közöm csak van, nem, nem kérek még hat évet, hat évem már úgyis Szófiáé, annyi mindent hagytam el azóta, de ez még itt van, nem emlékek, csak illatok, mondom.


Friday, January 09, 2004


elég sokat sírtam azokban a napokban. feküdtem és sírtam. kicsit mozgattam a lábam közben és jobb kézzel ütögettem a falat, de alapjában véve itt fent, a fejem környékén történt minden. kihasználtam, hogy egyedül vagyok. és ha a telefon néha elkezdett remegni, akkor lett egy nem fogadott hívásom. hangosan sírtam, úgy a legjobb, körbe, körbe. tizenöt perc és finoman elhalkulok, órákig úgysem bírtam volna, minek erőltetni. és akkor történt valami. meghallottam egy hangot. egy fekete hangja volt, az ablakom alatt, és azt mondta

no more crying

ez akár Calvin is lehetett, az angóranyusziszemű jamaikai házmester, a repedezett, barna körmökkel, ahogy először láttam, ragacsos nyár volt. csak egy kekigatya volt rajta és az izmos hasát simogatta lustán, a köldöke egy dudor, RsB és én nem is mertünk egymásra nézni, csak éreztük, ahogy egyszerre nyaltuk meg a szánk szélét, mint két fehér farkaskoma.

ez nem biztos persze, bármelyik harlemi beszólhatott. az is lehet, hogy nem volt ott senki, csak a hang.


Thursday, January 08, 2004


szeretek vele tévét nézni. megbeszéljük Richard nyakkendőjét, én nem látom, mert nálam az atlantai CNN megy, nála a londoni, de ez nem akadály, mert leírja nekem, ahogy Richard éppen azt kérdezi Bill Gates-től, hogy

Will Microsoft [megfogja az állát] EVAR be a LOVABLE company?

igen, azt is, hogy Richard megfogta az állát. mi így zónázunk. {scroll up, el zono}


Wednesday, January 07, 2004


azt mondta, szűzkurva vagy. álltam, kicsit a magasban. és néztem az ágakat, ez sötét, az pedig hideg. nem baj. mindenki szűzkurva. a szüzek is, a kurvák is. én is.



Tuesday, January 06, 2004


végre. RsB megérkezett a JFK-re, vele avatták fel ünnepélyes keretek között (nem) a kispirosdigitális ujjlenyomatgépet. éjjel negyven percig mesélek neki telefonon, aztán bágyadt hangon azt kérdezi mikor locsoltad meg utoljára ezeket a virágokat?
tényleg. mikor?


a bárok korán zárnak, ilyenkor mindenki fölhorkan kicsit. előtte néhány órával a Műgyűjtő házában, lóg a falról a sok pénz, két kovácsmargit az egyik sarokban, azt kérdezi, mi lesz belőlem. a művészet támogatói, ő meg a feleség. képek, szobrok, színészek, nyalókapiros ferrari a ház előtt. aztán egyikünk lever valamit, a japán művésznő uszadékfája lassított felvételen reccsen, a lúdtalpas bohémek szíve megáll egy pillanatra és csak egy kicsit később indul újra. semmi baj, csináltatunk másikat. what would you say? bemutató négy hét múlva, akkor visszafizetünk mindent.


Monday, January 05, 2004


van nálad tűzőgép? Jill vigyorog, fogom a pizzát és összehajtogatom zsebkendőnyire, két meglepett papírtányér közé préselem, ő pedig katt katt katt. olyan, mint egy közepes nagyságú steril tehénylepény. bedobom az ezüstcsatos nőitáskába és indulhatunk.


Sunday, January 04, 2004


különleges reggel. odasétáltam az erkélyajtóhoz és a feketefehér üvegen át megpillantottam a Marsot. megpillantottuk a Marsot.


cache. cache. cache.

cache on in.

wanderer.


apám az egyik levelében azt firtatja, hogy mi az értelme a mostani munkámnak. a pénz, vagy a tapasztalat. nem is igazi kérdés persze. egyik sem. washington sokkal több. felszálltam a new yorki gőzösre a Dunán és öt hónappal később megérkeztem. washingtonba.


Friday, January 02, 2004


valahol hajnal felé szereztem egy narancssárga lufit [dupont circle? georgetown?] jó volt. nem teljes, de jó. jó, de nem teljes.


Home