Posted at 4:58 PM by torokszofi

este Oscar-parti Teréznél. Teréz péntek éjjel megpróbálta megmutatni, hogy neki nincs szempillája, és rebegtette a szemét a Tao egyik homályos sarkában, de nem láttam semmit, pedig azt hiszem nem voltam részeg. nem láttam szempillákat, de ezt még ellenőriznem kell napfényben. a lányokkal megbeszéltük a mindenféle testi nyavalyánkat, wasabis mogyorót ropogtattunk, aztán mindenki hazataxizott. Good evening, sir, we're going uptown.

Posted at 9:39 PM by torokszofi

ma dvd-zek, nem akarok túl sokat gondolkodni, se beszélgetni.
a mosodába persze ettől függetlenül lemegyek, nem kérdés.

Posted at 12:17 AM by torokszofi

It's in the trees. It's coming.

egy éles kanyar után itt az első célegyenes, nem félek, száll a hajam. komoly arccal beszélek, meggyőzök mindenkit, és úgy lesz, ahogy én akarom. miért ne.

este sábesz dinner, J is jön, azt mondja, egész nap sírt, majd két rituális kézmosás közben elmeséli. a nap leszállt, egy kicsit megnyugszom, egy kicsit elernyedek.

Posted at 8:47 AM by torokszofi

ez is megvolt, kicsit bágyadtan támaszkodtunk a korlátnak, J rutinszerűen kiszúrt valakit, de hát nem, na nem, karaoke night és Lola inni akart, J teázni, RsB pedig frissen érkezett a passiófilmről, dühösen, mert majdnem összeverekedett egy lelkes gibson-rajongóval a mozi után

"it was the worst film I've ever seen. evah."
"nouu, this is one of the most beautiful movies ever made"
"HAVE YOU EVER SEEN A MOVIE BEFORE?"

aztán még sokáig puffogott magában, ült a bárszéken, ez a film nem antiszemita, ez a film egyszerűen szar.

Shapiro, aki eddig 25 lapnak nyilatkozott a témában, vasárnap reggel pedig a cbs-en beszélget egy órán át a passiójátékokról, délelőtt furcsa sütit etet velem és azt magyarázza, hogy a film nem antiszemita, hanem antijudaikus. aha, értem. mekkora name-dropper vagyok.

Posted at 7:52 AM by torokszofi

NP. negative proximity. erre vágyom. éjjel és nappal. van egy vágás a bal kezemen, a kisujjamhoz közel. halványpiros. mire eltűnik, itt leszel. állandóan odapillantok.

Posted at 5:21 AM by torokszofi

óra után Marie, a tejfogú, porcelánkékszemű Marie a Harvardról csendben megfogta a kabátom ujját és azt mondta,

van egy közös barátunk, ugye tudod?

az agyam nagyon lassan mozdult, lomhán, de a teljes bizonyosság súlyával, mert az első pillanattól tudtam, kiről beszél. hát te vagy az. az a Marie. Olga amerikai barátnője. Marie most elmondja, hányszor nézegette a feketefehér fotót O. szobájában, még a szófiai metróban készült, hat éve. egy bolgár fiú csinálta, aki egy kicsit mindig fotós akart lenni, aztán elment egy lány után Japánba, aztán vissza, egyedül és most valahol Kanadában él. ez a fiú jó képet csinált rólunk, O. mindig azt mondogatta,

this
is
b e a u t y.

az egyikőtök kezében napszemüveg, de a hajad más volt, göndör. mondta lassan Marie, bólogattam és néztem, ahogy elgondolkozva figyel. ez egy elég nagy ország, szeretem az ilyen találkozásokat. Olgát hívtam, nem vette fel, aztán jutott eszembe, hogy három hete kidobta a telefonját. még mondta is, egy darabig nem akarom, hogy elérhető legyek.

Posted at 8:55 AM by torokszofi

montyco.

hajnal van nálam, három múlt, apám versét olvasom és ennél a szónál kezdek el sírni, most küldte át néhány perce. ez a montyco olyan szó, amit csak kevés ember ismer, de ők most velem együtt álmatlanul forgolódnak és nehezen találnak vissza, egy hete, talán éppen csak egy hete, még minden a helyén volt. így nem lehet aludni.

Posted at 6:47 PM by torokszofi

elaludtam, ez most nem hiányzott. éjjel megírtam az elutasító-levelet, túl sok a nem, igenekre vágyom. lassú vagyok, még csak nem is kényelmesen lassú, így nem haladok előre.

Posted at 3:28 AM by torokszofi

feküdtünk a száraz füvön, mint a békák, kezünk-lábunk szétvetve, a norvég lány meg én, a sátrakból zene szólt, a 99 Luftballons (angolul Ninety-nine Red Balloons, nem tudom miért Red), és vártam, hogy napszúrást kapjak. húsz perc múlva ez is sikerült, éjjel kóvályogtam egy kicsit a lelkesek között a búcsúbulin, aztán Dallas és végül újra a new yorki tél, megörültem a szélnek. Arizona nem volt jó, felesleges volt, szomorú voltam, ideges voltam. rosszkor jött, mit csináljak.

Posted at 2:49 PM by torokszofi

mert "A konzervatív kínai értékeket folyamatosan kikezdi az internet. Ennek egyik ékes példája a Muzimei irodalmi álnéven publikáló írónő, Li Li széles olvasóközönséget vonzó intim blogja." nna.

Posted at 7:59 AM by torokszofi

lassan teltek az órák, belül kormosan, aztán megráztam magam és elmentem éjjel sétálni és persze hogy az urban outfitters nyitva van ilyenkor is, úgyhogy a napidíjamból vettem két miniszoknyát és egy teljesen átlátszó, tengerizöld tüllfelsőt. a próbafülkében RsB a mobilomon elmeséli, hogy a munkahelyén valaki névtelen fenyegető levelet küldött neki, aztán rábeszél a tüllcuccra, látatlanban, és igaza van, szép. és márciusban még szebb lesz. visszaszámolok, megint.

Posted at 3:20 PM by torokszofi

annyira megszoktam már a pluszhatórát. a fejemben mindig előugrik egy rugó, felébredek, aha, hét óra múlt, az azt jelenti, hogy otthon déli egy, és így tovább. most plusznyolcóra van, ez már egy egész műszak. ennyire messze vagyok. nyolcórányira. reggeli.

Posted at 6:42 AM by torokszofi

huszonöt fok, pálmafák és kaktuszok között csattogok, szandálban. rajzfilmfigura lettem. a szobatársnőm egy norvég nyelvész és nagy szerencsém van vele, nem beszél túl sokat. a díszvacsorán, a beszédek alatt pontosan ugyanazokban a pillanatokban fintorodott el, amikor én, például amikor mindannyian kaptunk egy-egy spulni színes minicérnát, hogy soha ne felejtsük el a szálakat, amelyek halálunkig összekötnek bennünket, fulbrightosokat.
milyen jó szó ez a spulni.

Posted at 10:47 AM by torokszofi

igazi hajnal, fekete, lassan öt óra és indulok a La Guardiára, aztán Chicago, onnan Phoenix és vár a vörös sivatag. ahol az éjjelek, mint tudvalévő, sokkal hidegebbek, mint gondolnánk, a szervezők figyelmeztetnek előre, levélben. azt is hozzátették, hogy vigyek éjszakára füldugót. a sivatagba. nem viszek.

Posted at 12:24 AM by torokszofi

nagy, bordó rongy csend a számban, gyászpecek, megpróbálok nyugodtan ülni, de feszít és fáradok. a két kezed egymástól túl messzire került, a roncsok között ez nem egy ember, csak egy poros télikabát, az egyik ujjad begörbülve, finoman. a fehér kamion sandán ácsorog az árokparton, nem szállított semmit, csak érted jött. apám hangja elcsuklik. le is tesszük, felrángatom az ablaktáblát, a tűzlépcsőre lépek, hideg levegőt vágok csíkokra. nyáron kurta fűszálakat tépkedtünk, aztán a jeges tavon topogva megtaláltuk a mozdulatlan halat, homályos fal mögül figyelt minket, érinthetetlenül.

most villog a fehér a sötétben, harlem dübörög alattam, feketepáncélos dzsipek felett támaszkodom és azt mondom, gyere, repülj ide, még sosem jártál erre, mostmár nincs földrajz, gyere, nézd meg, itt élek, a szobám kicsi és billeg az asztalom, nem tudtam, hogy nem látlak többet, nem úgy jöttem el és nem kérdezem, csak suttogom, hogy miért, mi értelme.

Posted at 2:26 PM by torokszofi

J hazament egy hétre, küldtem egy-két dolgot a családnak, a húgomnak például egy válogatáscédét, jó kis dalokkal. most írt, hogy nagyon köszöni,

de van azért néhány szám, amit szívatásból vettél fel nekem, ugye?

töröm a fejem, hogy mit akar ezzel mondani. valószínűleg azokra a dalokra gondol, amiket eddig nem ismert, de nekem bejönnek. talán a This Mortal Coil, a Johnny-Cash Hurt, vagy Polly Jean vagy az Air, vagy a There is a Light That Never Goes Out. vagy a hardcore Kate Bush. de őt például ő is szerette. régen, Szófiában együtt hallgattuk. lehet, hogy nem elég empatikus az összeállítás. amikor gyerek voltam, az egyik karácsonyon az apám egy negyvenhármas férficipőt ajándékozott az anyámnak. akkor nem is tűnt annyira furcsának, sokat nevettünk, anyám nagyon türelmesen tud nevetni.

Posted at 1:40 PM by torokszofi

a mai Shapiro-órára Lancelot Andrews, a tizenhatodik századi sztárprédikátor egyik híres beszédét is el kellett olvasni, a címe Of Repentance and Fasting. jól haladok, bár néha elvonja a figyelmemet a tény, hogy 'fasting' helyett folyamatosan 'fisting'-et olvasok.
fisting and repentance.

Posted at 5:33 AM by torokszofi

tegnap éjjel valahol budapesten -- messze, nagyon messze -- loop állt egy sápadt konyhában, egy buli közepén és egy hórihorgas szélesmosolyú ismeretlen azt magyarázta neki, miért nem tarthat soká a mi kapcsolatunk. a transzatlanti románcok ígymegúgy.

loop csak mosolygott. én meg azóta azon gondolkozom, hogy én bizony elküldtem volna a jóindulatú ismeretlent a faszba. jó ez a cincér fújtatás, így gondolatban.
a transzatlanti kurvaanyját.
apám pedig valószínűleg nem szereti ezt a posztot, mert tele van csúnyaszóval.

Posted at 1:14 AM by torokszofi

le kell mondanom egy munkát, mert úgy érzem, nincs rá időm. de azt hiszem, nem ez a lényeg. le fogom mondani, mert nem akarok könyvet írni á lá tollbamondás. irányított fogalmazás. ez a hamvába holt első könyvem. most jöhet a második. remélem, arra is lesz kiadóm. még nem írtam meg a levelet, hogy nem. nem azért nem, mert minden fillér számít és nem azért nem, mert megrészegít a gondolat, hogy lássam a nevem egy könyvborítón. [igen és igen] inkább azért, mert lusta vagyok. nemes és lágy elutasító-levelet akarok írni a megbízónak, akit mellékesen nagyon szeretek. az ilyen levélhez idő kell.

csütörtökön indulok Arizonába. utána meglátjuk.

Posted at 4:26 PM by torokszofi

tegnap a szeles úton vánszorogtam haza a sok zacskóval és igencsak savanyú arcot nyomott rám a szél, a Hampton House előtt egy fekete pasi azt mondta, hey, blondie, happy valentine's, hey, don't be so sad, everything's gonna be fine.

aztán Zs-vel a Strandben vettem egy szakácskönyvet. akkor edényeket is kéne venni.
blondie-t semmi nem állíthatja meg.

Posted at 7:43 AM by torokszofi

reggel éppen azon gondolkoztam, mennyire szép dolog, hogy mindketten elkezdtünk újra mozogni, jóga, futás, izomláz, izzadtság, ilyen guru, olyan fedettpálya, és nem csak a nyűgös, tekergőző gondolatok, amikor RsB megszólalt:

húbazmeg, ha ennyit sportolok, kétszer annyit eszem, az összes pénzem elmegy kajára.

és tényleg, nekem is, pedig eddig ezen tudtam spórolni. the Diner Era. nem lesz ennek jó vége.

Posted at 1:22 AM by torokszofi

feliratkoztam egy trainingre, ahol megtanítják, hogyan használjunk nagyszerű software-eket, milyen online katalógusok vannak, ilyesmi. a mai órán nem volt más, csak én. úgyhogy összebarátkoztam Bobbal, az ősz, kecskeszakállas oktatóval, végig azon tűnődtem, mi olyan furcsa rajta, aztán rájöttem, hogy a szája; mint egy nagy szem cseresznye félbevágva, soha nem láttam életemben ilyen élénkpiros szájat. Bob szobája tele volt számítógépekkel, mindegyiknek neve volt, kis táblák előttük: Anaxagoras, Bacchylus, Euripides, Heraclitus, Empedocles, Cicero, össze-vissza. Bob egy megszállott, semmi kétség.

Posted at 2:02 PM by torokszofi

a jógás Dmitri olyan, mint az egyik fodrászüzlet-férfi a kirakatban ezerkilencszáznyolcvanötből, az Andrássy úton a Filatélia és a posta között, a haja főnözött, apró redőkben, mint egy szögletes sisak. mellette a kirakatban ott volt még a szeplős Viki a negyedik á-ból, a fodrászat gyereksztárja, borzasztóan irigyeltem. valahányszor arra sétáltam, kényszerítettem magam, hogy fölnézzek, megálltam és bámultam dühösen, fehér ujjpercekkel.

szóval Dmitri másfél óráig tartott és most izomlázam van, bár az órán egyszerre több dologra kellett koncentrálni, például arra, hogy az egyik fiú a csoportból ne ismerjen fel, akivel még Carrie buliján találkoztunk, hónapokkal ezelőtt és az a fajta tompa fiú, akivel elég egyszer találkozni. ezért aztán minden gyakorlatot kicsit ferde nyakkal, sréhen végeztem, ez volt az álca.

Posted at 1:33 AM by torokszofi

RsB megkergült. a mai nap során négy kultúrprogramot szervezett le, overwhelming unstoppability. holnap moziba megyünk, aztán megnézünk egy kiállítást, aztán egy másikat, meg szombaton elmegyünk valami rejtélyes Bálint-napi erotikus showra.

ahogy apám mondogatta mindig: erotiki abnormáli.

Posted at 4:11 PM by torokszofi

összefutottam tegnap Zs-vel és beültünk a Pinnacle-be, ami azért furcsa hely, mert a Columbiaval szemben van, a Broadway másik oldalán és hát a Columbia környéke híresen drága hely, a finom kis boltokban gazdag amerikai és még gazdagabb japán diákokra fenik a suhogó késeiket a mézesmázos fagylaltosok. csillog-villog minden, de a Pinnacle más. ha belépek, újra Szófiában vagyok. vagy otthon, az Ibolyában. az emeleten mindig félhomály, a kasszírnő vakkant, az árlista varázslatos. amikor Zs-t először elhoztam, nem akarta elhinni, hogy három dollárból ebédelt meg.

szóval ültünk az emeleten és Zs elmesélte, mit látott pénteken a new yorki metróban. először is, még fent az utcán a Bryant Parknál belerohant Samuel L. Jackoba, akit nagyon szeretünk mindketten. (ebben peldául.) sokkal magasabb, mint a filmvásznon.

aztán Zs felszállt a metróra. az egyik megállónál megjelent három feltűnően jól öltözött fiatal, két lány, egy fiú. az egyik lány karján fekete műanyagzsák. ahogy elindult a metró, a lány beszélni kezdett. (ez teljesen normális. itt mindenki beszél hozzád, valamire mindig gyűjtenek) elmondta, hogy az állatoknak is joguk van az élethez, a rókáknak is. aztán megfogta a fekete zsákot és kibontotta. előhúzott egy megnyúzott rókát. azért lehetett tudni, mert a feje nem volt megnyúzva, csak fejtől lefelé. a lány egy négyéves gyerek arca mellett nyitotta ki a csomagot. a gyerek sikoltozni kezdett. a lány elnézést kért, de nem csomagolta el. a következő megállónál átszálltak a másik kocsiba. a gyerek tovább sikoltozott.

aztán azon morfondíroztunk Zs-vel, hogy honnan szedte a megnyúzott rókát. a nyúzógyárakban nem látják szívesen az aktivistákat. úgyhogy lehet, hogy ő nyúzta meg sajátkezűleg, szomorúan.

Posted at 2:33 PM by torokszofi

RsB kidobta a lábtörlőt.

tegnap beiratkoztam jógára, egy Dmitri nevű pasi tartja. meglátjuk.

Posted at 1:58 PM by torokszofi

álmomban elmentem beiratkozni a BLOCKBUSTER videotékába, de otthonhagytam az útlevelemet, úgyismint picture ID. ebben semmi álomszerű nincs. nem értem.

Posted at 4:30 AM by torokszofi

ez egy matrica, a washingtoni metróban hámoztam le egy nyilvános fülke telefonkagylójáról. ezek szerint nyilvánosabb, mint gondoltam. megizzadtam, mire sikerült a vandálság. körülöttem huszon-harminc álmos washingtoni, egyikük sem gondolta, hogy ez a matrica igazából egy darab fémízű szuvenír, amit jó, ha eltesz az ember, főleg, ha a foggyökerében már úgyis ott lapul Milena Peneva mindentudó chipje. féltem, hogy ahogy zsebredugom a zsákmányt, mögém lép két fegyveres és bekísérnek egy földalatti betonszobába és akkor kezdhetem a történetet, hogy születtem Budapesten, cirillbetűs egyetemre jártam, és az apám is szereti a matricákat, főleg a banánokon és a narancsokon található matricákat, amiket gyerekkoromban buzgón ragasztgatott a konyhacsempére, a hűtőre és az ablakpárkányra, ami miatt aztán gyakran veszekedtek anyámmal, akinek ez egyáltalán nem tetszett. de nem jött senki, csak a hangosbemondó szólalt meg és azt harsogta, hogy a huszas egység azonnal jelentkezzen a központban, ettől is kivert a hideg veríték.

Posted at 2:58 AM by torokszofi

new yorkban az ajtónk előtt fehér porkupac az ikea lábtörlőn. hideg, szeles este van, megtorpanunk és állunk a csomagokkal. RsB azt mondja, liszt, ez biztos liszt. hirtelen ez jut az eszébe. nekem az anthrax. vagy valamilyen patkányirtó. és egy újabb ötlet. lehet, hogy egy halott patkány vagy veréb, és rászórták a fertőtlenítőt. RsB tologatni kezdi a lábával a lábtörlőt, igen, van valami a fehér por alatt, többről van itt szó, mint egy kupac fehér porról. a por szétomlik lassan, aztán abbahagyjuk. kaka. fásultan becsoszogunk a sötét lakásba, ezzel most nem foglalkozunk tovább, ha valaki a lábtörlőnkre szeret szarni, rendben. nem baj, nem minden fekete szereti a fehéreket. és sehol nem nézik ilyen vizslaszemmel a színárnyalatokat, mint itt, Harlemben.

b l a c k p o w e r

így kiabált a fekete nő a fekete kocsiban, lehajtotta az ablakot és odaköpött a két pesti zsidónak, még októberben. mi meg csendben slattyogtunk tovább, válaszolni úgysem lehet, a nő rég messze járt, a fájdalma szállt utána és bekúszott a kipufogócsőn.

Posted at 6:43 PM by torokszofi

szerettem a moszkvai metrót. tizenötéves voltam és lélegzetvisszafojtva figyeltem a két orosz katonalányt, ahogy lassan, gyengéden csókolóztak, derékig érő mézszőke lobogás. színes, hűvös mozaikdarabokon siklott a fény. a Juzsnaja megállónál laktam, egy fiúnál, akinek matematikus volt a nevelőapja és az erkélyükön többtonnányi piros ébresztőóra didergett. aztán egy este azt mondtam apám szereti Viszockijt és másnap este ott állt a szobám előtt az összes Viszockij bakelitlemez, ajándék, mondták, apádnak. és az erkélyen megfogyatkoztak az ébresztőórák, mert az orosz lélek hatalmas és befogad mindenkit és megölel, bevon a füst és a fekete bakelitcsillogás.

Posted at 3:19 PM by torokszofi

most látom, hogy A. sok hét után újra posztolt, amióta elutazott, mindennap néztem, hogy ír-e valamit, de nem tette, csak most, hogy hazafelé vette az irányt, és milyen igaza van, a nyaralás az nyaralás, a netcafe az netcafe. [nem]

Posted at 10:42 AM by torokszofi

újra washingtonban, megvolt a bemutató. fáradt vagyok. vissza akarok menni new yorkba. most. hajnali fél öt van, RsB kint alszik a kanapén, nem tudok egy ágyban aludni senkivel, aki nem a szerelmem. ez azt jelenti, hogy március végéig egyedül alszom. a kanapé elég keskeny, úgyhogy ledobáltam neki díszpárnákat a földre, hogy arra essen, ha fordul egyet. ingerült lett.

Posted at 2:53 PM by torokszofi

időszámításunk szerint Nipplegate után két nappal RsBvel azzal töltöttük az estét, hogy a Koncz Zsuzsa-csetet olvasgattuk KZS honlapjáról. biztos honvágyunk van. a 'cset' kifejezés ebben az esetben egyébként azt jelenti, hogy 2001-ben KZS összesen két alkalommal beszédbe elegyedett a KZS rajongókkal és a mai napig ez a legfrissebb anyag a témában. enjoy.

csak ezt, csak ezt az egyet bekopizom, nem tudom megállni:

"Judyt kérdése 2001.10.18 16:44

Drága Zsuzsa!
Sajnos mennem kell, majd holnap megnézem mi történik még. Köszönöm, hogy itt voltál! Minden jót neked és rajongótársaimnak is!

Ma én vagyok a leggyengébb láncszem. Viszlát!!!!

Koncz Zsuzsa válasza Judyt kérdésére 2001.10.18 16:44

Ezt nem gondolnám, nem szeretnék M.K. lenni, ha érted... :)"

Értjük, Zsuzsa, értjük!!

Posted at 1:11 AM by torokszofi

húgom három éve, egy egyetemi házidolgozatnak megírta a "Jövő és én" című esszét, ami annyira megtetszett a Jövőkutató Tanszék (Fu-tu-ro-ló-gi-a) professzorainak, hogy publikálásra ajánlották. ez három éve történt. a tanszék azonban csődbe ment és húgom örökbecsű értekezése a jövőről, mely szép lassan csordogálva közben múlttá alakult, csendben pihent valamelyik nyomdában. mindenki megfeledkezett róla. aztán néhány hete az apám egyszercsak kapott egy levelet, melyben gratuláltak az okos lányához.
az esszé megjelent, igaz, az eredeti címet - ami egyébként is kötelező normacím volt - megváltoztatták "Mi a jövő?"-re (áááááááááááááá).
A szakfolyóirat címe: Planetáris Tudat (excuse meeee?). na most a húgom napok óta rohangál a városban és minden jóérzésű újságosbódét megtámad,

Tessék mondani, van planetáris tudat?

mit lehet erre válaszolni? nincs. pedig csak 200 forint állítólag. és duplaszám, hiszen a három év alatt sok okosság gyűlt össze, húgom szerint. még nem biztos benne, hogy futurológus akar-e lenni. mert még nem tudja, mi lesz.