Posted at 7:41 AM by torokszofi

éjjel elmentünk az operába megnézni az unokahúgom legjobb barátját, ahogy a vesztes Lenszkijt táncolja az Anyeginben. RsB meg én. teltház volt. ültünk a proszcénium páholyban és néztük a csellós feje búbját. a darabban összesen két jó táncos volt, az egyik egy orosz csaj, a másik hálistennek az unokahúgom legjobb barátja. utána négyen beültünk a menzára, ahol a táncos baseballsapkában ült egész este, mert a színpadi haja vállalhatatlan volt és nem tudta tíz perc alatt rendbehozni. aztán szétcsapódtunk egy kis gintől, vodkától, édes cseresznyétől, össze-vissza ettünk, és megbeszéltük, hogy a következő balett a Hófehérke lesz, a törpék miatt. ma pedig elmegyünk Budaörsre és kipróbáljuk a gokartpályát, bár egy kicsit még fáj a fejem.

Posted at 6:13 AM by torokszofi

jó, találkozzunk, de nekem a fogorvos után rögtön haza kell mennem, mert meg kell írnom a német csávóról a cikket, meg tanítok is reggel, mondtam teljesen komolyan P-nek, amiből az lett, hogy a fogorvosnál, aki egyébként volt tanítvány, jó barát, és évek óta nem kér pénzt a tömésekért, szóval hosszan beszélgettünk a marokkói útjáról, ahol a második napon ágynak esett a frissen csavart narancslé miatt, mert elfelejtette, hogy abba jégkockát is tesznek, ami már hazárd. a gyilkos jégkockák miatt ágyban és a vécén töltötte a nyaralását, szomorúan mesélte a műanyag álarc mögött, miközben lágyan tapogatta a jobb alsó hatosomat. aztán P is megérkezett, akit a fogorvos megtanított a nem-szabad-belenézni-mert-megvakulsz lámpa használatára, úgyhogy ő lett az asszisztens, komoly arccal hallgatta a második pittyegést, és igyekezett ki-be kapcsolgatni a lámpát anélkül, hogy mondjuk porrá váljon minden a számban.

közben telefonált M, hogy menjünk el vacsorázni, ha van kedvünk, kipeckelt szájjal is lelkesen bólogattam és határozott mozdulatal elnyomtam magamban egy halvány meg kell írnom a német csá...-t. háromnegyed tizenkettőig hahotáztunk az étteremben és sokkal többet ettünk, mint az normálisnak lenne mondható (én például a malomkeréknyi penne-adagom mellé berendeltem egy tál köretet is, csak úgy), aztán desszertnek kikértük azt a palacsintát, amibe a legkönnyebben verhetik az unott, bosszúszomjas pincérek a farkukat: kókuszos fehércsokis öntet meg még valami fehér, nem emlékszem, de nem sűrített tej. aztán bementünk az ország legnagyobb könyvesboltjába és felráztuk a bágyadt dolgozókat, akik azt hitték, vége a napnak. a bolt természetesen teli van a néhai pápáról szóló kiadványokkal, de én azt a pápás levesestányért szeretném, amit a pápalátogatás idején lehetett kapni az oktogonon a traffikban, csak akkor még olyan kis hülye voltam, hogy nem tudtam, mekkora értéke van az ilyesminek. elég későn értünk haza, lencsében aludtam el, gratulálok.

Posted at 12:05 AM by torokszofi

DiG! - aki tudja, nézze meg. titanic. vasárnap, este 7, toldi. még van jegy, mert nem tudják, mennyire jó.

a ma esti teltházas ghost in the shell 2-n elaludtam, és álmomban is mosolyogtam a szürreális angol feliratokon. az elején persze azt hittem, ez valami stiláris jegy, ezzel jelzik, hogy mondjuk éppen robotok beszélnek, pedig csak arról van szó, hogy japánban kevesen tudnak angolul - erről P szerint van is valami elmélet, a japánok mindkét féltekéjüket leterhelik nyelvtanuláskor, világos.

Two body being find. I memory computer previously. We consider this the rowdy shoot.

az is sokáig tartott, míg rájöttem, hogy a feliratokban a Sarjan azt jelenti, hogy sergeant, de akkor már egyáltalán nem érdekelt az egész.

Posted at 7:06 AM by torokszofi

minden reggel kimászik egy hangya a billentyűzetemből. azonnal szétnyomom és közben rémülten dühöngök. hogy jutott be? miért csak naponta egy? lepetéznek ezek a winchesterre (?), vagy mi? vagy ez csak egy oldboy-délibáb? miafasz?

tegnap berkivel vacsoráztunk az eklektikában, ahol nem volt sajt, tehát sült mozzarella és a többi jó kis kaja se volt. tíz percig beszéltem rá a fiút, hogy én tényleg krumplipürével kérem a cicegét és nem mondjuk pirítóssal, amit ő ajánlott. végül azért kihozta. később csatlakozott V is. berki és V leadták csütörtökön a doktori disszertációjukat. annak idején együtt kezdtük. nekem úgy látszik megártott az egyéves new yorki ösztöndíj, haha. vittem ünnepi krémlikőrt, amit bevittünk a kuplung vécéjébe és amíg kint pisilős lányok értetlenül hallgatóztak, mi az 1 négyzetméternyi büdösben, a kagyló felett egyensúlyozva, BYO-alapon műanyagpohárba töltöttük az italt, köszöntőt mondtunk néhai Egri Péter professzorra (hamlet: the thinker becomes a doer) és persze fotóztam végig.