Posted at 8:12 PM by torokszofi

ja, még hétfőn E-vel elmentünk megnézni az Erőszakos múltat. gyenge, semmilyen film, szenvedtünk tőle. egyre hangosabban nyögdécseltünk egy teletömött moziterem mértani közepén. aztán a nyögdécselés nálam félrecsúszott és elkezdtem pánikszerűen fulladni. az egész úgy hangozhatott kívülről, mint egy modortalan, elfojtott, rosszindulatú nevetés, de sok, sorban egymás után, legalább egy hosszú percig. E aggódott, de nem tudta megállni és röhögni kezdett. a többiek nem tudom, mit csináltak, de azt érzékeltem, hogy a tortillazabáló ismeretlen férfi a bal oldalamon még messzebb húzódott tőlem. nem érdekelt, azzal voltam elfoglalva, hogy aztán el ne mulasszam el a szemem előtt lepergő fontos pillanatokat, de végül nem volt semmi. E később röhögve bocsánatot kért, hogy nem kezelte a helyzetet a megfelelő komolysággal.

Posted at 7:53 PM by torokszofi

a ma hajnali órám a szaúdiakkal pompásan sikerült. megtudtam, hogy náluk nem ünneplik a szülinapot - én azért szép nagy betűkkel felirtam az enyémet a táblára (a szemem sarkából láttam, ahogy néhányan felírják a füzetbe). aztán kiosztottam a múltkori írásokat. Satyós Fayez például azt írta, várja már, hogy a 'university smiling vace'-be járhasson. megkérdeztem, mégis, mire gondolt. kiderült, hogy a Smiling Face University-re fog járni néhány év múlva, mert orvos akar lenni. tanácstalanul meredtem rá és ijesztő bohócdoktorok kezdtek kergetőzni a fejemben, amikor leesett. a Semmelweis University-re gondolt. tisztáztuk, hogy ez egy vezetéknév, nem pedig egy vigyorgó arcocska. jövő órára viszek nekik valami drámai sztorit a magyar anyák megmentőjéről, mert kiderült, hogy a legtöbben ott fognak tanulni.

ja, az előbb kipurcant a vinyőm. apple care, zárj hűs tenyeredbe - holnap mehetek a gránátalmába. most is a külső vinyőről dolgozom, finoman, óvatosan, mert egész éjjel írni fogok.

Posted at 8:15 PM by torokszofi

I wrote a song about New York because New York for me was about survival. It is more a state of mind than a place.

Posted at 7:49 AM by torokszofi

autót akarok venni. egyelőre három lehetőség van, az egyik kollégám árul egyet, kettő apróhirdetés. a negyedik az, hogy megint nem veszek és anyám sorsára jutok, aki 1974-ben kapott jogosítványt, és a vizsga óta kétszer vezetett. amikor kölcsönt kértem tőle az autóvásárlásra, drámai hangon felhoztam neki a saját példáját, meg azt, hogy én nem akarok a sorsára jutni. "na ne mondd", mondta erre. de úgy néz ki, hogy ad, bár new york óta még mindig nem sikerült visszafizetnem a teljes kinti tartozásomat. úgyhogy megint elvállaltam az amerikai college-ban a tanítást. most nem Writing-órát tartok irániaknak és kínaiaknak, mint tavaly, meg tavalyelőtt, hanem Communicationt nyolc szaúdinak. hét fiú, egy lány.