torokszofi

Monday, July 31, 2006


napra pontosan Diana és Charles esküvője után 25 évvel, szombaton Navarro is elvette V-t. szuper volt. a bevonuláskor Nav rálépett V. abroncsára, V. nem tudta abbahagyni a nevetést. ezt szemtanúk elbeszéléséből tudom, mert én késtem 8 percet és ekkor éppen taxiban ültem, amit még a metróból hívtam. a szertartás alatt Chris Isaac és Johnny Cash ment, utóbbinak azért is örültem, mert a násznép egyik idősebb tagja könnyedén dobogós lehetett volna egy Cash-imperszonátor bulin. volt egy kajla násznagy, akit Galád következetesen "násznép"-nek hívott, amit én rendre "násznagy"-ra javítottam, amit aztán a pasija egészített ki azzal, hogy "vőfély". a vacsorán 180-an voltunk, Galádnak sikerült a légkondi alá ülnie, amiből csöpögött valami. I. volt a fotós, ő egy idő után annyira beállt, hogy megharapta P tarkóját, Z kollegát viszont megcsókolta, nekem meg azt mondta, hogy "menj a picsába", pedig csak vicceltem. az éjszaka csúcspontja Nav és V. tánca volt a Time of Your Life-ra, elképesztő volt, én majdnem elsírtam magam, ami még úgy is nagy szó, hogy kicsit be voltam nyomva. Nefrit erre kijelentette, hogy olyan nagyszerű volt, hogy neki meg végig a hideg futkarozott a hátán tőle. volt hastáncosnő is, vadul dobálta magát egy dobszólóra, miközben mindenkire olyan kedvesen mosolygott, mint egy derűs könyvtároslány. tegnap délután láttam az Oktogonon sétálni, civilben persze.


Sunday, July 30, 2006


ma reggel P bizarr, amerikai zászlóból font kempingszékében (igen, van rajta pohártartó) kuporogva hallgattam anyám mobilhangját, ahogy elmondja, hogy így, ebben a kuszán cammogó bankhiteles mizériában nem szabad elutaznom nyaralni három hétre. addig nem, amíg nem írtam alá a bankkal a szerződést. "mert ha megint közbejön valami, akkor a bolgár tengerpartról nem tudsz ügyintézni. és akkor ugrik az a csodálatos lakás és ugrik a foglaló." igaza van, mindig igaza van, tompán rugdalom a muskátli fejét. arra gondolok, hogy 6 évet éltem Szófiában és két napja éjjel a Sarkkertben a menzel-arcú fiú is azt mondta, hogy "nahát, akkor te most hazamész oda", és mert tényleg hazamegyek, a barátaimhoz, akik akkor voltak a barátaim, amikor az talán a legnehezebb volt. 5 hónapja megvettem a repülőjegyet, 5 hónapja minden szaros, olcsó pillanatban az utazás álma húzott ki a csávából, mert ez az, ami számít. bemegyek a szobába, rádőlök P-re és megkérdezem mit csináljak. és ugyanazt mondja, mint az anyám, ami nagyon ritka. így aztán, ha nem sikerül augusztus 9-ig aláírni a bankkal a szerződést, nem nyaralok idén, nem eszem szőlőt a lapos kavicsokon. viszont lesz lakásom végre, a felüljárón is túl.


Thursday, July 27, 2006


nem tudom, erről tudnak-e az iráni diákjam. zeynab, ghazaleh, navid, meg a többiek.


reggeli ébresztés: első körben elutasították a lakáshitel-kérvényemet. indoklás: Giacomelli, a cégtársam olyan vezetékes (!) telefonszámot adott meg (székhelyünk telefonszáma), ami titkosított. erről ő se tudott egyébként. "nem is. soha nem titkosítottam, max. nincs bent a telefonkönyvben." oké. vastag páncélban csörömpölök tovább.


Wednesday, July 26, 2006


tegnap az ötperces, meleg esőben, a metrópótló ablakához szorítottam a homlokom, szétpattant a fejem a fájdalomtól, valószínűleg erre mondták a felnőttek körülöttem mindig, hogy "front" (olyan is volt, hogy "fájront", de egyiket se értettem). néztem a mozgó Tabánt és aztán azt vettem észre, hogy öt-tíz méterenként ismerősöket, félismerősöket látok a kávézókban, a Krisztina téren, a mozi ajtajában, a fal mellett ácsorogva, lassan jelentek meg, egymás után, egymásról nem tudva, kicsit zombisan, én meg úsztam mellettük a buszban, a szemem összekapcsolta őket egy laza vonalban, és arra gondoltam, hogy kész, agyvérzést kaptam és ez a halál, mert olyan nincs, hogy két megálló között ennyi ismerősöm gyűljön össze az esőben.


Thursday, July 20, 2006


ma reggel 7 óra 14 perckor besétáltam a közeli HONI csemegébe és a reggeli tömegben hangosan, érthetően ezt mondtam a pénztárosnőnek:

- Kérek szépen egy fogszabályzót.

Természetesen 'pillanatragasztót' akartam mondani, de a pénztárosnő erre magától nem jött rá. összekevertem a kettőt, nagy dolog. persze érthető a megrökönyödése, már csak azért is, mert van fogszabályzóm, március 28-a óta, és egészen 2007. márciusáig hordom. apám azóta "szájzáras"-nak hív és közben csóválja a fejét. a fejcsóválás mellé néha azt is kifejti, hogy szerinte "erre rá fog menni" a kapcsolatom. a kapcsolatom is fogszabályzót hordott egyébként, igaz, a 2003/2004-es tanévben, amíg én New Yorkban éltem. mindegy, egyszer mindennek eljön az ideje. a fogszabályzás már 14 éves koromban felmerült, de azt hiszem, ha akkor rászántam volna magam, két héten belül öngyilkos lettem volna szégyenemben. egyébként nem volt pillanatragasztó.


Wednesday, July 19, 2006


ülök az íróasztalomnál és írás helyett állandóan a hatalmas, napfényes erkélyünket fotózom, középen a muskátlik, balra a Gellért-fürdőből lopott fehér napozóágy, háttérben a lombok és a szakadatlan madárdal. hiányozni fog, ez nagyon fog hiányozni. egy felüljáró felett vettem lakást. tegnap felixanyul erre kijelentette, hogy nem vagyok normális, ezt mondta, vagy valami mást, aminek ez volt a lényege.


Monday, July 17, 2006


szombat este van, nusikám, mondom, húzzunk el a moziba be megnézni az új supermant. nem akarja velem megnézni senkise, merthogy olyan rettenetes. nusika is bólogat, ja, ja, X is kijött róla félóra után, az én húgom meg csak szenvedett rajta lustán, végig. tologatjuk ezt a mozi-dolgot, Kalandornővel hármasban inkább tésztát főzünk az éppen-hogy-nem-basztam-el-az-ecettel-megint szószommal és kerekre esszük magunkat. a superman meg csendben arrébb libben a penne-gőzben.

na persze, hogy nusika ma közli velem a belső mozis infót, hogy a robbie williams viszont frankón megnézte szombat este a momparkban a supermant, ő nem finnyázott, csak besétált rá. senki nem ismerte fel, csak a mozivezető, akit a security-s ember viszont visszatartott egy sima "NO"-val, aztán nyomatékként még egy "NO"-val.

de azért jó lett a szósz, meg a frappék, azokért még lógok neked úgyis, ne felejtsd el.


Saturday, July 15, 2006


hétfőtől csütörtökig összeszorított foggal keltem minden nap 4-kor, nyúlós, ragacsos villamosokon behunytam a szemem és a tengerre képzeltem magam, testmelegre telefonáltam a nyomorult mobilomat, begyulladt a szemem, de lencsében mentem a félévente esedékes szemvizsgálatra, ami persze kétszeresen hülyeség, apámmal veszekedtem, aztán vettem neki egy tábla csokit, láttam egy rettenetes filmet, amit aztán meg kellett volna írnom, de ez az, hogy nem ment. hiába ébresztettem magam péntek hajnal 4-kor, hogy kritikát írjak és utána reggel hétre odaérjek a fodrászhoz, nem ment. fél nyolckor ébredtem, borízű hangon hívtam a fodrászlányt, az erkélyen állva szabadkoztam és közben néztem a muskátlikat, aztán a főszerkesztőnek írtam, hogy elnézést. fáradt szuszogással telt a délelőtt, kicsit leállítottam a gondolatokat és helyette rendet raktam az asztalomon, aminek mindketten örültünk aztán. gyalog keltem át a hídon, mert a tűzoltók öngyilkost fogtak, láttam az arcát, zavartan nevetgélt, egy tetovált Franck Ribery. délután bolgárul beszéltem az étteremben, mert megjelent Angela és a fia, a két baráti zongoraművész, csak úgy, két vonat között, másfél órára. augusztusban újra találkozunk, szófiában, naná. este esküvőn voltunk, réghalott nagyanyám fekete plasztikrózsáját tűztem fel és néha megsimogattam. most pedig leülök fordítani, mert szegény vagyok.


Friday, July 14, 2006


A Day in the Life of Dave the Dollar.

ezzel a címmel olvasok cikket, mert meg kell tanulnom a kettős könyvelést, gyorsan. rájöttem, hogy különben baj lesz. megvan az iBank-program is, neat lil' thing. remélem, ettől több pénzem lesz hirtelen. tegnap "bevették" a lakáshitel kérvényemet, néhány órával előtte még Gvadányi Apehnél pityeregtem, hogy "nem is, nem tartozom félmillióval, kérem, az kizárt". aztán sikerült bebizonyítani az igazamat, megkaptam a nullás igazolást, úgyhogy mentem is a bankba. surprise: a lakáshitel-igénylés egyik alapfeltétele a vezetékes telefon és a hozzá tartozó számlalevél. jópofa, hat éve nincs ilyenem. mindegy, legyek már túl rajta. szeptemberben felújítás, októberben költözés, IKEA nesting instinct readied. bizsergek.


Thursday, July 13, 2006


visszamegyek valaha Izraelbe? next year in Jerusalem, ugye. de az '93 volt. már akkor is rettegtem a hirtelen haláltól, ültem a hotelszobában és éjjelre inkább behúztam a függönyt, ne lásson senki. most itt jöhetne egy szórakoztató történet arról, hogyan hazudtam a sivatag közepén kedves ismeretleneknek, hogy cionista-sejt-vezető vagyok K-Európában, csak hogy legyen hová lehajtanom a fejem, ami működött egy darabig, a vége meg kínos köhécselésbe fulladt. de rossz a kedvem, ennyi.


anyám munkahelyén ülök, a minisztériumban.


"Anyuu, bemehetek a Pirihez fénymásolniii?"

"Csak ha kifested magad."


Tuesday, July 11, 2006


Banna, Banna, megtaláltam! egy rakás érdektelen firkapapír között, nem tudom, hogy került oda.

Tényleg már elhagytad az adásvételit??? U izz crazzy fo' shizzle! :-)



Monday, July 10, 2006


ebéd Giacomellivel. negyven percet kések, ő addig "intézi a dolgait". mivel szüleim jó ideje nem olvassák ezt a blogot, leírhatom, hogy azért késtem negyven percet, mert a találkozó előtt, még otthon, vadul futkározva kerestem életem első lakásvásárlásának tárgyi bizonyítékát, az adásvételi szerződést. 10 napja írtam alá és sajnos már nincs meg. nincs meg, pedig azóta hazaértem az ebédből és újra nekifutottam. kénytelen leszek alapos rendet rakni, és szétzilálni a hangyákat, morzsákat és halott legyeket, akik befészkelték magukat az ágyam és az ablak közötti sávba, a papírkupacok közé. ez a sáv az én területem a lakásban. rettenetes, mi van ott, nekem se tetszik igazán. P jó féléve nem merészkedik arra. ő rendes, én meg többnyire rendetlen vagyok. de az új lakásban nem lesz sáv, ígérem.


Sunday, July 09, 2006


megnézek egy filmet, nem tetszik, megírom. egy órán belül kapok rá egy olvasói levelet.

"Tartsd meg magadnak a kritikádat!Szerintem a kutyát sem érdekli az, hogy neked nem tetszett.Ti,kritikusok itt semmit sem számítotok!!!!!!"

aztán két perc múlva még egyet.

"És milyen jogon bávázod te le a nézőket?Mit képzelsz te magadról?Nem te szartad a spanyol viaszt!!!!!!Jobb lesz ha befejezed a pályafutásodat!!!"

a két levél névtelen. mégsem, mert a feladó címében ott az olvasó vezetékneve és a keresztnevének kezdőbetűje, sőt, a munkahelye is. a munkahely egy ismert közkönyvtár. megnézem a könyvtár oldalát, ott a munkatárs, ott a telefon. felhívom, mert érdekel, ki az, aki még ma is azt hiszi, hogy az információs szupersztráda egy kibaszott nagy éjszakai sivatag, ahol feketemaszkos alakok száguldoznak rendszámtábla nélkül, névtelenül köpködve jobbra-balra.

csörög a telefon.

Öreg Női Hang: Halló.

trkszfi: Jó napot, xy-t keresem.

ÖNH: Én vagyok.

trkszfi: (fuvolázva) Üdvözlöm, trkszfi vagyok, a bigyo.hu filmkritikusa. az előbb szenvedélyes hangú levélben felvette velem a kapcsolatot, gondoltam, élőben tovább beszélgethetnénk.

ÖNH: ...

trkszfi: Miért gondolja, hogy ez a kritika megalapozatlan elemeket tartalmaz?

ÖNH: ...most nem tudok beszélgetni, olvasó áll előttem.

trkszfi: Ah, egy olvasó áll az olvasóm előtt!

ÖNH: Igen.

trkszfi: Azért azt elárulná, hogy látta-e a filmet?

ÖNH: Még nem. Ma este nézem meg.

trkszfi: Értem. Akkor mire alapozza kritikai megjegyzéseit?

ÖNH: Csak úgy. Nem gondolom, hogy így le kéne húznia ezt a filmet.

trkszfi: De ugye még nem is látta.

ÖNH: (dacosan) Nem.

trkszfi: Nem akarom feltartani, egyezzünk meg abban, hogy megnézi a filmet és utána írjon nekem, jó? Ne előtte.

ÖNH: Rendben.

trkszfi: Köszönöm, viszonthallásra.

ÖNH: Viszonthallásra.



aztán persze nem írt.


Thursday, July 06, 2006


oké. MamaCash szerint nem tömjén az, hanem "macsó-parfüm". "na ne, gyerekek, ez tömjén, egyértelmű". "akkor ő az antikrisztus." oké.

este vacsora a szokott helyen, E és Banna meg én. illetve most. 8-kor. elkéstem.


tegnap éjjel kiharaptam egy darabot egy Sármos Férfi rózsaszín ingjéből. a bordót mások tépték szét, én úgyis a rózsaszínre hajtottam. az ing csatakos volt a verítéktől és tömjénszagot árasztott és most is illatozik, ebben a pillanatban, ahogy belenyomom gépelés közben az orromat. elégedett vagyok. Banna javaslatára be fogom kereteztetni, persze csak ha már elillant belőle az utolsó csepp tömjén is.


Tuesday, July 04, 2006


nem szabad Londonba jönnöm 2 napra, legközelebb már egyenesen letelepedni kéne, nem szarakodni. közben, otthon, Pesten persze eladtuk a húgommal a lakást és megvettem az enyémet. egyelőre félek tőle, a hitel miatt is, meg attól is, hogy hatalmas.


nincs kedvem aludni, de cikket írni se. eddig dolgoztam, akkor is, ha kivülről nem tűnik munkának. egy stilizált dzsungelben, a Temze partján, Orlandóéktól azért gondosan elkerítve iszogattam a koktélokat és néztem az angol lányok magassarkú cipőit. egy lengyel lány, Iza hozzámcsapódott, aztán kifizette a taximat. a hotelben fekszem és nem moccanok. 12-kor van a check-out, aztán jöhet a nomádélet a youth hostelben.


a filmben Depp beleharap egy vaskos lábujjba és most állandóan ez jár a fejemben.


Sunday, July 02, 2006


szerda, budapest.



de előbb a hétfő jön és london.



yes, yes.


Home