torokszofi

Posted at 7:53 PM by torokszofi

minden nappal közelebb kerülök a nehéz időkhöz. de ahelyett, hogy befeszülnék, vigyorogva kieresztek, bárgyú olvasói leveleket olvasok, barátnőket látogatok sorra, simogatom a bébik porcnélküli fülét. levágattam a hajamat, marilynesre, P bevallja, hogy kamaszkorában marilynre is. kérvényt írtam az illetékhivatalnak. hallgatom a húgomat, ahogy az új barátjáról mesél. "furcsa, hogy magyarul beszélgetünk", mondja a távkapcsolatok karcsú-komoly királynője. hosszú évek óta nem volt magyar emberrel. "azt üzenem a fiúnak, hogy tanítson meg magyarul szeretkezni", ezt apám mondja neki ünnepélyesen a Centrálban, az anyám a szemét forgatja. én érek oda a legkésőbb, a pincér azt kérdezi, mit hozhat, mire összecsippentem a szemem és szemétkedve azt kérdezem "és hol a menü? nem tudom kívülről." apám elnézést kér a nevemben, majd lebasz, hogy szégyent hozok rá. az alagsori vécébe vezető úton vízfestékkel színezett életképeket akasztottak ki a kávézóról, a család egyenként levonul és megtekinti az egyiket, hogy nem az apám elmosódott pacnifeje van-e rajta, de nem. elmegyek a troilus és cressidára, haroldra, maudra. este hat után nem eszem, mert az hízlal, ezért átrázódom teljesen a korai lefekvésre, az éhség elől az álomba bújok. kilenc után ne hívjon senki, mert éhes leszek.

TwitterSzofi