trkszfi mail

Posted at 12:24 AM by torokszofi

too close.

Posted at 7:54 PM by torokszofi

levrobnak

Yours was Wednesday

Will
it be breeze?
Sudden, violent
gusts across
the bay?

Lungs
breathless for a moment,
brows frowning lightly
at the narrow
sky.

Or
a Tuesday, not long
after noon, snow
porridge boiling under
weary prints?

Yours
was Wednesday.
Exceptionally cold,
lean, off-season
shudders.

Red
warmth embraced
your sleep, arrived
as a friend, not long
before noon.

I
checked my mails,
rubbing my temples
called the dentist, and
you left.

Posted at 2:59 AM by torokszofi

no.

Posted at 3:29 PM by torokszofi

All these people drinking lover's spit
Swallowing words while giving head
They listen to teeth to learn how to quit
tied to a night they never met

You know it's time
that we grow old and do some shit
I like it all that way

nem. vagyok. jól.

Posted at 8:56 AM by torokszofi

BÚÉK, gyerekek.

Posted at 9:43 AM by torokszofi

BREAKING NEWS

Posted at 4:21 PM by torokszofi

minden ott van, a fejemben. egy nagy gomolygó, lüktető franc. csak ki kell ráncigálni onnan. gyerünk, szép sorjában. de minél előbb, nem maradt sok idő.

Posted at 9:53 AM by torokszofi

o, je. tegnap megvolt a br&br esküvő, piros szemes, bemozdulós, rezegős, de boldog képek itt.

Posted at 3:05 PM by torokszofi

apám két napja feljött hozzám. rendkívüli, megmagyarázhatatlan látogatás. egy Roswell: Deda-sighting az R3-ban (ez a házunk). jól megvagyunk, nem azért. hanem mert a harmadikon lakom egy százharminc éves házban (egy emelet=két emelet) és nincs lift. és mert nem érti, hogyan élhet valaki a hetedik kerületben a hatodik után. terézvárosi gyerekek vagyunk, ő meg én. a lakásom egyébként pontosan olyan, mint ahol felnőttem, ő tudja, hol. csak nagyobb. "jajistenem, meg fogod venni" - simogatta apám a rézkilincseket. tavaly július volt és tudtam, hogy meg fogom venni. szóval most valamiért feljött és minden tizedik percben megkérdeztem, hol a papír, amit alá kell írnom, amiért végül is jött. de nem volt papír, nem jött semmiért. jó, lenyúlt két BBC-Shakespeare dvd-t, amit még én nyúltam le tőle a múltkor. elmentünk együtt vásárolni, útközben szörnyűlködött. "ez a pokol, ez a mocsok. okádék. nézd azt nőt, a földről eszik, valami nyerset. nézd ezeket a nyomorult boltokat, ezeket az embereket. ez nem fog változni, ez a pályaudvar miatt van". motyogtam neki valamit a város dobogó szívéről. aztán olvadni kezdett. megdicsérte az új trolit, az új közért a Keletinél pedig elbűvölte. büszkén dagadt a mellem, de csak somolyogtam. "Deda," mondtam neki blazírt képpel "ez csak egy közért. idejárok vásárolni". ami nem annyira igaz, mert nem nagyon járok vásárolni. egyébként is ez volt az a közért, ahol a múltkor idegrohamot kaptam, mert ráléptek a lábamra. ő csak hümmög, emelgeti a szemöldökét. tetszik neki a választék, egy francia boltot emleget, ahol anyámmal egyszer régen sajtot vettek. az előbb anyám felhívott. "van nálatok csirkemell? ott a közértben. apád oda akar menni vásárolni, csak három megálló." mondtam, hogy fogalmam nincs.

R3 egyébként különleges hely. Itt lakik a százhúsz éves Rózsa bácsi, akit tizenhat éve, tizenhatévesen, a rettentő vastagon felnyomott, szétfolyó szemfesték alól bámultam a hajnali szórakozóhelyeken és mivel kamasz voltam, arra gondoltam, ez varázslatos. egy hetven-nyolcvanéves öregember, mesebeli öregember, aki becsoszog és rózsát árul a fiataloknak. néha vettem tőle, magamnak persze. közben pedig elérzékenyültem és minden alkalommal biztos voltam benne, hogy akkor látom utoljára. haha. az elsőn lakik, péntek este ráköszöntem, a belső udvaron rendezgette a csokrokat.

Posted at 6:37 PM by torokszofi

esőt kérek. könyörgök.

Minden nap gondolok a halálra. Eileen kicsi nő, szolidbarnára festett, gyakran összerezzen. óvatosan nevet, a mutatóujját sokszor az ajkára helyezi, kékes szemével, ráncok közül néz rám. kripta és kavics helyett fát ültetnek majd a testére, most ezt árulja el. már ki is fizette, elrendezett mindent. Eileennal összefonódunk, éjjeleken át mesélünk, nyáritáboros izgalommal. 32 nights, £320. Me too, minden nap gondolok a halálra. Itt most lassú, büszke elégedettséggel elészórnám a zsákomat: harminc év 4 és fél rémálma, a legszörnyűbbek, aztán sorban: A öngyilkossága, R és L halála, 2 darab saját majdnem-halál és a mindenéjszakás rettegések, innen könnyed kanyar vissza a gyerekkorba, amikor inkább összevizezem a lepedőt, de nem lépek ki, bele a sötétségbe. de nem mondok semmit, mert nem kérdez vissza, nem is figyel. a könyvespolcot nézi, én meg őt, ritka csöndben. Minden nap gondolok rá. most azt hiszi, elfelejtettem őt, azért nem írok neki.

Posted at 9:28 AM by torokszofi

sikerült, hazaértem. tegnap még nem szívesen mentem ki az utcára, a Keletinél a Sparban pedig idegösszeomlást kaptam, mert az egyik eladó rágyalogolt a bakancsával a gyenge lábfejemre. P megfogott és elmagyarázta, hogy pontosan tudja, mit érzek, a poszt-Amerika vágyódásai őt hetekre kiütötték annak idején, de el fog múlni, ahogy találkozom emberekkel, akik fontosak. egyelőre csak kóválygok a melegben és hunyorgok az erős fényben, muha.

Posted at 8:43 PM by torokszofi

stratfordban huvos zaporok alatt csattogok haza minden nap, lassan negy hete. huvos van, arviz, porcelanfogu nyugdijasok, lombok es tiszteletes. es a konyvtar, a konyvtarosnok, a fenymasolokartyam, a PR 2985 es a PR 428.A62. ma hofeher kesztyut adtak ram, mert 21 evvel ezelotti fotokat nezegettem. mint egy profiler. egy honapig eltem a kutato eletet, hallgattam a pesti hosegrol a tavoli torteneteket, jartam a vicar kertjeben, kezet raztam a polgarmesternovel, a poetry festivalon elsirtam magam titokban, 16 ev kihagyas utan misere mentem es csendes zsidokent lelegeztem a mosolygo zsoltarok kozott. aztan amnesty international gyulesre utaztam warwickba, hogy levelet irjak egy ismeretlen kongoi tabornok letartoztatasa ugyeben. a temamat is irtam, kicsit. de foleg gondolkoztam rajta. csak nehany nap maradt az egyhonapos eletembol. otthon ujra kell kezdeni, anglia nelkul.

Posted at 8:11 AM by torokszofi

négy év telt el. vasárnap torival interjúzom.

Monday, June 16, 2003
Posted at 5:01 PM by torokszofi

megyek át az aluljárón, felhívom anyut. "képzeld anyu, holnap a Suzanne Vegával csinálok interjút."
mami: "Jujjj, kislányom, dehát őt nagyon szereted!"
"Igen, anyu, szeretem."
mami: "Hát ő nagyon híres."
"hát, igen. elég híres."
mami: "tudom, még én is ismerem, csak ezért mondom. ő az a vöröshajú nőci a zongorával"
"..." "mami. az a tori amos. na mindegy."

Posted at 3:59 PM by torokszofi

If crying could bring back my friend
I would cry from Budapest to end
Are you angry, my friend?
No, no, I know your time is with Miss Lili spent
and don’t be afraid of the end
Just take a picture and to me send
or take your time to go to Margit Island
and play with head and shoulders and hand.
Oh, don’t forget the coffee in Westend
at Burger King you must for Abodi* attend
This is my poetry Hameed wrought by his hand
if you want to hear it or to rend**.

Hameed***

*az Abdullah becézett formája. Abdullah kizárólag a Burger Kingben hajlandó étkezni, hat hónapja, amióta megérkezett Budapestre.

**ezt a szót én se ismertem. [hasít; szaggat; szakít.]

***ezt a verset zöldszemű szaudi diákom, nyurga Hameed írta. ő is hat hónapja érkezett. egy hangot nem beszélt angolul, ma meg ezt kaptam tőle.

Posted at 6:19 AM by torokszofi

egy hét múlva Cannes-ban ébredek. állunk egy hete este a Cs-vel a buszmegállóban, "te figyelj, lassan el kéne kezdenem átnézni a filmeket... tudod, na." a végére már elvékonyodik a hangon, ő meg kajla képpel ring az egyik lábáról a másikra, "jaj, egy faszt, egy faszt. csak pörögni fogunk, érted? csak pörögni kell."

most még itthon ébredek, ágyban dolgozok, aztán elindulok a csoportom felé, ahol a négy óra közben, a nagyszünetben csoportképet csinálunk magunkról a Yearbook-ba: a parkolóban ülök majd a betonon, ők meg a levegőbe ugorva repkednek körülöttem. jó év volt ez az év, nagyszerű embereket taníthattam. igaz, a koncepció szerint én unott képpel nézek majd a lencsébe.

Posted at 4:57 PM by torokszofi

hurrá. megnyertem az ösztöndíjat, négyen nyertünk Európából. ketten magyarok. én Fletcherrel, Shakespeare-rel, a másik csaj a viktoriánus regénnyel. mi így tesszük jobbá a világot, wah-wah.

négy hónapja beköltöztünk a lakásba, lassan feltöltjük a jégpálya-szobákat. a dobozaim hatvan százalékát felszámoltam, a többit nincs igazán hova tenni. majd ha lesznek bútorok. reggel megtaláltam a New York-i Halloween-parókát, abban ültem egész nap és ötpercenként megsimogattam a fejem búbját. disszertációt írok, egyelőre naponta néhány mondatot, mintha tengernyi időm lenne, de persze nincs.

teszteljük le, húgom olvassa-e még a blogot, amit már nem írok. pénteken elutazott Grazba, és itthagyta a lakáskulcsát, hogy vigyek el egy mignont a hűtőből, hátha P szereti. P nem szereti, de E-vel tegnap éjjel felmentünk és kiderült, hogy a mignon egy kétkilós mignontorta, amit az ágyában fekve elkezdtünk majszolni, miközben a hatalmas tévéjét kapcsolgattuk szemforgatva. aztán megérkezett a harmadik barátnő, DJ B, aki hozta a dvd-t (Manhattan Murder Mystery) és megkóstolta a mignont. hozott még mindenfélét, amit megkóstoltunk, húgom elájult volna, ha meglátja. felhívtunk még néhány embert, hogy jöjjenek bulizni velünk a húgom lakásába, de mindenki diplomamunkát ír, haha. úgyhogy csak hárman buliztunk, és aztán nagyon alaposan kitakarítottunk magunk után, mint a manók. csak álom volt. azért a hűtőjébe vettem kaját és odatettem neki egy óriásmilkát is, mert szeretem a húgomat. nagyon.

Posted at 9:17 AM by torokszofi

a szüleim, barátaim már nem kérdezik, hogy állok a PhD-vel, és ez jó. remélem, sejtik, hogy bár nem lesz könnyű, de megcsinálom azért. júniusig. és azért néha foglalkozom vele. íme egy ma reggel írt levelem a témában, drága barátnőmnek, V-nek, aki éppen a Notre Dame egyetemen kutat, In-di-a-ná-ban:

"most irt a Vickers egy 90 dollaros, 350 oldalas elemzest errol a Sh-nek tulajdonitott versrol,

(A Lover's Complaint)

hogy ez nem is Sh. most atfutottam, vasarnap reggel az aagyban dogolve
es fel perc utan arra jutottam, hogy igen, ez nem Sh.

haha."

Posted at 8:45 AM by torokszofi

a pénteki órán a szaudi diákjaim egy pillanatban fészkelődni kezdtek. az ablak felé nyújtogatták a nyakukat. kinéztem, de nem esett a hó (ezt várják nagy izgalommal, amióta októberben megérkeztek), úgyhogy tovább magyaráztam, hogy miért is olyan fontos a spelling (nem tartják fontosnak - húszévesek és eddig egy tanárjuk se kérte tőlük, hogy a blackboardot ne úgy írják le, hogy plekperd). ment tovább az óra, ők néha az ablakra bámultak, ahol nem volt semmi, csak a kert, mint mindig. aztán jött a szünet, udvariasan elköszöntek és szélsebesen az ablakhoz tódultak. a párát nézték. még nem láttak ilyet. odamentem és leereszkedő fölénnyel az ablaktábla közepére rajzoltam egy kis szívet. erre ők is, sok párás szívet, lelkesen. az egyik kettőt is, nyíllal. úgyhogy kifelé menet felírtam még a plekperdre, hogy arrow. és tegnap reggel a hó is megjött, gondoltam rájuk.

Posted at 8:19 AM by torokszofi

LuLu alvajárókról ír, erről eszembe jut, amikor huszonöt évvel ezelőtt, hat-hét évesen, merev tekintettel becsoszogtam pizsamában apám szobájába, hajnali kettőkor. apám az ágyában olvasott. "szofika, hát te mit csinálsz itt?" szofika lassan megfordult és odasétált a tévéhez. bekapcsolta és leült a zöld, süllyedős fotelba. a tévében nem volt semmi hajnali kettőkor, csak a szürke zizegés. azt néztem csöndben percekig, apám hiába szólongatott. aztán felálltam, kikapcsoltam a tévét és visszaballagtam az ágyamba. reggel mesélte el apám, mi történt, én nem emlékszem semmire. a történethez persze az is hozzá tartozik, hogy gyerekkoromban nagyon kevés tévét nézhettem, ha rossz voltam, akkor semmit. egyszer megfogadtam, hogy megölöm az apámat, mert eltiltott a Tündér Lalától.

Posted at 5:24 AM by torokszofi

az egyik utolsó órán leírattam a diákjaimmal egy cetlire az újévi fogadalmakat. Tina Kínából koreai boyfriendet szeretne, mert kínai lányszemmel nézve a koreai fiúk a világ legszebbjei. én szeretném félév múlva megvédeni a doktorimat. ehhez az kell, hogy addig minden mást kizárjak az agyamból. nem fog menni, túl sok a dolog. de valahogy megcsinálom. ezen kívül van még egy-két fogadalmam, de azokat csak a legközelebbi kör érti, úgyhogy mindegy is.

a szilveszterem a megszokott kis csalódással indult és azzal is fejeződött be. közben voltunk B&B-nél házibulin és utána a Gödörben, ez a kettő jól sikerült, jól.