torokszofi

Sunday, January 28, 2007


a szüleim, barátaim már nem kérdezik, hogy állok a PhD-vel, és ez jó. remélem, sejtik, hogy bár nem lesz könnyű, de megcsinálom azért. júniusig. és azért néha foglalkozom vele. íme egy ma reggel írt levelem a témában, drága barátnőmnek, V-nek, aki éppen a Notre Dame egyetemen kutat, In-di-a-ná-ban:

"most irt a Vickers egy 90 dollaros, 350 oldalas elemzest errol a Sh-nek tulajdonitott versrol,

(A Lover's Complaint)

hogy ez nem is Sh. most atfutottam, vasarnap reggel az aagyban dogolve
es fel perc utan arra jutottam, hogy igen, ez nem Sh.

haha."


a pénteki órán a szaudi diákjaim egy pillanatban fészkelődni kezdtek. az ablak felé nyújtogatták a nyakukat. kinéztem, de nem esett a hó (ezt várják nagy izgalommal, amióta októberben megérkeztek), úgyhogy tovább magyaráztam, hogy miért is olyan fontos a spelling (nem tartják fontosnak - húszévesek és eddig egy tanárjuk se kérte tőlük, hogy a blackboardot ne úgy írják le, hogy plekperd). ment tovább az óra, ők néha az ablakra bámultak, ahol nem volt semmi, csak a kert, mint mindig. aztán jött a szünet, udvariasan elköszöntek és szélsebesen az ablakhoz tódultak. a párát nézték. még nem láttak ilyet. odamentem és leereszkedő fölénnyel az ablaktábla közepére rajzoltam egy kis szívet. erre ők is, sok párás szívet, lelkesen. az egyik kettőt is, nyíllal. úgyhogy kifelé menet felírtam még a plekperdre, hogy arrow. és tegnap reggel a hó is megjött, gondoltam rájuk.


Sunday, January 07, 2007


LuLu alvajárókról ír, erről eszembe jut, amikor huszonöt évvel ezelőtt, hat-hét évesen, merev tekintettel becsoszogtam pizsamában apám szobájába, hajnali kettőkor. apám az ágyában olvasott. "szofika, hát te mit csinálsz itt?" szofika lassan megfordult és odasétált a tévéhez. bekapcsolta és leült a zöld, süllyedős fotelba. a tévében nem volt semmi hajnali kettőkor, csak a szürke zizegés. azt néztem csöndben percekig, apám hiába szólongatott. aztán felálltam, kikapcsoltam a tévét és visszaballagtam az ágyamba. reggel mesélte el apám, mi történt, én nem emlékszem semmire. a történethez persze az is hozzá tartozik, hogy gyerekkoromban nagyon kevés tévét nézhettem, ha rossz voltam, akkor semmit. egyszer megfogadtam, hogy megölöm az apámat, mert eltiltott a Tündér Lalától.


Monday, January 01, 2007


az egyik utolsó órán leírattam a diákjaimmal egy cetlire az újévi fogadalmakat. Tina Kínából koreai boyfriendet szeretne, mert kínai lányszemmel nézve a koreai fiúk a világ legszebbjei. én szeretném félév múlva megvédeni a doktorimat. ehhez az kell, hogy addig minden mást kizárjak az agyamból. nem fog menni, túl sok a dolog. de valahogy megcsinálom. ezen kívül van még egy-két fogadalmam, de azokat csak a legközelebbi kör érti, úgyhogy mindegy is.

a szilveszterem a megszokott kis csalódással indult és azzal is fejeződött be. közben voltunk B&B-nél házibulin és utána a Gödörben, ez a kettő jól sikerült, jól.


Home