torokszofi

esőt kérek. könyörgök.

Minden nap gondolok a halálra. Eileen kicsi nő, szolidbarnára festett, gyakran összerezzen. óvatosan nevet, a mutatóujját sokszor az ajkára helyezi, kékes szemével, ráncok közül néz rám. kripta és kavics helyett fát ültetnek majd a testére, most ezt árulja el. már ki is fizette, elrendezett mindent. Eileennal összefonódunk, éjjeleken át mesélünk, nyáritáboros izgalommal. 32 nights, £320. Me too, minden nap gondolok a halálra. Itt most lassú, büszke elégedettséggel elészórnám a zsákomat: harminc év 4 és fél rémálma, a legszörnyűbbek, aztán sorban: A öngyilkossága, R és L halála, 2 darab saját majdnem-halál és a mindenéjszakás rettegések, innen könnyed kanyar vissza a gyerekkorba, amikor inkább összevizezem a lepedőt, de nem lépek ki, bele a sötétségbe. de nem mondok semmit, mert nem kérdez vissza, nem is figyel. a könyvespolcot nézi, én meg őt, ritka csöndben. Minden nap gondolok rá. most azt hiszi, elfelejtettem őt, azért nem írok neki.

Posted at 9:28 AM by torokszofi

sikerült, hazaértem. tegnap még nem szívesen mentem ki az utcára, a Keletinél a Sparban pedig idegösszeomlást kaptam, mert az egyik eladó rágyalogolt a bakancsával a gyenge lábfejemre. P megfogott és elmagyarázta, hogy pontosan tudja, mit érzek, a poszt-Amerika vágyódásai őt hetekre kiütötték annak idején, de el fog múlni, ahogy találkozom emberekkel, akik fontosak. egyelőre csak kóválygok a melegben és hunyorgok az erős fényben, muha.

TwitterSzofi