torokszofi

Thursday, September 13, 2007


BÚÉK, gyerekek.


Wednesday, September 05, 2007

Monday, September 03, 2007


minden ott van, a fejemben. egy nagy gomolygó, lüktető franc. csak ki kell ráncigálni onnan. gyerünk, szép sorjában. de minél előbb, nem maradt sok idő.


o, je. tegnap megvolt a br&br esküvő, piros szemes, bemozdulós, rezegős, de boldog képek itt.


Saturday, September 01, 2007


apám két napja feljött hozzám. rendkívüli, megmagyarázhatatlan látogatás. egy Roswell: Deda-sighting az R3-ban (ez a házunk). jól megvagyunk, nem azért. hanem mert a harmadikon lakom egy százharminc éves házban (egy emelet=két emelet) és nincs lift. és mert nem érti, hogyan élhet valaki a hetedik kerületben a hatodik után. terézvárosi gyerekek vagyunk, ő meg én. a lakásom egyébként pontosan olyan, mint ahol felnőttem, ő tudja, hol. csak nagyobb. "jajistenem, meg fogod venni" - simogatta apám a rézkilincseket. tavaly július volt és tudtam, hogy meg fogom venni. szóval most valamiért feljött és minden tizedik percben megkérdeztem, hol a papír, amit alá kell írnom, amiért végül is jött. de nem volt papír, nem jött semmiért. jó, lenyúlt két BBC-Shakespeare dvd-t, amit még én nyúltam le tőle a múltkor. elmentünk együtt vásárolni, útközben szörnyűlködött. "ez a pokol, ez a mocsok. okádék. nézd azt nőt, a földről eszik, valami nyerset. nézd ezeket a nyomorult boltokat, ezeket az embereket. ez nem fog változni, ez a pályaudvar miatt van". motyogtam neki valamit a város dobogó szívéről. aztán olvadni kezdett. megdicsérte az új trolit, az új közért a Keletinél pedig elbűvölte. büszkén dagadt a mellem, de csak somolyogtam. "Deda," mondtam neki blazírt képpel "ez csak egy közért. idejárok vásárolni". ami nem annyira igaz, mert nem nagyon járok vásárolni. egyébként is ez volt az a közért, ahol a múltkor idegrohamot kaptam, mert ráléptek a lábamra. ő csak hümmög, emelgeti a szemöldökét. tetszik neki a választék, egy francia boltot emleget, ahol anyámmal egyszer régen sajtot vettek. az előbb anyám felhívott. "van nálatok csirkemell? ott a közértben. apád oda akar menni vásárolni, csak három megálló." mondtam, hogy fogalmam nincs.


R3 egyébként különleges hely. Itt lakik a százhúsz éves Rózsa bácsi, akit tizenhat éve, tizenhatévesen, a rettentő vastagon felnyomott, szétfolyó szemfesték alól bámultam a hajnali szórakozóhelyeken és mivel kamasz voltam, arra gondoltam, ez varázslatos. egy hetven-nyolcvanéves öregember, mesebeli öregember, aki becsoszog és rózsát árul a fiataloknak. néha vettem tőle, magamnak persze. közben pedig elérzékenyültem és minden alkalommal biztos voltam benne, hogy akkor látom utoljára. haha. az elsőn lakik, péntek este ráköszöntem, a belső udvaron rendezgette a csokrokat.


Home