trkszfi mail

Posted at 6:06 PM by torokszofi

azt írja a végére, Besos!, mindig ezt írja, 3,533 ismerőse van, még jó, hogy kedves fiú. Besos. 2 nap és újra Cannes-ban, ahol az éjszakai sziklákról éles, kemény jégből öntött poharakat dobáltunk a mélybe és a pénztárgép-mentes kommunizmusra ittunk, de Hitlerre nem, mert megmakacsoltam magam. akkor rád és rám. elfordítom a fejem, inkább a fekete hullámokat nézem a lábujjaim alatt. will let you know. will tell you if. nem elég francia, nem elég latin, nem elég zsidó, nem elég árja. nem énekel, csak susog, és bemutatja a robot-táncot. nem telt el egy év, nem telt el semmi.

Posted at 8:50 AM by torokszofi

kezdek megbocsátani magamnak.

Posted at 8:38 AM by torokszofi

ja, igen.

Posted at 5:22 PM by torokszofi

E szólt, hogy töröljem ki az előző posztot és mivel adok a véleményére, azonnal kitöröltem. other than that, vasárnap este van és pulóverekbe, duplazokniba bugyolálva görnyedek az EU-s fordítás felett. a bugyolálás azért történik, mert megint elromlott a fűtés. Ez akár New Yorkra is emlékeztethetne, csak most egyedül vagyok, egyedül vacogok a sarokban. bár RsB-vel beszéltünk ma is egy rövidet. kapar a torkom, próbálom élvezni, hogy ebben az országban négy évszak van, nem csak nyár és ősz. tegnap anyámmal és apámmal anyám vidéki házában meleget ebédeltem, szarvast láttam, legyeket hesegettem, huszas-harmincas-negyvenes évekbeli magyar slágereket fütyörésztem és hallgattam, ahogy apám és anyám megőrjítik egymást. negyvenhét éve vannak együtt. ha most találkozom valakivel, minimum a nyolcvanadik évemig ki kell húznom, hogy a nyomukba érjek.

Posted at 7:05 PM by torokszofi

[...]

Posted at 7:31 AM by torokszofi

miért ilyen nehéz.

Posted at 4:27 PM by torokszofi

megjöttem. hazatértem. még mindig a föld fölött lépkedek, a kezem még mindig ökölben, elszánt vagyok és tudom, hogy most senki nem fekhet keresztbe előttem ezen az úton. RsB végighallgat, aztán azt mondja nagy komolyan, hogy mindenben támogat. ettől én is elkomolyodok és kinézek az ablakon, a sötét hidegbe. anyám félkész lakását foglaljuk el néhány órára, az enyémben bérlő, nála nem lehet. csendben pöfékelünk a jeges radiátorra dőlve, alattunk az őszi Liszt Ferenc tér, vajképű pincérfiúk üres székeket erőltetnek egymásba. néhány órája még a Ben Gurionon pislogtam szélütötten - a mai napig összezavar a repülők kíméletlen lendülete, amivel megragadnak és leraknak valahova. a lelkem közben még valahol Ciprus környékén vergődik, keresi az utat haza, a hideg tengerben gázolva, riadtan.

de ez most nem fontos. néhány perc és kikapcsolom a számítógépet, a telefont, 25 óráig nem eszem és nem iszom. keresem a megbocsátást, a homlokomat lopva rásimítom az élet könyvére.