torokszofi

Posted at 5:29 PM by torokszofi

mint egy lepke, bukdácsol, nem lát a fájdalomtól, kába, a szeme persze csukva, az arcán révület, bele a fénybe, ide-oda támolyog, hozzáütődik a lámpabúráknak, az egyik üveghajlat épp aznap huszonkilenc, a másik egy híján. halkan törnek, finoman, de ő nem érez ebből semmit. a szeme csukva, sok idő kell még, annyi, amennyi nekem nincs, most nincs.

Posted at 5:26 PM by torokszofi

tegnap a fogorvosnál fényt derült valamire. az egyik hátsó, egyébként gyökérkezelt fogam gyökércsatornájában idegen test lapul. egy fogorvosi műszer darabkája. beletört. ki tudja, mikor. most nem egy franciakulcs nagyságú fémdarabot kell elképzelni, persze, hanem egy néhány milliméteres, leginkább tűdarabkához hasonlítható valamit, amivel annak idején valamelyik ügyetlen fogorvosom az ideget próbálta kipiszkálni és nagy igyekezetében kettétörte. Dr M-re gyanakszom, a budai, gyöngyözőhomlokú forgorvosra.

aztán eszembejut egy sokkal izgalmasabb verzió. Milena Peneva doktornő Szófiából. Milena Peneva barna, karvalyarcú bolgár nő, okos, repdeső szemekkel. Utáltam. Utáltam, mert úgy mosolygott, mint egy gyilkos. Mert életem első gyökérkezelését érzéstelenítés nélkül csinálta. azt mondta, itt Bulgáriában ez a szokás. a bolgárok inkább nem kérik az injekciót, mert drága. inkább fájjon egy kicsit, majd elmúlik, ugye. és Milena Peneva valahogy úgy vette, én is a kemény bolgár vonalhoz tartozom. alig tudtam bolgárul, úgyhogy édesanyám elkísért a második alkalommal és kedvesen mosolyogva kért nekem egy injekciót. Milena Peneva a vállát vonogatta, kicsit sértődötten.

de nem ez az érdekes. hat éven át, amit kint töltöttünk, a húgommal arra próbáltunk rájönni, hol van a lehallgató készülék a lakásban. általában a diplomata családok a csillárra gyanakodtak. mi is. ha valami olyat akartunk mondani, a csillárra mutogattunk. amikor hazaköltöztünk Pestre, még jó ideig ugyanígy mutogattunk ártatlan magyar csillárunkra. de mindegy.

szóval azt beszéltük, hogy a legjobb módszer a lehallgatásra az, ha Milena Peneva gyilkos mosolyával beültet egy mikrochipet a fogunkba. kinéztük belőle. különben is, az egész magyar kolónia hozzájárt, a rendelője is ott volt a diplomatanegyedben. a Kanári-szigetekre jártak nyaralni, a fia Amerikában járt egyetemre, és nem volt asszisztense, mindent egyedül csinált. hm? szerintem ennyi bőven elég. most meg ott az a dolog a testemben. és most már ott is marad, a fogorvosom tegnap nem tudta kiszedni.

hallo, hallo, itt budapest. vétel vége.

Posted at 8:50 PM by torokszofi

olvasóim dühödt horkanásai nyomán akkor most ideírom, hogy -- mint minden tisztességes TagBoard-ot -- az előbbi bejegyzés nagy részét alulról felfelé haladva érdemes (?) olvasni.

valamint a szövegben szereplő GOLB = Gary Oldman Legjobb Barátjával.

Kokomát meg különben is ki kell találni.

ja és persze ez a bejegyzés kiválóan alkalmas egy kis nézettség-szám növelésre, mivel az égegyadtavilágon semmit nem tartalmaz.

Posted at 5:09 PM by torokszofi

Mire jó a Tagboard, adott esetben Mamacash tagboardja?

és még egy Q: Vajon ki az a Kokoma? hm?

munk: vigyázz Szofi,vigyázz...

trkszfi: :)

nefritke: ez egy idegesito smiley. vegig ott fog mozogni

trkszfi: munk, nem baj, hogy így elagyabugyáltalak kokomástul, mindenestül? nem mondom el senkinek, ok?

munk: nincs mondanivalóm,csak ki akarom próbálni a smájlit. szóval...

trkszfi: viharként zúúúúúúúg a messzi tááááávol....

munk: KOKOMA igent mondott. let's fight!

mc: kokoma lesz a biro. én meg majd adom a fegyvert a kezetekbe. nefritke meg számolja a lépéseket. és közben aghassi énekel

trkszfi: igen, kokoma-mama tényleg jobb.

trkszfi: véged, munk. NYC power lecsap.

nefritke: legyen neked a kokoma, könyíí! ugyis eltunt a kozeletbol

munk: segéd nélkül, puszta kézzel, öcsisajt.

trkszfi: munk, nevezd meg a segédeidet. az enyimé a Johi meg a Gábor, stipi-stopi.

mc: mire jó a tagboard... árverés lesz

munk: NEM ADOM!!!najó,télleg ott a stipistopi, de AKKORSE!

trkszfi: munk, ezt nem hiszem el, en mar lestipi-stopiztam, szori. olvass lejjebb, bebi, JM az enyim.

munk: én meg a malkovich-t akarom. azt lehet?

mamacash: csak oda meg nem megyunk mi soha.

mamacash: a romkertben, majd szolok mikor lesznek ott

trkszfi: én is meg akarok ismerkedni GOLBbal. meg GOval. meg JMalkovich-csal.

Posted at 12:39 AM by torokszofi

éjjel van. több mint 7 órája próbálok She-t olvasni. nem sikerül, link a link. csinálj valamit, légy szíves.
egy légy kereng a szobában, tetriszezni akar. vagy a neurológia érdekli ennyire.

ma délután éppen a printer mellett strázsáltam és vártam a vízum-papírokra, hogy végre kézzelfoghatóvá váljanak, amikor az egyik kollega megkérdezte, hiányozni fog-e ősztől a kis kollektíva. hát igen. hiányozni fog. nem csak a kis kollektíva.

bátorság.

Posted at 3:54 PM by torokszofi

az előbb valaki azt kérdezte tőlem, mi alapján állítottam sorba a belinkelt blogokat. ezeket, itt balra. tíz perce ezen gondolkozom. nem tudok válaszolni. a lényeg, hogy itt vannak.

Posted at 5:53 PM by torokszofi

csakúgy bolgárosan, minden előzetes figyelmeztetés nélkül, csimm-bumm, mindent bele, át a hídon, át a kapukon, vigyorogva és aztán értetlenkedve, nekem örülni kell és nem értek semmit, bolgárosan, az vagyok, vagy nem?, meet my friend, how's your day, aztán csodálkozom, aztán megértem, aztán meg elsimul, for future reference, látom már, nem volt jó ötlet, de így már értem, mert akkor, akkor tökéletesen félreértettem, bolgárosan, for the future, for the reference.

Posted at 3:35 PM by torokszofi

Mamacash meg én elmentünk neki lakást nézni a Balzac utcába. szép nagy lakás. az ingatlanközvetítőnővel volt egy másik, ötvenes nő is, engem Brigitte Bardot-ra emlékeztetett, úgy is mint Brigitte Bárdová. tigriscsíkos ruci, cakkosra festett száj, barna, száraz bőr, lebbent a haja a laza konty alatt, sok apró megmentett kutyakölyköt képzeltem az uszályába. nem volt világos, vásárló-e, vagy a dílernő barátnője, esetleg beépített munkatárs. ilyeneket mondott: "istenem, ez a rózsaszín lépcsőház, megvadulok a rózsaszínért." meg azt is, hogy "fényben fürdik a konyha, édesistenem, főzni akarok, alkotni, azonnal."

aztán Mamacash alkudni kezdett, igazi profi módon, bevetette az "ezek szerint nem jól hallottam"-ot, meg a "mennyit mondott?"-ot. Brigitte meg folyton azt bizonygatta, neki félmillió ide-vagy-oda, ha a kislányának tetszik, akkor miért ne.

aztán Cash hazavitt, hogy magamhoz vehessem a mobilomat, amit ma reggel megint sikerült otthon hagynom. de lehet, hogy nem volt jó ötlet.

Posted at 8:44 AM by torokszofi

hétfő este apám megszüntette a cégét, mert már nincs sok szükség rá. A cég nevét és logóját annak idején nagy gonddal tervezte meg. minden betű fontos jelentéssel bírt. aztán a húgom egyszercsak kimondta és rájöttünk, hogy tényleg úgy hangzik: bugrisbété. mindegy, bugrisbété most megszűnik. ezért gyűltünk össze egy hidegvérű, savószemű ügyvédbojtárnál. alá kellett írni a papírokat. apám folyton azt ismételgette, hogy milyen jó, hogy megszűnik a cég, mert legalább erre a tíz percre együtt a család.

"múlt héten a temetés, most ez. legalább összegyűlünk és látom a gyerekeimet. a Baba (ez a huszonnégy éves húgom) két hét múlva utazik Los Angeles-be, te meg... (legyint) vissza se jössz."

pofákat vágok.

így szomorkodott, miközben teátrálisan aláfirkantotta a cégpapírokat, anyám ünnepi tollával. amit néha az ingzsebébe dugott, de anyám résen volt. elfogott valami érzés, és azt mondtam, menjünk el vacsorázni, együtt, mindenkiazénvendégem, hej.

tegnap el is mentünk. mielőtt beléptünk volna az étterem ajtaján, a húgom elmesélte, hogy apám tegnap délután besétált a szobájába és ünnepélyesen azt mondta neki:

"Én anyagilag támogatom a nővéredet."

"hogy-hogy, apu?"

"most vágtam be egy nagy tál pörköltet."

Posted at 7:37 PM by torokszofi

Propaganda:

relax. mindenki gyönyörű. Uj Pétert először láttam karizmatikusnak. Kalapos esztéta az elején viszketett. ja, és UP rövid u-val. Uj.

Posted at 9:26 AM by torokszofi

tegnap este E. barátnőmmel beültünk a Noá-ba a Nyugati téren és csokis palacsintát rágcsáltunk naranccsal. a pincér meggyújtotta olyan izével, ott lángolt. E. mondta is, hogy, boldogszületésnapot. aztán eszébejutott, hogy rágyújthatott volna a palacsinta lángjainál, mert nem volt nála öngyújtó.

aztán befutott D. barátnőm, E. nővére és mielőtt odaéert volna az asztalunkhoz, E. gyorsan elhadart egy mondatot, amit még csak nekem szánt, ami aztán egész este ott zümmögött a fejemben. csak sokkal később beszélhettük meg, mert addig is megérkezett M és on-and-off barátnője O az Elton John koncertről, hogy nálunk hagyják a lakáskulcsukat, amit aztán barátaik, Bio és barátja At magukhoz is vettek, de M és O akkor már nem voltak ott.

kiderült, hogy az asztal körül ülő leányok, E., D., Bio és én, tíz évesen mindannyian Gede Éva néninhez és Magyar Margithoz jártunk énekkarra, érthetetlen, németnyelvű dallamokat magolva, a Hegedű utcai általános iskolába, de én nem emlékeztem rájuk. azt viszont tudtam, hogy Bionak van egy három éves gyereke, és úgy döntöttem, hogy annak ellenére, hogy most látom életemben harmadszor, megkérdezem tőle, milyen szülni. alapos részletességgel mondta el, elégedett voltam. az oxitocin és a varratok még ott lebegtek a levegőben, amikor a pincér végül behajtotta a számlát és boldogan kirúgott minket.

hazacsámborogtunk E.-vel, és folytattuk a 3 órával korábban félbeszakadt beszélgetést.

Posted at 1:42 PM by torokszofi

tegnap este a Trefort-kertben Timi baratnom szuletesnapja. hetek ota eloszor talalkoztam D. baratnommel, igy az este boldog es kimerito baratnozessel telt. Timi nem volt kifejezetten boldog szuletesnapos. ket hete szakitott a baratjaval, aki megjelent tegnap ejjel az uj baratnojevel. Timi ivott es ivott. es utana kiabalni kezdett mindenkivel, leteremtette az uj no noveret, akinek a baratja emiatt duhrohamot kapott, mig a novernek konnyek futottak a szemebe az igazsagtalan vadaskodas miatt. egyszerre tobb embert nyugtattunk, en es D. baratnom. meg egyszer le kell irnom, mennyire jo, hogy ujra lattam, annyi ido utan.

es hogy miert nem hasznalok ekezeteket? mert az Eckermannban ulok es inkabb nem probalkozom a ketpottyos a-val. szep delelott, vodornyi tejeskave es feny es Suematra es Theatreal a szomszedos asztalnal.

Posted at 2:32 PM by torokszofi

ma azt olvastam az egyik blogon, hogy a barátom fergeteges szerető. cozy. y tll m. viva la blogger society. különben is, élek-halok az információért, uzsonna helyett is belőlük csipegetek. rögzítek mindent.

Posted at 9:03 AM by torokszofi

tegnap a temetésen végig azon gondolkoztam, hol van most R. előttem cserzett arcú bácsika ácsorgott fehér ingben, a kezében egy szál vánnyadt fehér szekfű. a hátára rászállt valami légy, azt gondoltam, hát itt van R. aztán a ravatalozó fagerendáin néztem az ereket, itt van R.
aztán esni kezdett, langyosan.

Posted at 5:34 PM by torokszofi

köszönöm a leveleket repjegy-ügyben, jonatán, susie, és adro, kedves nyelviskolás társam. elérzékeny. akkor lehet, hogy mégsem kell Lilienthal úr szárnyain repülnöm (ő az, a zoknis-lebegő férfi a sziklás parton, ld. illusztráció alant).

Posted at 12:49 AM by torokszofi

délután felhívtam ösztöndíjékat. mert eszembe jutott, hogy még mindig nem tudom, New Yorkba megyek-e egyáltalán, esetleg Californiába, illetve Utah-ba, mintegy. ebből következik, hogy a repjegyem sincs még meg. ezért ragadtam kagylót. És az az áldott, kissé cinihang, a kontaktperszoné, azt csipogta, sikerült. előbb még persze hosszasan zizegett mindenféle papírossal, fiókokat tologatott, átrendezte a szobát, lecserélte a függönyöket. de aztán végül kimondta. Columbia University, visiting researcher. rendben. dumm-dumm-dumm. egen, most dőlhetek hátra.

ja, nem. nincs jegyem, még mindig. szóval írtam Vistáéknak, hogy kérek szépen jegyet NY-ba augusztus 21-25 között, bármelyik nap jó. (18-án még egy utolsó fodrásznap, citromsárga fürtjeim főn alatt) és hogy vega kaját kérek szépen, azt biztosan megeszem, meg aztán a rabbinikus tanács sem emelhet kifogást. és vártam. és vártam. nem jött válasz. minden perc drága. és akkor most kinyitom a postaládám, és azt mondja nekem a Vista, hogy csak holnap válaszolnak, mert túl sok a kérdés, kevés a fóka. vajon mit fognak mondani? hogy tegnap elfogyott az utolsó 200 000 alatti jegy?

Posted at 7:12 PM by torokszofi

ha valaki nem tudná. Antonov is dead. de néhány napja, mint főnixmadár a lángokból, újra felbukkant. csak most Gorennek hívják. nna.

csetete go, zaszluzsava sze. c'mon everybody, elő a Bulgarische Wörterbüchern-nel.

Posted at 5:01 PM by torokszofi

megyek át az aluljárón, felhívom anyut. "képzeld anyu, holnap a Suzanne Vegával csinálok interjút."
mami: "Jujjj, kislányom, dehát őt nagyon szereted!"
"Igen, anyu, szeretem."
mami: "Hát ő nagyon híres."
"hát, igen. elég híres."
mami: "tudom, még én is ismerem, csak ezért mondom. ő az a vöröshajú nőci a zongorával"
"..." "mami. az a tori amos. na mindegy."

Posted at 3:15 PM by torokszofi

R tegnap 21:50-kor halt meg, apám nem várta meg, tíz perccel azelőtt kiballagtak anyámmal a kórházból. aztán felhívott és azt mondta: "Lulu (így hívta R-t) személyes kapcsolataim 25 százaléka volt. Elvesztettem életem 25 százalékát."
itt egy kép, Lulu, anyám és hosszúnyelvű apám a Várban, 1967.
faszom akar megöregedni.

Posted at 9:20 PM by torokszofi

Ha R meghal ma éjjel, akkor nem tudom meg, mikor láttam utoljára, mert én nem emlékszem, talán tavaly nyáron, vagy még messzebb, és talán ő emlékezne ilyesmire. kaptam egy smst délután, hát nekem azóta haldoklik, valójában reggel kilenctől, ráborult az asztalra, a telefonkagyló nyomta a mellét, de ezt már nem érezte, az agyában megindult a lassú folyam, egyszercsak, csakúgy, ott, az irodában. apám unokaöccse, hegymászó-nagylovas, bikanyakú, erős férfi, felültetett maga elé a lóra, négy éves voltam, körbevágtattunk a tavon, nem mertem lélegezni se, szédületes iram. apám most hívott, hideg a keze, a szeme csukva, pap, utolsó kenet, weird, istenem végre fúj a szél, este kilenc van.

Posted at 8:27 AM by torokszofi

esőnek még nem örültem ennyire. És még mindig tart. és még mindig. gyermekek narancssárga-citromsárga gyermekernyővel, nagypapák szaladnak utánuk. Csillagváros lélegezni kezd, kozmonauták állnak a fröcskölő autók útjába, arcukon üdvözült mosoly. és mindent bevon a surrogó, nyálkás vízhang.

Posted at 4:11 PM by torokszofi

Winkler és Karotta két vadonatúj, csillogó-fekete bukósisakban ülnek és fojtott hangon beszélgetnek, Winkleren kékvirágos hawaii ing. holnap fényképsorozatot készítek a két Darth Vaderről. Vaderek a kávéautomatánál. Vaderek a postán. Vaderek a gép előtt. Vaderek Morzsa kutyával, aki éppen Winkler-Vader bal térdét k.rja. úúúú, szépek ezek a nyáreleji Vaderek. Úgyis mindig azt hittem kiskoromban, hogy Dark Vader.

Posted at 2:09 PM by torokszofi

Igen, igen, igen. Húgom megkapta az amerikai vízumot. nem hittem benne, persze nem mondtam neki. és most sikerült. vízum, decemberig. M barátom pedig leállamvizsgázott, ötösre. tegnap még kijelentette, hogy a melegre való tekintettel elegáns rövidnadrágot vesz fel ma. megpróbáltam lebeszélni, ezek szerint sikerült. és boldog szülinapot, Aegeonnak.
akkor ma este buli.

Posted at 8:52 AM by torokszofi

tegnap vettem egy 'Magyar Esküvő' nevű kéttonnás képesújságot, kizárólag anyaggyűjtés céljából. megkapó, bájos dolgokkal van tele. például 'Bali - Álomsziget, álompároknak, azaz Nektek!' azaz nektek. bementem a kisboltba, hogy vegyek egy magnumot a negyven fok ellen. a 'Magyar Esküvő'-t letettem a pultra, hogy kiválasszam a mandulásat. mondtam, hogy mandulás magnum. eladó: 'jól gondolja meg.' mondtam, hogy bátor lány vagyok, ide azzal a mandulás magnummal. aztán persze kiderült, hogy a 'Magyar Esküvő'-re gondolt.
mondtam, hogy jó, jól meggondolom.

Posted at 8:53 AM by torokszofi

Giacomelli Moszkvában. szerdán utazott, előző éjjel tizenegyig segített költözködni; looppal cipelték a harmadikra az egyenként ötvenkét kilós, könyvekkel megpakolt kartondobozokat, amelyek végül Giacomelli minden rezignált károgása ellenére nem estek szét. nem fértek be a Város Legkisebb Liftjébe. loop: (a második és a harmadik közötti lépcsőfordulón) "Jó reklám lenne az elektronikus könyveknek". aztán végre minden a helyére került, és akkor kiderült, hogy a nagy herce-hurcában elvesztettem Giacomelli garázskulcsát. annyira fáradt volt, hogy nem tudott rám haragudni, csak pillogott és néha sóhajtott egyet, még a szüleihez is el kellett mennie valami kofferért. édesanyám kiborult, hogy én mindent elhagyok illetve összetörök, úgyhogy megint megvolt a time travel, újra hét évesen, hajam varkocsban, orromon világoskék keretes szemüveg, mami a felborított kóláspoharamat odaadja a pincérnek és közben jajistenem mindigmindentösszetörsz.

G azért ment Moszkvába, mert építész és időnként elmennek valami nagyvárosba és jól megnézik a házakat. olvastam valahol a neten, hogy a hét elején még hó is esett Moszkvában, úgyhogy felhívtam, és mondtam, hogy vigyen meleg holmit, mégiscsak Oroszországról beszélünk. mondta, hogy már mondták neki, és hogy meghatódott ettől, hogy embereknek eszébe jut, és aggódnak érte. azt is mondta, hogy nem tudja, mi lesz vele, ha én ősztől elmegyek. ezen meg én hatódtam meg. hallod?

Posted at 11:37 AM by torokszofi

lassan ébredezek, nem akarom elfogadni, hogy a hőség most már az éjszakákból is nappalokat csinál, ráadásul valaki azt üvölteti Csillagváros utcáin, hogy "Kör közepén állok". ez így sok. két korosodó kozmonauta beszélget az ablak alatt, ráérősen, mosolyogva, elnyújtott hangon, a semmiről. Atis is elhallgat hirtelen, minden jobb.

Posted at 1:50 PM by torokszofi

ma a Ferenciek terén a 35 fokban a szelíd szipusok Faltermayert nyomtak, magnókazettáról, egész pontosan a Beverly Hills-i zsaru zenéjét. ti-ti-ti-ti-rim-tim-tim-tim-tim-tim-ti-rim-ti-rim-tim-tim.... baromi jó kedvem lett. a 78-as az orrom előtt ment el, úgyhogy volt idő meghallgatni azt is, hogy

"Valahol messze délen, a szerelem tengerében, én is megfürödnék, elárulom..."

ez életem legszebb nyara.

Posted at 4:44 AM by torokszofi

a szerdai fodrász-nap teljes kómában telt, állandóan elszunnyadtam, csoda, hogy nem festékeztem össze a falat, ahogy előre-hátra bukott a fejem. új tanulólány van, érdekes jelenség. az arca piros, mintha kicsípte volna a hideg szél, ravasz, összehúzott szemek, és valami elképesztően érdes, intonációtól mentes hang. Amíg a másik lány, Tünde, a szürke pacsmagot pakolta fel a hajamra, ő odaállt mellé és rámvigyorgott a tükörben, a sarkán himbálózva. aztán hozott nekem valamilyen karamelláscukrot, amit a pultról lehetett elvenni, de én elmulasztottam befelé jövet. "Köszi", mormogtam, aztán a következő pillanatban a karamell belsejéből a csokikrém utat tört magának a légcsövem felé és fulladozni kezdtem. Tünde aggódva rámpillantott a tükörben, mert egyre erősebben rázkódtam, majdnem-halálélmény. Az új lány azt harsogta: "Nálunk ilyenkor mondják azt, hogy "Fojtsd meg, isten, ne szenvedjen!". a tükörben állt és nevetett. kigúvadt szemmel bámultam rá, aztán azt hörögtem, "vizet". erre elsétált a konyha irányába és egy teljes öt percig nem jött vissza.

Tünde elgondolkozva mázolta a hajamat én pedig egy régi osztálytársamra gondoltam, aki tizenhárom évesen belefulladt a Balatonba, a Liszt Ferenc téren laktak, az apja egy igazi bohém, volt egy fekete versenyzongorájuk, mi ketten tanultunk zongorázni az osztályból. aztán a temetésen az anyja bele akart ugrani a fia után a földbe, alacsony, Kate Bush-szerű nő volt, lobogott a ruhája, lefogták a többbiek. az apja közben elgondolkozva simogatta a szakállát és a felhőket nézte. láttam ezt a férfit egy hete a Burger Kingnél, az Oktogonon sétált, a nyakában egy ötéves kislánnyal és egy dundi nővel, mosolyogva. aztán az új lány felbukkant a konyhából és azt harsogta 'itt a v1z, jól kifolyattam, mert dögmeleg van".

Posted at 4:26 AM by torokszofi

este találkoztam A.-val, véletlenül persze, jól nézett ki. azt mondta, én is jól nézek ki. így bandukoltunk a Váci úton, néha egymásra vigyorogva. aztán mindenki ment a maga dolgára.

Posted at 4:20 PM by torokszofi

ha nyomok egy reload-ot a blogring-oldalon, mert látni akarom, hogy ki frissítette a blogját, egyből feldobja az én blogomat a legfrissebbek közé. pedig nem is. istenlátjalelkemet, senkit nem akartam átvágni, no mindegy.

the all-seeing eye

Posted at 2:12 PM by torokszofi

Megszült a Picsa. A Picsa a szüleimmel szemben lakik, egy keskeny utca harmadik emeletén, ami azt jelenti, hogy ha kilépnék az erkélyre, és egy kicsit kinyújtóznék, meg tudnám simogatni a vállát, ahogy ott ül és toplessben napozik a szemközti erkélyen. A húgom nevezte el Picsának, rajtaragadt hamar. (A húgom egyébként minden nála jobb csajt Picsának hív, persze fontos, hogy csak látásból ismerje, mert a húgom jólnevelt, érzékeny lény, aki soha nem nevezné ismerőseit Picsának vagy Lófasznak, for that matter...)

szóval a Picsa azért foglalkoztatta mindig is a fantáziánkat, mert hibátlan teste van és szívesen napozik pőrén az orrunktól két méterre, valamint azért is, mert soha nem megy el otthonról napközben, csak éjjel és amíg a városlakók szürke arccal buszokon rázkódnak vagy a főnökük előtt toporognak megsemmisülten, ő képesújságot lapozgatva limonádét szürcsöl és lassú mozdulatokkal kenegeti magát naptejjel. A Picsa középmagas, festettszőke lány, a színárnyalata egyezik az enyémmel (mi van, ha ő valójában én vagyok, az én rejtett, élveteg felszabadult kis énem...?), rengeteg férfivendége van, magas, nyurga fiatal fiúk, akik néha együttes erővel kenegetik a barna bőrt tetőtől-talpig, amíg ő behunyja a szemét. mindent pontosan látni, mondom én. Húgom kijelentette, hogy a Picsa "a testéből él", ezért nem dolgozik nappal, illetve ki ez a sok férfi, és honnan fedezi a belvárosi, erkélyes albérletét?

válasz nincs. és aztán, most, hogy újra a szüleimnél lakom, nap mint nap újra látom őt, két hete láttam viszont először, ahogy a mellbimbóját zsebkendővel törölgette, mintha folyna belőle valami. szóltam is a húgomnak, hogy ez felettébb furcsa, mire rámnézett, és mondta, hogy "ja, nem is mondtam még, a Picsa terhes." meglepődtem, és tényleg, hasa volt, de nem túl nagy, észre sem vettem először. és két napja aztán jött a telefon és húgom jelentette, hogy erőteljes gyereksírás tölti be az utcánkat, és hogy bizony, ez nem lehet más, csak a Picsa gyermeke. tegnap én is láttam, lapos hassal, fehér kis ruhában mászkált az erkélyén, kecsesen hajlongott és locsolta a piros virágait. dúdolgatott is, meg mertem volna rá esküdni, hogy közben dúdolgatott.

Posted at 2:14 PM by torokszofi

felkaptam a telefont és azt mondtam fojtott hangon A.-nak "akkor most ezt húzd ki, kérlek." a posztját, amit az előbb feltett rólam. végül is nem volt semmi különös, csak annyi, hogy egyikünk sem ír arról, ami velünk történt az elmúlt három hétben, pedig, pedig.

és nem akartam keménykedni, cenzúrázni, mert ez az ő blogja, de valahogy régen meg tudtuk beszélni, hogy mi kerül fel a másikról, de most ez már nem ilyen egyszerű, hát ezért hívtam fel, egy rohadt fasiszta nyúl vagyok, körömszakadtig kapaszkodom az info-morzsákba, nem engedem ki őket csak úgy, hogy aztán ott kavarogjanak mindenki szeme előtt.

Posted at 1:26 PM by torokszofi

A szombat esti osztálytalálkozó jól sikerült, azt hiszem, mindenki ugyanolyan, mint tíz évvel ezelőtt, bár nekem sokan azt bizonygatták, hogy "elmentem volna melletted az utcán" meg hogy "azt néztem, ki ez a szőke nő." ott ültünk, jártak körbe a csecsemő-fotók és valahogy jól éreztem magam. nem volt nálam elég pénz a vacsorára, úgyhogy megvágtam a Gergőt egy ezressel. SD nem jött, Angliából kicsit körülményes lett volna hazaugrani, Barbara sem volt, mert elment Balira táncolni tanulni és ott férjhez ment egy baliiiiii férfihez. kérdeztem a Csapit, aki az egész estét szervezte, hogy mit tud a Barbara férjéről. Csapi mondta, hogy annyit tud, hogy "hindu". a Gergő meg hozzátette, hogy "két heréje van". aztán bolgárul beszélgettem az osztály másik bolgárával, PZolival, mert mi bolgárok már csak ilyen különülős fajta vagyunk. PZoli a szememre hányta, hogy teljesen elfelejtettem a nyelvet, istenem, előbb-utóbb minden nyelvemmel ez történik majd, a német már messze jár. aztán kiperdültem a sötét utcára és hazasétáltam, a Margit-híd hajlatában a meleg szél a szemembe fújta a hajam.

TwitterSzofi