Posted at 4:13 PM by torokszofi

Egyszerre perlem a Fotexet és a Bausch & Lombot. az eső kimosta a kontaktlencsét a bal szememből.

Posted at 11:17 PM by torokszofi

adjunk el minden mozgathatót. kéményt, tetőt. csapjuk a smukkot a zaciba és aztán raboljuk ki. csak gyalogolni kell. hosszú vonalakat kell rajzolni. ha csak egy kicsit nem párhuzamosak, egy nap találkoznak. to make ends meet.

Posted at 4:01 PM by torokszofi

az imént írtam valakinek egy hivatalos levelet. telefonbeszélgetésünkre hivatkozva. és nem tudtam, hogy hívják. úgyhogy azt írtam neki, "Kedves Hölgyem!" benyomtam a SEND gombot és kackiás, hetyke bajuszom nőtt, sétapálca csusszant a kezembe, fejemen pörgekalap. könnyű lovaskocsin suhanunk, én és kedveshölgyem, a kavicsok halkan csikorognak. gomblyukamban kisvirág, mézillat a levegőben, minden fénylik, amire csak ránézek. már a csónakban ringunk a zöldkékes tavon, vizililiomok brekegnek vidáman.

Posted at 12:16 PM by torokszofi

újra itthon. fekete, csillogó billentyűzet. hímpor. túl sok dolog történik egy nap alatt. D. barátnőm hihetetlen lelkierőről tesz tanúbizonyságot. kiderül, hogy lehet, mégsem tudok elutazni tizedikén. a szakkollégium végre átutalja három havi fizetésemet. üvegpohárba fedeztetünk, de kedvünk töretlen. nem kell mindent érteni, végre megértettem. munkát ajánlanak, miért ne. nincs meg az Orpheus az Odeonban, de még rengeteg ötletem van augusztus végéig. az amazon.comon kívül is.

Posted at 10:14 PM by torokszofi

- Mutasd csak a nyelved, edes.
- ...
- Elkepeszto. Olyan kar, hogy nincs puncim.
- Tenyleg kar. Kinyalnalak szivesen.

Posted at 10:28 PM by torokszofi

egyre kevesebb nap itt, egyre kevesebb nap otthon. nem szeretek pakolni. edesanyam korulbelul ket honapja rendezgeti a koffereimet, foleg gondolatban. elegedetlen a hozzaallasommal. ilyen nagy utra ennyire nem keszulni. en sem vagyok elegedett magammal. de pontosan mire keszuljek fel? es hogyan?

Romaine Brooks onarckepe 1923-bol. ha nem Romaine, akkor Olga.

Posted at 10:18 PM by torokszofi

megismekedtem Tiborral es Henivel. Tibor huszonketto, Heni huszonhat. ugyanazon multinacionalis vallalat fiatal dolgozoi. szerelmuk titok. a kozep- es felsovezetok nem tudhatnak semmit. "semmi kozuk hozza." magyarazza Tibor, vadul eloz, konyortelenul, mellettem valaki azt mormolja "ez a Civic Honda nem is olyan kis auto." de tulelunk mindent.

Heni csokibarna. hetek ota szolariumba jar. mar ki is vett egy het szabit hetekkel ezelott. hat akkor nem a Balcsira ment, hanem a So utcai szolariumba jart szorgalmasan. utana visszatert a Cegbe, ropogosra sulve, teli vidam nyari tortenetekkel. mert egyszerre nem mehetnek el nyaralni ugyanabbol a departmentbol, igy hat a fonokseg ugy tudja, hogy ezekben a pillanatokban Heni otthon fekszik egy csunya vesemedence-gyulladassal. pedignemis. itt ul es neha megsimitja Tibor alkarjat. egyutt nyaralnak, Tibor es Heni.

Posted at 11:19 PM by torokszofi

feltettem az úszószemüveget, a békalábakat, ráharaptam a pipára, és bele a vízbe. Niobe helyett munyal az USAbol. selymesmeleg a viz, mindenki ide! aztan kimasztam, megraztam magam es meg sem alltam Abbaziaig. palmafakat simogatok es bolgarul rendelek pizzat, horvat pincerfiuk angolul mosolyognak.

finom, nagyon finom.

apam aggodo SMSe itt is megtalal: "vigyazzatok, degmeleg van, canicula". januarban leszek huszonkilenc. nyaron meleg van, telen pedig hideg. ez az elet rendje, papi, mar beletorodtem.

Posted at 11:35 AM by torokszofi

elkésüüüüüüünk. b l i s s. elkésüüüüüüünk.

Posted at 8:23 AM by torokszofi

holnap indulunk, lemegyünk a tengerhez. mondjuk most csak ki kellene sétálnom a ház elé. Csillagváros víz alatt.

a sydney beacheken feltettem az úszószemüveget, a békalábakat, ráharaptam a pipára, és bele a vízbe. egy Niobe nevű fiús lány köpött először az úszószemüvegembe "így jobb lesz", azt mondta. Niobe ír volt, lapáttenyerekkel és az egyetemen valami furcsa, szexuális tárgyat oktatott. engem arra tanított meg, hogyan engedjem el magam a víz alatt. lebuktam, hallgattam a lélegzetemet és néztem a halakat. négy és fél éve történt. a parton John vakarózott, márványbőr, türkiz erekkel. nem értem, mit akart tőlem. nem értem, miért kellett elmennünk a világ végére, hogy aztán letegyen a homokba mint egy virágmintás strandtáskát. neves oxfordi filozófusok nem járnak virágmintás strandtáskával. még akkor sem, ha senki sem látja. lassan, ünnepélyesen úsztam, halak mellettem, a hasam alatt, a kézfejemen, és nem gondoltam a partra.

Posted at 2:37 PM by torokszofi

A Reszkessetek, fiúk, Hitler anyja újra terhes! – felirat mellett támaszkodtam a vöröstéglásház oldalában, a trolira várva. Aztán felszálltam és Nádasdy Ádám mellett foglaltam helyet. Eszembe jutott, amit M mondott tegnap a Rácban.

„az egyetlen dolog, amit sajnálhatsz, amiért nem itthon jártál angol szakra, az a Nádasdy.”

A durva csecsemőkről beszélgettünk, így jött szóba. majdnem elmondtam ezt neki ma reggel, de olvasott valamit, így hát csak csendben zötyögtem mellette. néha rámnézett azért. biztos, hogy észrevette, hogy poros a fekete szandálom, na mindegy.

akarom, hogy egyszer majd egy volt tanítványom ilyeneket mondjon rólam valakinek, aki nem is ismer.

Posted at 9:13 AM by torokszofi

napfénytető alatt ültünk, a sötétet lestük, hogy mikor jön már. D. és én elöl, Sárika hátul. a parkolóban mellettünk egy ezüstszínű furgon, füstablakokkal, de minek. az ajtó tárva-nyitva, színespamutgatyás jófenekű szláv fiúk toporognak körülötte. körülöttünk, az egyik rámvilágít egy vékony zseblámpával, be az ablakon, egy Jamie. mi mást tehetnék, kap egy hegyesrózsaszínkörmű középsőujjat, hirtelen, erős felindulásból, de a kezemben még ott a mobil, így nem megy át rendesen a thelmaéslouise, mit csináljak. Jamie lámpája elidőzik egy kicsit az ujjamon is, de nem ő a lényeg.

Sárika a hátsó ülésen perceg, mert nem jön, pedig hárman várjuk. azt se tudjuk kicsoda, Tamás talán vagy Miklós vagy inkább Szabolcs, de a múlt héten azt mondta, itt lesz. D. a haját babrálja és dúdol valamit. akkor se jön. ez egy ilyen randevú. csak megbeszélik. azt mondom Sárikának, hogy ez a Szabolcs valószínűleg meghalt, ezért késik ennyit. láttunk már ilyet. aztán lassan kiszállunk, a három nő bevonul a Rácba. az este aztán hosszabb lesz, mint hittük, megjönnek a puhameleg, otthonos barátok és a hónunk alá nyúlnak finoman. a saláta így is túl kapros, így hát a Szerájban hajnali vacsora, csillámszemű transzvesztiták és gyanútlan, gonorreás-torkú lányok között, akik még mernek fehérmártást rendelni, én is mindig azt rendelek és te is.

amíg szemben, a Vígszínház előtt Zrínyi és Petőfi komoran hallgatnak, egy szürkeruhás férfi körbejárja az asztalokat és ott, mellettünk, a szomszédos asztalnál elektromosgitárrá változik, a seggét kinyomja, Sárika arca mellett ring. vidáman nézünk egymásra, Sárika és én, D. és én, M és én, és szól a gitárszó.

Posted at 5:57 PM by torokszofi

testvéreim az Úrban, szerelmem a Narancsban.
stardust.

Posted at 9:22 AM by torokszofi

"nem akarok bloggerekkel találkozni." mondtam A.-nak. "minek? hülyeség." ez hónapokkal ezelőtt volt. komolyan gondoltam, amit mondtam. de a bloggerek itt mászkálnak közöttünk. aztán májusban belebotlottam az egyikbe, és tegnap este a másikba. és annyira jó volt.

ültünk a Sarkkertben, sült mozzarellát rágcsáltunk és néztem, bloggerszem, bloggerhaj, bloggergyöngyfényű körömlakk, szép, közben a másik asztalnál egy férfihang előadta, hogy Brad Pitt tizenhét évesen szerepelt a Dallas-ban. "halálkomoly, ez már akkor volt, amikor a Bobby kiszállt az egészből és volt az a kiscsaj, tudod aki [...nem hallom...] és zűrös pasijai voltak, és egyik este a Brad Pittet vitte fel magához, ő volt az egyik zűrös pasi, akkor láttam először a Brad Pittet életemben, szédületes."
jó reggelt, Zsaklin.

Posted at 12:18 PM by torokszofi

nothing prepared me for your smile

ez egy piszok jó sor.

Bowie, Thursday's Child.

el kell kezdenem megint angolul írni. M azt mondta, arra sose lenne képes. én meg két szót mondok, egy lesz belőle.

joseph conrad. josephconrad, forever.

Posted at 2:28 AM by torokszofi

Giacomelli nemrég ment el. órákig számolgattuk a pénzt. van egy cégünk, ugye. vége a második negyedévnek, ateringettét. most inkabb ő számolt. én ledőltem a két párnára a szőnyegen és kész. arra ébredtem, hogy Giacomelli magába roskadtan ücsörög. kiderült, hogy tartozik nekem. azt hittem fordítva lesz, ilyen még nem volt. nagyon éhes volt és rosszkedvű. úgyhogy poppoltam neki egy tartot. éjfélkor. sweet decadence.

Posted at 5:52 PM by torokszofi

tegnap éjjel húsz évvel idősebb barátnőm és vele egykorú legjobb barátnője közös születésnapi partiján vettem részt. lánybuli volt, asszonybuli. nagy ház, budai villa, nagy zöld kert, kocsibejáró -- a magamfajta terézvárosi leány mindig egy kicsit megilletődötten sétál be egy ilyen birtokra. nagyon sok jómódú nőt láttam a fűre leterített barna takarókon heverészni. sok szó esett férfiakról, pasikról, fiúkról.

késve érkeztem, és bementem a házba letenni a táskámat. a folyosón egy zilált hajú, bőruhás nő telefonált. volt benne valami szedett-vetett, jóanyám tarátának nevezné. furcsa volt, mert ingerült hangon azt magyarázta valakinek, hogy hagyja békén, ne hívja, mert éppen "dolgozik a hegyen". aztán arra kérte az illetőt, hogy vegyen fel neki valami műsort a TV-ből videóra, amíg ő itt "dolgozik a hegyen." mit dolgozhat vajon egy szülinapi bulin?

visszamentem a kertbe. kiderült, hogy a nő jósnő. party service. jósoltasson szülinapi bulin. soha nem csináltam még ilyet, izgalomba jöttem. azt terveztem, hogy hamar lelépek, várnak a DVD-borítók, fáradt vagyok, ilyesmi. aztán persze beálltam a sorba. leszállt az éj, forró teát kortyolgattunk a kertben és figyeltük a csillagokat.

a többi nő elmeséli, hogy a jósnő nagyhírű. cigánykártyából jósol. csalódást éreztem. úgy képzeltem, hogy csak a szemembe néz és beszélni kezd. az egyik lány mellém ül, nagyon izgatott, remeg a szája széle. kerek arca van, apró szemei. beszélgetünk jósnőkről. én mondjuk inkább csak arról mesélek, mennyire nem ismerek egy jósnőt sem. elmondja, hogy ma már kétszer (!) vetett magának kártyát.

"akkor te profi vagy."

"igen." mondja. "mind a kétszer ugyanaz jött ki. kíváncsi vagyok, a Jósnő mit mond." nagybetűvel ejti ki.

nézem a sötét fűszálakat, aztán az orromat mélyen beledugom a teásbögrébe. egy másik nő odaugrik hozzám és masszírozni kezd.

"cica, mi a baj?" kérdezi. kicsit hirtelen jött, nem is ismerem, de aztán elengedem magam. aztán arrébbsétál, otthagy minket a kerekarcú lánnyal. csendben ülünk.

"meghalt a gyerekem. négy éve." mondja a kerekarcú. rásandítok, nem néz rám. "nincs jövőm."

"lesz." ezt mondom bizonytalan hangon. hallgatunk, ciripelés a fűből. kicsit arrébb, a takarón, felnevet egy vörös nő, csilingel a lógós fülbevalója.

aztán rámkerül a sor. bemegyek, a jósnő rámnéz, pakolom a kártyacsomagot, négyfelé, azt csinálom, amit mond. fáradt. pöfékel, engem néz. aztán a kártyákat. kopott, halványszín kártyák. fejjel lefelé látom őket, sok a piros szív. látok egy fejenálló huhogó szellemet is, a kezében kasza. rákérdezek, mi az. "a gyerekkor vége". rendben. sokmindent mond még, aztán kijövök. hideg van, a sötét kert majdnem üres, visszamegyek az emeletre. a konyhában szomorú és jókedvű nők beszélgetnek. férfiakról, pasikról, fiúkról.

Posted at 9:29 AM by torokszofi

tegnap délben kiaraszoltam az utcára. a hollánernőutca be volt borítva A4-es lapokkal. este a Duna mellett meglepetés-tüzijáték. a kettő között DVD-borítókat paskolgattam és meghívtam édesanyámat ebédelni. egy ismeretlen négyéves gyerek a parknál odarohant hozzám és megkérdezte, hogy hívnak, hová megyek és van-e gyerekem. mondtam, hogy nincs. erre megkérdezte, hogy akkor hol van. hát persze, hogy azt mondtam, hogy nem tudom. aztán persze megjelent az anyja, egy lélekszakadt, ösztövér nő és azt kiabálta: "Brigiiiii".

Posted at 2:42 PM by torokszofi

tegnap apám elküldte sms-ben a névnapi ajándékát lányainak. egy verset. megkért, hogy gépeljem be egy e-mailbe és küldjem el a húgomnak L.A.-be. a vers arról szól, hogy a lányai élik a saját életüket, ő pedig nemsokára meg fog halni. legalábbis ez az én olvasatom. a versben szerepel a 'pillangó' szó is.

átküldtem L.A.-be. húgom írt vissza, "mondd meg Dedónak, hogy NE DEPIZZEN!" micsoda hatékony mondat.

este lemegyünk a Rácba. FK barátnőm, M, O, E. és E. legjobb barátja, akivel közösen bérlünk majd lakást augusztustól New Yorkban. érzem, hogy jó lesz vele.

Posted at 12:08 PM by torokszofi

az éjjel begörcsölt a lábam. mind a kettő. sokáig nem múlt el. lemásztam a galériáról és sétálni kezdtem a görcseimen. próbáltam nem érezni semmit. sötét hajnali madárdal. aztán bemásztam a kádba és meleg vizet csorgattam magamra. a kád szélén ülve eszembe jutott, mennyire gyalázatosan rossz hely az Octogon Cafe.

tegnap este oda ültünk be Giacomellivel, ott nyűglődtünk. a végére meg akartam gyilkolni minden mélaszemű feketepólós pincérlányt és pincérfiút. ráfeküdtem az asztalra, miközben Giacomelli duruzsolt a fülembe "téged néznek a pincérek és pofákat vágnak". elvigyorodtam, nyomott vigyor volt, arcom az asztalra préselve. "legalább most az egyszer idenéztek, a kervaéletbe."
aztán elmúlt a görcs.

Posted at 1:54 PM by torokszofi

Hello Moszat,

Ki-csi-nál-lak, ha még egyszer minden előzetes figyelmeztetés nélkül felteszel egy olyan képet, amitől így összerándul a szívem. Néhai nagyanyám, aki a harmincas évek vége felé Piri Bell néven Isztambultól Berlinig ringatta csípőjét a füstös színpadokon, miközben persze szögesdrótból fonták köré a vacsoráját, szóval ő egy meleg nyári napon a szívéhez kapott. és meghalt.

édesanyám szívgyógyszereket szed. nagy az esélye, hogy én is mutatok némi hajlandóságot az ilyesmire, bár ennek eddig nyomát még nem láttam. egészen ma reggelig. szóval csak óvatosan. óvatosan a szívfacsaróan szép dolgokkal.

Köszönöm és köszönöm.

Posted at 4:42 PM by torokszofi

szóval, ha ez a Morrissey-gyerek azt énekli, hogy

"there is a light that never goes out"

akkor kérdem én tisztelettel, hogy miért halkul el közben? miért hal el a hangja, miközben a dal végén ezt énekli vagy nyolcszor egymás után, hogy NEVER GOES OUT? egyre távolabbról. egyre halkabban. akkor most van NEVER, vagy nincs?

kinek higgyek: a szavainak vagy a hangjának?

Posted at 10:27 AM by torokszofi

my bonnie lies over the ocean

akkor most mi van?

nincs kedvem levegőt venni.

Posted at 3:44 PM by torokszofi

A. mai posztja voltaképpen úgy is felfogható, hogy semmit se jelentett neki a pénteki ebédünk. az első találkozónk a szakításunk óta. én nem így fogom fel és tudom, hogy ő sem. fontos volt az az ebéd. ő az első volt szerelmem, akivel leülök ebédelni.
a többiekről szinte semmit sem tudok. vagy nem állunk szóba egymással, vagy azt se tudom, él-e, hal-e.

az egyik Amszterdamban él egy férfival, aki az IBM-nek dolgozik és minden reggel nyakkendőt köt. a másik Szófiában basszusgitáros és miután szakítottunk, a zenekara úgy befutott, hogy csak na. (zenekar neve Animacionerite, azaz a Rajzfilmrajzolók.) a harmadik még mindig Oxfordban filozófus és élemedett kora ellenére vág az esze, mint a beretva.
és egyikükkel sem ebédelnék szívesen.

nem volt sok szerelmem. az is lehet, hogy egy se.

Posted at 5:36 PM by torokszofi

Q is back.

a veryvery warm welcome to Q.

Posted at 10:49 AM by torokszofi

hát elment. magyar idő szerint éjjel egykor ér oda, akkor telefonál. ültünk a reptéri kávézóban, apám jótanácsokat adott neki.

"ha rablótámadás áldozata vagy, bankban, vagy bárhol, ne pánikolj. csináld azt, amit mond a rabló, adj oda mindent, ne hősködj. életben kell maradni."

húgom az aranyárban kapható szikkadt szendvicsen csámcsog.

"nem megyek bankba."

"mindegy. ne hősködj és kerüld a szemkontaktust."

"ha lövöldözés van, azonnal a földre veted magad." ezt már én mondom. anyám közben már elsápadt a félelemtől és meredten néz maga elé, gondolom elképzeli a húgomat különböző erőszakos jelenetekben.

apám folytatja.

"ha valami kellemetlen, nem helyénvaló dolgot látsz a Vallone-családban (Joseph szülei), vonulj el, ne tedd szóvá."

"mondjuk, ha Vallone papa a kutyát csinálgatja a vécében." ezt már én mondom persze. apám szomorúan rám néz és azt mondja

"a mi családunkban a nővéred ilyen, ő a kellemetlen dolog."

azért anyám legalább felocsudik a rémképekből és most a kutyán kuncog. húgom is.

aztán húgom besétál a kapun a lilás-bordó felsőben, vékony, nagyonkislány, hátán a hátizsák, riadtan mosolyog vissza. ott állunk és nézzük.

visszafelé a reptéri úton apám az időről mesél.

"Három dologgal lehet megfogni az időt. Megállítani. A hallállal, a szerelemmel és a művészettel. A halál nem a mi dolgunk, élőké. A szerelem és az alkotás igen. ez a kettő a mi felelősségünk. milyen szép ez az új Corsa, igaz, maci?"

"nagyon helyes és még négy ajtaja is van." válaszol anyám.

Posted at 7:10 AM by torokszofi

hajnal van. csukva a szemem. megpróbálok nem elkésni. oda kell érnem fél nyolcig drága szüleimhez, mert indulunk a reptérre. húgom indul Los Angeles-be, szerelméhez, Joseph-hez. hét hónapja nem látták egymást. még sosem volt Amerikában. még én sem.

Posted at 2:55 PM by torokszofi

A. azóta van rosszul, amióta bevágott egy hatalmas kebab-tálat hummusszal a Noában. péntek délután volt. húsz percet késtem. taxit hívtam és így is. nem örült. aztán leültünk enni és megjegyezte, hogy nagyon megváltoztam. ezt akkor mondta, amikor az egyik üres ásványvizes üveget meglóbáltam két centivel a feje fölött. másodszor akkor mondta, amikor az egyik kebabjáról lehúztam a hosszú éles acél pengét és a szívét döfködtem vele. a tájékon, that is. meglepetten nézett. aztán elsétált melletünk a valóvilágból a Péter meg a Sziszi ott, a való világban. elkezdtem ráncigálni A. karját, hogy nézd, ott mennek, de ő csak a kezébe temette a fejét, ilyen egy sznob, és megfenyegetett, hogy ezt lebloggolja, ahogy a torokszofi a valóságsók rabja. na mindegy, szerintem a lényeg, hogy két szerető szív, a Péter és a Sziszi egymásra talált.

Posted at 8:43 AM by torokszofi

hey, Barrrrbi, köszönöm. megérkezett.

Posted at 9:34 AM by torokszofi

Ernest H. tolta a babakocsit, csikorgott a kavics a kopott kerekek alatt. Ernest H. és a babakocsi a Luxembourg Kertben haladt lassan. lassan, mert Ernest H. kibaszott éhes volt. mert attól mert amerikai vagy Párizsban és ismersz egy rakás éhhdekes embert, mint mondjuk Alice B. Toklas-t meg a nőjét és néha kifizetik a vacsorádat, mert elég, ha felolvasol egy-két nyomorult sort valami szarból, amit a kapucsengő előtt csinálsz a zsírpapírra, hát attól még nem laksz jól, a nőd se lakik jól, és a gyerek meg furcsán sovány.

ilyenkor Ernest H. kivánszorog a kocsival a Luxembourg Jardinbe és amikor senki, de senki nem néz oda, a gyerek sem, mert csukva a szeme, ilyenkor lendül a karja, mint egy rugó, ilyenkor csap le a szürke galambokra. vastag ujjai vannak. vastag és gyors, kicsavarják a galambnyakat, szempillantás sem, aztán már csak el kell őket rendezni szépen a babakocsi takarója alatt, ott ringanak, ernyedt meleg testek, gyerek és galambok. mert a galamblevesnél nincs jobb, ez mégiscsak az ezerkilencszázhuszas évek, ingyen van és az anyák könnyen elkészítik, miközben egymásra nevettek, jólvanbazmeg, jó ez a hely, Key West pedig még messze van.

Posted at 3:15 PM by torokszofi

tegnap újabb fodrászbaleset. másoknak lovasbaleset, motorbaleset, üzemi baleset, nekem fodrászbaleset. ott ültem, festékmaszat a fejemen és akkor egy muslinca -- egyes ismerőseim szerint 'muslica' -- berepült a jobb orrlyukamba. egész föl. furcsa érzés volt. gondolkoztam, túléli-e. egy kicsit olyan volt, mintha valami mentolos bigyót szagolgattam volna, azt a kicsi piros fémdobozost, Koreából. aztán egyre idegesítőbb lett, éreztem, hogy ott van, és nem akartam többé, hogy ott legyen.

"figyelj, tudsz adni egy zsepit vagy valamit?"

"persze, megfáztál?" kérdezi Ági, az egyik hajmosólány.

"nem, egy muslinca berepült a jobb orrlyukamba."

egészen elszörnyedt, már kezdtem magam hős túlélőnek érezni, orromban a muslincával.

"jajistenem, jajistenem. hogy kerül ide muslinca?"

hát ezért szörnyedt el, a csillogó fodrász-szalon épségéért aggódott. a muslinca ezekben a pillanatokban elvesztette az eszméletét, én meg megsértődtem.

"nyugi, biztos én hoztam ide, a bal orrlyukamban."

Ági furcsán néz, közben átnyújt egy zsebkendőt.

kifújom, egyszer, kétszer, harmadszorra meglátom a mozdulatlan, kalandvágyó muslincát. ott fekszik, a fehér zsebkendőn.

bosszúból megmutatom Áginak, aki riadtan fintorog.

Posted at 12:37 PM by torokszofi

ma délután D. barátnőmmel fürdőruha-vásárlás ürügyén átbeszéljük a legfrissebb fiúügyeket. csodálatos lesz, alig várom. egyébként meg nem hiszem el, hogy a calzedonia nem magyar cég. kinéztem egy fürdőruhájukat, ami fehér alapon kalocsai mintás. echte kalocsai, echte fehéren. calzedonia.

az egyik sportrovatos felvilágosít, hogy olaszul a harisnya 'calze', a -donia pedig valamilyen ország (ld. dédapám földje, Macedónia).

szóval. lesz egy kalocsai mintás, harisnyaföldi fürdőruhám.

Posted at 7:29 PM by torokszofi

hétfő este a szakkolis diákjaimmal találkoztam. az utolsó vacsora. olyan jó volt. ültünk az Iguána teraszán és a szado-mazo cápáról beszélgettünk. és aztán egyenként mindenki elmondta a maga történetét a szerelemről. én is. kaptam tőlük egy mackót. nagy és vadonatúj, csekélyke élettapasztalattal, nagyjából annyit tudhat, hogy mennyibe került, ezt viszont meg én nem tudom, mert gondos diák-kezek letépték róla az árcédulát.

amikor gyerek voltam, nem gondoltam, hogy egyszer lesz egy osztályom. hogy dolgozatokat fogok javítani. hogy SM cápákról fogok beszélgetni. olyan jó volt. mackó pedig valahogy be fog nyomódni a bőröndömbe és átrepüli velem az óceánt. és évek múlva kopott lesz és bölcs.

Posted at 10:33 AM by torokszofi

susie a Hollywood-ot hallgatja az új Madonna-lemezről. három napja.

én meg a Nothing Fails-t hallgatom az új Madonna-lemezről. másfél hónapja.

Posted at 5:43 PM by torokszofi

oké, kihallgattam a cserfes lányokat. az egyik az imént azt suttogta átszellemülten a másiknak:

"olyan bonyi az élet."

most odament hozzájuk az egyik ifjú apa a szerkesztőségből és elsiettek bébi-fotókat nézegetni. nagy az izgalom. bébi-fotók.

Posted at 5:21 PM by torokszofi

igen, valóban ma van Nefritke születésnapja. Július elsején, piszokjó dátum, sokkal jobb, mint a zimankós-döcögős január tizenhetedike. boldog szülinapot.

amióta nem A.-val élek, jóbarátok lettek. A. és a Nefrit. A. és Mahler, Moszat és a többiek, a legutóbb tünde Galadreal. nekem ez valahogy furcsa. halványan érzem, hogy eddig én akadályoztam a boldog barátságok kialakulását. csak azt nem tudom, pontosan hogyan.

munkahelyemen ma hiányzik a decens, kőszikla-szilárd, maga-a-megtestesült-kontinuitás titkárnő. helyette egy ismeretlen lány viháncol, akiről folyton az a szó jut az eszembe: rétipipitér.

ugráló szemek, csupa füligér. délelőtt bársonyos hangon telefonált, délután bejött az egyik pirosszájú barátnője és azóta ovis-ricsajt csapnak. istenkém, fordítsd le helyettem ezt a cikket a neten talált spermáról.

köszönöm.