![[Powered by Blogger]](http://buttons.blogger.com/bloggerbutton1.gif){kind=small}
Posted at
3:57 AM
by torokszofi
ó, igen. ez a második nap, de az első igazi próba. tegnap olvasópróba, ma tiefwasser. tizenkét órája beszélek folyamatosan. a Capitolium nincs messze, itt lesz szilveszter, itt lesz a születésnapom, ma a kínai színésznek van a születésnapja, a másik toronyházban szállásolták el, lassan elindulok és elmondom neki, hogy boldog születésnapot. kaptam egy nagy lakást, a nappalija majdnem akkora, mint az úszómedence a földszinten. és van konyha, az is méretes. valószínűleg teafőzésre fogom használni. és a lényeg. van fűtés és van meleg víz. a Harlemben nem volt, mikor eljöttem. kurvára nem esett jól. az előbb felálltam és odanyargaltam a hőmérséklet-szabályozó pöcökhöz és felnyomtam 80 Fahrenheitre. nem szórakozok.
don`t let the bedbugs bite.
Posted at
1:18 AM
by torokszofi
vasárnap indulok Washingtonba, dolgozni. három hét. mire visszajövök, RsB is itt lesz és eltűnik a műanyagkarácsonyfa a ház elől. az elmúlt néhány nap J jegyében telik, aki valahol Brooklynban feldobja a maceszgombóc-levest, közben a nyaka és a jobb kulcscsontja közé szorul a mobil és így vigyorgunk, ő ott, én itt.
Posted at
4:22 PM
by torokszofi
elég sokat gondolkodom mostanában azon, miért jöttem vissza, miért most. még nincs meg a válasz. de ma például sokkal jobb, mint tegnap. otthon az apám fél kézzel az ezüstcsillagot erőlteti a fa csúcsára, másik kezében a szívem. közben a húgomat terrorizálja kapcsold már ki azt a monitort, szentkarácsony ünnepén. minderről anyám számol be, szorítja a telefonkagylót, istenem, olyan messze vagy. ülök az ágyamon, egy fehér Hanes-pólóban, a tűzoltólépcsőről csepeg az eső. istenem, milyen messze vagyok.
eredetileg jelentkeztem egy programra, amerikai családhoz lehet menni 25-én, valahová Connecticutba. apám emlegette is, keserűen, hogy ahelyett, hogy Pesten maradnék, inkább a Konektuki Nagypapához megyek, aki majd jól összetapogat. A Konektuki Nagypapa hiába vár rám. holnap megeszem a második doboz szaloncukromat. és tapogatom én magamat, nem kell félteni.
Posted at
4:08 PM
by torokszofi
munkát keresek. találtam is a craigslisten egy jó kis állást.
"MODEL ,FEMALE,BEUTIFULL,ATHLETIC ,CURVED , SIZE PLUS KIND, ,DANCE POUSES ,FOR DRAWING AND PAINTING , PREVIOS EXP IS AN ADVANTAGE
NYC EXCELENT LOCATION PLEASE SEND PHOTO AND PHONE NO.
Compensation: 25 PER HR
This is in or around MANHATTEN."
ja, és
"Reposting this message elsewhere is NOT OK."
Posted at
1:05 PM
by torokszofi
szombat éjjel én is eljutottam végre egy UFO TECHNOLOGIES partiba, és igen, én is megnéztem Buk híres teraszát, a Chrysler Building és a többi, vízentúli fény nekem is kezd szép lassan jelenteni valamit, de nagyon hideg volt. sokan sokat ittak, a DJ puha volt, de ő az új szobatársuk, úgyhogy lehet, hogy jól főz például. nekem nem volt gin, úgyhogy vodkáztam, de semmi értelme nem volt, viszont kiszúrtunk egy ismeretlent, akire rögtön ráhúztuk a buddha-faszú jelzőt. istentudja, mit jelenthet ez, mondom, hogy sokat ittunk. de azt hiszem, nem sok jót, nem voltunk olyan állapotban, hogy a buddhai életművet elemezzük, inkább a testalkatát állítottuk középpontba. aztán hajnalban a taxiban sikerült kialkudni egy olyan összeget, amitől négyen három irányba mentünk haza, elégedetten, hogy jó, az ő hibája, hogy nem tud osztani. hátrahajtottam a fejem a kötelező bőrülésre és mentünk át a hídon, szokás szerint nagyon gyorsan (60 mph,70 mph, RsB feszült hangon tudósított, hogy éppen mennyivel), amikor Lola lassan, csodálkozó hangon azt mondta mellettem, nagyon furcsa dolog történt az előbb. életemben először le tudtam küzdeni a hányingeremet. pedig könnyen hányok. szeretek hányni.
Posted at
10:57 PM
by torokszofi
ez az éjszaka az első. RsB előadta a szürkeszemű négernek, hogy motion sickness, hányni fogok, kedves uram, előre kell ülnöm, a sofőr mellé. Ön mellé. mindez nem volt igaz, RsB inkább attól félt, hogy tömeg lesz a reptéri minibuszban. kaján vigyorral lendült a karja és feltornázta magát a szélvédő mögé. nem tudom, milyen arcot vágtam. ezek nem igazi búcsúk. azt hiszem, tegnap búcsúztunk el, amikor rohannia kellett, de mégis leült az ágyam mellé és végighallgatta a furcsa tekergőzést, ami a párna és a könnyes orrom között vergődött. holnap este a Pozsonyi úton vágtat már és E-nek a százhuszonötödik utcáról mesél. nem félek jobban semmitől, mint a csendtől. ezért van a fülemen fülhallgató, Big Exit, Polly Jean és én. ha valaki besétálna és mögém lépne, nem hallanám. de kint lehet csend, nem érdekel.
Posted at
10:36 PM
by torokszofi
fel akarom hívni. még nem. hétfő hajnalban hallottam a hangját utoljára. hajnali hétkor, még az egyik európai csatlakozás előtt. loptam egy telefonkártyát, 5 svájci frank értékben. majdnem csukott szemmel nyomogattam a gombokat. ez nemrég volt, ez alig három nap. különben is, még itt van a fülemben a hangja. mindegyik.
lehet, hogy kezdődik újra. nem akarom, mert nem volt jó. valahogy máshogy kell.
Posted at
11:10 AM
by torokszofi
mostmár hivatalos. a jetlag csapdájában vergődöm. hajnali 5 óra 13 és nem jön álom a szememre. aztán lassan elindulok a narancssárga paplan alá és alszom délig. igazából ez a ritmus se amerikai, se magyar. valahol a két part között, az óceán mélyén mondjuk lefekvéshez készülődnek. RsB alszik mintatej. RsB nagyon várt már, plusz egy napot várt, mert a gépem lekéste a zürichi csatlakozást és Európában ragadtam még egy napot, aztán át Amszterdamba, és végül New York, egy nappal később. idegen magyarokkal, 19 magyarral a reptéri Novotelben szocializáltam. eredetileg persze véres könnyeket akartam hullatni, elmerülni a bánatomban, átadni magam a magánynak. ehelyett ismeretlen faluneveket mormoló, gyászkendős kerek asszonyoknak segítettem fordítani. és az egyiknek nem jutott eszébe, hogy London: "A lányom Las Vegasban dolgozik, őt megyek látogatni, a fiam meg abban a nagy városban, Angliában, na hogy hívják. a főváros, itt van a nyelvem hegyén."
nem volt idő a szenvedésre. energikus léptekkel átvágtam a hotel hallján és megláttam Szaddamot, ahogy a falra erősítve lassan összekuporodott, szakálla nőtt, és breakingnews lett belőle.
Posted at
10:31 AM
by torokszofi
(...és túléltem 14-ét. Fasza csávó vagyok. )
írja theatreal.
nem tudom, hogyan.
Posted at
4:10 PM
by torokszofi
igazából nem vágyom másra, csak összekulcsolni a lábainkat és behunyt szemmel venni a levegőt, valahonnan a nyakából. hetekig. pedig mára a legkegyesebb mértékegység a perc maradt. és a tiktaktiktaktól is elpilledtem már, ülök és pislogok, zavart vagyok és fáradt. de ravaszul van ez kitalálva! sehogy sem tudok túljárni az eszén.
Posted at
11:48 AM
by torokszofi
ez a történet régen kezdődött, nem sokkal azután, hogy egy téli reggelen az apám és a húgom leosontak a tizennegyedikről és a ropogós szófiai hóba kitaposták, hogy 20, és én az erkélyen ácsorogva, komor, születésnapi gondolatokba temetkezve egyszercsak észrevettem és ugrálni kezdtem, visítva, milyen jó volt.
nem sokkal ezután jött Olga, és a barátom lett. és hirtelen nem volt két-három olyan óra, ami egymás nélkül telt, és bejártuk a várost és nem láttunk belőle semmit, csak a hangunkat és a villamossíneket a lábunk alatt. szerelmes volt egy fénylőhomlokú DJ-be, aki egyszer egy partin a kezébe nyomott egy savanyú almát, azt hiszem Vladimirnek hívták. nekem I. kellett, de I. beleszeretett Frankbe és ezzel megajándékozott a meleg-férfié-vagyok-menthetetlenül érzésével, és az érzés majdnem három évig tartott. mégse számított. Vladimir se. mert Olgával jártuk a várost, és nem tudom, hogyan tudtunk annyi mindenről mesélni egymásnak, amikor mindent együtt csináltunk. a boldogság kézzel tapintható volt. nem baj, hogy vége lett, nem tarthatott örökké. mert akkor egyikünk se tudja meg, mi az a szerelem.
tegnap volt az esküvőd, gondoltam rád, és sokat mosolyogtam közben. ezt most nem tudod elolvasni, mert annyit tudsz magyarul, hogy úristen, puszika, és jóéjszakát.
Posted at
12:52 PM
by torokszofi
minden jól besűrűsödött, az első találkozások sok esetben utolsók is. millió hülyeség száll a nyomomban, például ma meg kell vennem a repjegyemet, vasárnap indulok. most hallom, hogy aztán hétfőtől sztrájkol a Malév. ha én ezt tudom.
Posted at
11:39 AM
by torokszofi
tegnap hajnalban elbotorkáltam Shadowrider házához és becsöngettem, a zsákomban egy hétköznapi csokimikulással, mert olvastam, hogy nem kapott és ennyire jófej vagyok. de nem nyitott ajtót, jé, aludt. és be sem tudtam passzírozni a küszöb alatt. most olvasom, hogy azért kapott valakitől, na jó.
ennyit a napi micváról, ami persze akkor ér, ha titokban tartja az ember, hát akkor ez most duplán nem jött össze.
Posted at
9:52 AM
by torokszofi
éjjel olyan érzesem volt, mintha mindenkiben elmozdult volna valami, és mindenki zsibongott körülöttem, guggoltunk a füstben és sokan elmesélték, milyen az, amikor megrázod magad és lassan letörlöd a port és aztán azt se bánod, ha az ujjaidra is ragad. mindenki szerelmes, az is, aki szomorú ettől. New Yorkban nem láttam ennyi szerelmet.
Zürichben szállok át és veszek 10 kiló ovomaltine-t, hátha kitart márciusig.
Posted at
12:00 PM
by torokszofi
oké, ez már végleges. Olga férjhez megy, jövő kedden, Paulhoz, természetesen. New Yorkban, a városházán. nem leszek ott, írok RsBnek, hátha neki van egy szabad órája, helyettem is.
este Shady Ridernél, kucorogtam a vadonatúj analízis-kanapén, ő pedig hallgatott. azért sikerült elkerülni a társas monológ útvesztőit és szép kis dialógot gyúrtunk magunknak. aztán nagy meglepetésünkre megtaláltuk magunkat egy középiskolai tankönyv illusztrációi között. tizenhat éves korunkból, neki kerek szemüvege volt, nekem barnagöndörhajam. annyi történt, hogy mindketten ismertük a fiút, aki a fotókat készítette, úgy tizenhárom éve. aki aztán eladta őket a tankönyvnek, ami a kamaszok lelkivilágáról szól. például az a fejezet, ahová két prehisztorikus képem is bekerült, az Én és a változás címet viseli. bingo.
Posted at
6:35 PM
by torokszofi
beszéltem RsBvel telefonon. jóhírek az életében: megvan a színházi munka. rosszhírek az én életemben: a kinti bankom írt egy levelet, miszerint még az elutazásom előtt több pénzt vettem le a kártyámról, mint kolbász és ezért jól megbüntetnek 30 dollárra. a New Yorki Jeges Marok egy pillanatra újra körülfogta azt a részemet, ami valamilyen oknál fogva azt hiszi, annyit érek, amennyit a bankszámlám. de csak egy pillanatra. most itthon vagyok, apám ebédelni hív a Centrálba, van fűtés a lakásban, és megcsókol a szerelmem, amikor nem is számítok rá, a tarkómon, vagy a csuklómon a halvány ereket, vagy bárhol. és ebből aztán hónapokra meglesz a szükséges oxigén-adagom.
Posted at
9:52 AM
by torokszofi
a Kontroll stábfotóján felfedeztem apámat. a hátsó sorban áll, filmesen néz. furcsa.
Posted at
10:08 AM
by torokszofi
nem tudtam elbúcsúzni Barbitól tegnap, úgy, ahogyan szerettem volna, csak néztem, ahogy átsétált a Balettintézet és az Opera között kifeszített kötélen, miután megbeszéltük - vagy inkább elkezdtük megbeszélni - a dolgainkat. aztán E. barátnőmmel keringtünk az Opera mögötti utcákon, folyamatosan simogatta az aranycsillámos bundámat, amit még az Óceánon túli vintage boltban vettem, Saarika sopánkodása (éhenfogszhalninemvagynormális) és RsB ájult lelkendezése (bazmegezgyönyörűezténakarom) között ingázva. végül behunytam a szemem és hanyag mozdulattal odadobtam a pultra a soványka hitelkártyámat.
este Zsaklinnal és egy harcedzett Mamacashsel feküdtünk a park felett, igen, elhangzott néhány jó mondat, Zsaklin nevetett és azt mondta ezt most nem írom le, de le is írhatnám, így hát most nem emlékszik egyikünk se. hajnali kettő körül loop is megérkezett, de ekkor már a fehér szőnyegen szenderegtem, aztán felemelt és levitt a márványlépcsőkön és onnan haza, MC pedig csukott szemmel beszállt a kocsijába és elhajtott.
soha nem dolgoztam 9-től 5-ig. azt hiszem, már soha nem is fogok.
Posted at
5:52 PM
by torokszofi
a digitáliséletstílus-teszten 105 pontot értem el, 109-től már hivatalosan is geeknek számít az ember. így jár az, aki rendszerint geekekbe esik bele.
Posted at
10:29 AM
by torokszofi
ezek azok a napok, amikor megkezdem a vissza-visszaszámlálást. tizennégy napunk maradt. persze nem a számokról szólnak majd ezek a napok. például most ebben a pillanatban ki kell lőnöm, különben elkések az ebédről aBarbrával.
Posted at
6:27 PM
by torokszofi
helyesbítek. D. barátnőm is tudja, ki az az Etienne Daho, megírta levélben.
egész hétvégén kóvályogtam, néhány nap és jobb lesz. családi látogatás, sok alvással. nyikorgó ajtók. még mindig álmos vagyok.
Posted at
1:23 PM
by torokszofi
jelenleg párkapcsolatom határait feszegetem. ez azt jelenti, hogy kamaszkorom vállalhatatlan zeneszámait töltögetem le sorra a K++ról és nagy örömömben azonnal le is játszom őket, a megfelelő hangerővel persze. ez nem azt jelenti, hogy Madonna Like A Virgin, mert azt folyamatosan vállalom, a new yorki metróban például, amikor minden utas felismeri, mi recseg éppen a discmanemben és egymásra mosolyog a sok ember.
szóval jelen pillanatban Etienne Daho francia dalszerző-előadó dalai zendülnek fel sorra, igazi nyolcvanasévek-gyöngyszemek, francia nyelven, természetesen, úgymint Weekend á Rome, Epaule Tattoo, valamint a Francoise Hardy - Etienne Daho duett, a cukormázas Et Si Je M'en Vais Avant Toi. valószínűleg húgomon és SD-n kívül nincs teremtett lélek, aki tudja, miről beszélek. illletve, nem, loop mostmár nagyon is tudja. ül a szőnyegen és az iBookot nyomkodja. néha rásandítok, egyelőre semmi jele idegrángásnak. legalábbis innen úgy tűnik.
Posted at
8:53 PM
by torokszofi
A. is bejött látogatni, a munkahelyétől nem messze feküdtem, de azt hiszem, egyébként is bejött volna. ült a kis széken és feszengett és minden ötödik percben azt kérdezte nem félsz? aztán hozzátette tudom mennyire parázol az egészségügyi dolgoktól. a szerelmeiről is beszélgettünk. nincs jó passzban. aztán hallgattunk és egymásra kacsintottunk, mint régen.
Posted at
1:44 PM
by torokszofi
itthon vagyok. nem tudok ülni és szerelmeskedni (nem). a műtét előtti éjjel bejött az egyik fehérfityulás lekezelőhangú huszonnégyéves és megdobott néhány xanax-szal. gondolom, leszedálják a beteget, ne pattogjon itt idegesen. mondjuk az én adagomat lehúztam a vécébe. aztán ott pattogtam idegesen, amíg rám nem borult egy átlátszó műanyag maszk, az utolsó gondolatom az volt, hogy jé, olyan, mint a snorkel-pipám.
aztán utána éjjel csak forgolódtam az infúzió-pöcök és a fájdalom között, aztán hajnalban kivánszorogtam a nővérszobába.
- Kaphatnék egy fájdalomcsillapítót?
- (olyan hangon, amilyet még az óvónénim sem engedett meg magának annak idején) Hát én meg honnan tudjam, magának mi kell, drága?
- Nagyon fáj a sebem.
- Akkor adok egy fájdalomcsillapítót. Algopyrin jó lesz?
elvettem, de nem köszöntem meg. értelmezhetetlen párbeszéd. mi a jóistent képzel magáról? így csoszogtam vissza a kórterembe és a fejemben azt sziszegtem döfködtök, vagdostok, ledrágámoztok, tologattok, galambtojásnagyságú rántottát reggeliztek holnap, de én már akkor messze járok, és jól kimosom minden ruhámat, amihez hozzáértetek.
Posted at
6:41 AM
by torokszofi
nincs semmi baj, csak a következő néhány napot átalszom. fehér hálóing lesz rajtam, hogy könnyebben hozzámférjenek. meg a taj-kártyám, a csuklómra kötözve. és körbe-körbe egy csomó idegen, valamint egy szappanhabfaló beretva. de ez csak a látszat, mert közben végig ott tempózok valahol, nem hideg a víz, kellemes áramlat. csak két-három nap, izomlázam se lesz.
Posted at
10:49 AM
by torokszofi
édesapám aggódik, hogy beszippant a Birodalom, hogy nem jövök haza sosem. elmondom, én miért aggódom. azért, mert pontosan tíz éve tanulok, hogy aztán taníthassak, egyetemen. nem angol nyelvtant, hanem reneszánsz irodalmat. utóbbi 5 éve dőlt el, még Szófiában. ezen lehet keseregni, például ráállhattam volna az alkalmazott grafikára, esetleg nyithattam volna egy nyelviskolát. ezt elpuskáztam. nem jó, nem jó, mert szülővárosomban az angol szakon a tanárok maguk viszik az A4-est és a tintapatront a fénymásolóba. mert nem küldhetnek leveleket az egyetemi postán messzi tájakra, el kell sétálniuk a sarokra és feladni a borítékot saját zsebből. ez nem olyan nagy baj, végülis. és taníthatnék, mert szükség lenne rám. csak nem tudnak fizetni. 0 forint/hó.
most mit kezdjek ezzel? SD barátnőm Nottinghamig gyalogolt, hogy csak egy kicsivel jobban megbecsüljék. SD gyógypedagógus.
ja, és szeretek taxizni, szeretem a szélessávot és szeretek étlapot lapozgatni. és szeretnék abban a lakásban élni a szerelmemmel, ahol felnőttem, a Körút és a Szófia utca sarkán. ilyesmi. nem lehetetlen, persze. nem gondolom, hogy lehetetlen.
azt szeretem a Birodalomban, hogy minden liftben ott az emelet Braille-pöttyökkel is. és azt is, ahogy a húgom azon morfondírozott a nyáron Los Angeles-ben, hogy mennyi tolókocsis van Amerikában. pedig csak élik az életüket és nem egy szűk szobában tévéznek.
és jó a bageljük, scallionnal. Papi, még nem kóstoltad.
Posted at
8:21 AM
by torokszofi
még péntek este történt, hogy a Szódában Basszus szóba hozta a Liverpool SC-t, mire én lelkes, lassú mosollyal felrikkantottam Hajrááá, Vörös Ördögök!, mert valahogy bennem volt, hogy a piros szín központi szerepet játszik a Liverpool ikonográfiájában. az asztaltársaság egy emberként rezzent össze, a jeges csendben valaki fel is szisszent. Basszus rámnézett és nagyon nyugodt (talán túl nyugodt) hangon csak annyit mondott, "az más".
erre gondoltam, amikor ma kinyitottam a szemem.
Posted at
3:44 PM
by torokszofi
álltunk RsB-vel a Genius Barban és Jane Goodall fekete-fehér képét néztük, ahogy egy csimpánz éppen benyúl a szoknyája alá. A Genius Bar az Apple Store-ban található, a SOHOban. a lényege, hogy minden Apple-gép tulajdonos, akinek valami problémája van, odamehet ehhez a pulthoz és ott ácsoroghat, amíg egy genius (az Apple Store alacsony munkatársa) meg nem hallgatja, mi a baj. aztán a genius mond valamit "push enter, open a new file, let's mount a backup cd", és te remegő ujjakkal próbálod megcsinálni, amit mond, és néhány órával később te is genius lehetsz és boldogan kisétálsz a helyrepofozott gépeddel, és a legjobb, hogy egy fillért sem kell fizetned az egészért, hiszen te csináltál mindent. mondjuk rá kell szánni három-négy órát az életedből, mert elég sokan várakoznak a Genius Bar pultjánál. mindazonáltal életem jelenlegi szakaszában még mindig több időm van, mint pénzem.
szóval ott álltunk és vártunk a sorunkra és néztük Jane-t és a csimpánzot a szoknyája alatt és elmeséltem RsB-nek, hogy Jane Goodall milyen rettentő halált halt a dzsungel mélyén, hogy meggyilkolták szörnyű népek a kis kunyhójában és ettől még nagyobb figyelemmel tanulmányoztuk a fotót, RsB szomorú lett.
és most azt olvasom a neten, hogy december 13-án Pécsre látogat Jane Goodall, a csimpánzok barátja. tehát életben van. RsB, hallod? rosszul mondtam. összekevertem Dian Fossey-val.
Posted at
11:20 PM
by torokszofi
Q újra itt. este elmentünk vacsorázni a Menza nevű helyre. Q állta a cehhet. azt mondta, hogy régebben volt egy olyan terve, hogy 25 éves korától a vagyona banki kamataiból kíván élni. mondtam, hogy jó terv. a Menza helyén egykor hűtőgép-bolt állt. régi bérház a Paulay utca sarkán, a Liszt Ferenc térnél. itt lakott egy régi osztálytársam, aki tizenöt éve halott.
aztán sokkal később azon morfondíroztam, hogy ha nem futok össze a házunk kapujában egy rég nem látott lánnyal, akkor elérem a trolit, ami előttem húzott el és akkor nem a Hollán Ernőn baktatok le a Körút felé, és akkor nem ütközöm bele D barátnőmbe baktatás közben, a lábán görkorcsolya, és akkor nem méregetjük egymást furcsán, mert hát eredetileg nagyon úgy volt, hogy hiába vagyunk egy városban néhány hétig, mégse látom, mert nem akar látni, szóval ezután baktattam tovább és küldtem neki egy szót sms-ben, amit aztán este vett észre és felhívott és hát kedden találkozunk.
megyek aludni (igenismegnemis).
Posted at
3:29 PM
by torokszofi
jó volt a Szódában. ittam egy keveset, először rumot (courtesy of basszus), aztán a jó öreg gin, aztán vodka és megint rum. sokat csókolóztam, és néha elkaptam susie kedves pillantását. elmentem a pulthoz támaszkodni, mire egy futárlány leült loop mellé, aki éppen abarbival beszélgetett. a futárlányt megfogtam a hónalja alatt és lágyan kiemeltem a székéből. ez most valójában két este egymás után, a csütörtök, amikor E. barátnőm is ott volt, és M is, és nefrit és galádka és bright is, és a péntek, amikor abarbi és navarro. E. megkérdezte, mit iszol, azt mondtam murot. ez volt a rum.
loop, keze a szívén, az amerikai himnuszt énekelte, szép volt. nefrit és én hallgattuk, E. egy kicsit távolabb ült, előrehajolt, és azt kérdezte lassan most mi a téma?, mert azt hitte, beszélgetünk. A. is ott volt, jó volt megint látni. ma reggel pedig felhívott, hogy kidobhat-e valami régi cuccomat és egészen elképedt, amikor azt mondtam, nem.
Posted at
1:07 AM
by torokszofi
este looppal kisétálunk az utcára, ahol éppen plastik száll ki a kocsijából és besétál a macskájával a kisállatkórházba, alig néhány lépésre zsaklin és shadowrider lakásától. hajnali háromkor alszunk el a szőnyegen, aztán háromnegyed hat körül én felmászok a galériára, loop leül dolgozni, aztán elmegy, én meg még úgy döntök, hogy alszom egy kicsit, mielőtt bemegyek meglátogatni mamacash-t, galadrealt és a drága nefritkét. sajnos elalszom és nem sikerül, így susie-ról is lemaradok. majd holnap. aztán lassú zuhany és ebéd gorennel, akinek elmondom, újra meg újra, hogy mennyire szeretem, ahogy a basszus ír. aztán ő elmegy patraccal találkozni, én meg hazabuszozok, ahol loopmom és loop öccse várnak. utóbbi bejelenti, hogy nemsokára elkezdi írni a blogját. a régi postaládámban megtalálom aBarbi levelét, tizenharmadikai keltezesű. a levél egy képeslap, halakkal. úsznak és néha rámpillantanak. rsb-nek is kéne válaszolni és she-nek is. nemrég derült ki, hogy ismerik egymást. mindjárt, mindjárt megyünk aludni, lassan lecsukódnak a szemeim, és közben mosolygok és elmerülök az illatában.
Posted at
5:16 PM
by torokszofi
hiába csöng a telefon, nem veszik fel, pedig a kijelz?n ott a nevem. furcsa hazatérés. nem is hazatérés, csak látogatás. és mégis. szomorú vagyok, de nem boldogtalan. és egyszer újra jó lesz.
Posted at
6:47 AM
by torokszofi
igaz, igaz. esetünkben a két ember valóban négy ember. valamint
happy happy joy joy
happy happy joy
happy happy joy joy
happy happy joy!
Posted at
2:11 PM
by torokszofi
éjjel még az East Village-ben lemezbemutató valami, előtte megbántottam RsB-t, mert az utolsó estét neki és Sofiának ígértem, de aztán mégsem, és én is ideges lennék magamra, ideges is vagyok. aztán hajnalban a házigyantával kulimászt csinálok a kád szélén, de nem bírom cérnával és kidobom a kukába, nem, RsB dobja ki, aki ebben a tekintetben egy control freak, biztosra veszi, hogy én lecsöpögtetném, végig a keskeny előszobát.
a feszültség mostmár elviselhetetlen, Shapiro professzor vár kora délután, aztán Adi egy pillanatra, és a csomagolás, és közben érzem, ahogy lassan elengedem magam, mert mostmar bármi történhet, léphetek jobbra, vagy egy kicsit hátra, oldalt, minden mozdulattal közelebb vagyok. ettől a gondolattól aztán minden remegni kezd és és és és itt rezonálok valahol a százharmincharmadik utca vonalában, hallgatom, ahogy a fekete tizenhároméves ordít bele az éjszakába, a hangja megbicsaklik, kifordul, fuckyoufuckyouman, kétségbeesetten az ablakom alatt, nem először, és nem nekem szól, úgyhogy már nem is hallom, lencsében és ruhában alszom el, a hasam alatt a szemöldökcsipesz, a lámpa az arcomba világít, fényes, rövid alvás után itt indul a nap, és az óceán felett ér véget. (1)
Posted at
3:46 PM
by torokszofi
húgom állítja, hogy egyszer régen, 1999-ben egy szellem hajnalban bement a szobájába és felrázta álmából, hogy menjen át a másik szobába nekem segíteni, ahol éppen a szakdolgozatomat próbáltam kinyomtatni, a leadás napján természetesen. merthogy előző éjjel megígérte, hogy segít a nyomtatásnál, csakhát elaludt szegény. aztán megjelent az ajtóban, riadtpiros szemekkel, hogy a szellem szólt neki, hogy micsoda dolog ez.
ez jutott eszembe, amikor SD barátnőm felhívott Angliából és elmesélte, hogy az intézetben, ahol dolgozik és négy szellemi fogyatékosra vigyáz, az egyik felső emeleti szobában lakik egy szellem. először egy nagydarab fekete ápolt kezdett el rá panaszkodni, de aztán feledésbe merült a dolog, mert a nagydarab fekete ápolt egy esernyővel rátámadt SD barátnőmre, úgyhogy kirohantak a mentősök, és lekötözték és elcipelték hordágyon, de megmondták, hogy költöztessenek egy cingárabb valakit a felső emeletre, mert ők bizony legközelebb nem hajlandók ekkora súlyt cipelni. úgyhogy az agresszív fekete lekerült a földszintre, egy vékonyabb ápolt pedig beköltözött a szellemhez, és ott rettegett. mind a ketten egy idősebb női szellemről beszéltek, aztán SD kolléganőjének belecsípett valaki a fenekébe, amikor egyedül ácsorgott az ablaknál. aztán egyik nap, annak ellenére, hogy forrón tüzelt a kályha az emeleten, látták a saját leheletüket, ami SD szerint klasszikus ismertetőjel, fel is sorolt néhány fimet, ahol ilyesmi előfordul.
SD barátnőm nyomozni kezdett, és kiderítette, hogy régesrég egy ravatalozó állt az épület helyén, jé, tényleg, ott az a régi temető az utca másik oldalán. úgyhogy múlt csütörtökön kihívták a helyi plébánost, aki lespriccelte szenteltvizzel a cingár ápolt szobáját. és azóta voltszellem-nincsszellem. (2)
Posted at
10:17 AM
by torokszofi
hajnali negyed öt. otthon pedig délelőtt negyed tizenegy. megismételném az előző mondatot. az esszé mindjárt kész. ez azt jelenti, hogy még mindig nincs kész. de legalább már tetszik. este RsB elment egy meghallgatásra, előtte együtt gyakoroltuk a jelenetét. többször elhangzott benne a Chunky Turkey Soup kifejezés. most állandóan ez pörög a fejemben. ez annyiban tragikus, hogy a Két nemes rokon című Shakespeare-Fletcher mű elemzéséhez, azaz ahhoz a darabhoz, amin éppen dolgozni próbálok, nem sokat tesz hozzá a Chunky Turkey Soup. illetve túl sokat tenne hozzá, ha engednék a fejemből érkező nyomásnak és beleírnám.
(3)
Posted at
7:01 PM
by torokszofi
nem kezdhetek el csomagolni, még rengeteg dolgom van. erőszakkal tartom vissza magam. mert még annyi dolgom van. az esszé mindjárt kész, maradt még egy-két tiszteletkör, 3 giant csomag Reese's a húgomnak, mert nagyon szereti. az utóbbi néhány napban rohamosan csökkent a hallásom. nem újdonság, de most minden második mondatra rákérdezek. lehet, hogy már a füleimet is becsuktam.
tegnapelőtt megvolt a celebrity spotting part two. a Bar 6-ben üldögéltem egy magyar celebrity-vel, szemben velünk John Lennon és Yoko Ono fia, Sean. SD barátnőmnek tetszett, körülbelül 12 éve. Sean megnőtt azóta, feltehetően megtanult mindenfélét az életről, és most itt ült egy szemüveges, ázsiai csajjal a Bar 6-ben, de nem Yoko volt az, pedig én a Yoko-t nagyon bírom. J felvilágosított, hogy a nő nem a csaja, mert Sean a mittudoménkivel jár, aki a Mamas and Papas egyik tagjának a lánya. úgy látszik, esélye sem volt, hogy a taxisofőr lányát vegye el.
és aztán suhanunk a taxiban, mert most már nagyon nagyon hideg van, az Amsterdam Avenue-n végig zöldet kapunk és gondoltam, megszólítom a taxist, hogy micsoda zöldhullám, wonderful, de nem lehet, mert a taxisok fülbecsippentős telefonon beszélgetnek folyamatosan, olyan nyelven, amit nem ismerek. és ez végülis jobb, mintha matekoznának veled. (4)
Posted at
12:40 AM
by torokszofi
furcsa volt ez a hideg. napok óta. én fázós vagyok. a legfázósabb. aztán tegnap éjjel a HOT csapból már jég folyt. olyan színes jégkása vagy legalábbis olyasmi. nem tudom, mennyi az a
33 F. megkérdeztem. fél. fél celsius. de ez az utcáról kéne, hogy szóljon. nem a szobámról. ráadásul mindjárt kezdődik a holdfogyatkozás. a hold sem melegít.
amikor gyerek voltam, apámmal fennmaradtunk az erdő mellett és felvette a sötét holdat videóra. sötét volt. apámra egészen furcsa hatással volt a holdfogyatkozás: elkezdett mindenről kicsinyítő formában beszélni. holdacska. felhőcske. és madárkák a kis fák között. aztán sarlócska. ez a holdacska sarlójára vonatkozott. aztán reggelre elmúlt nála ez az egész.
szóval a hideg. aztán délután nagy csikorgással befékezett a ház előtt egy EMERGENCY HEATING UNIT. ezek szerint nem csak én aludtam zokniban napok óta. és elkezdett gőzölögni a levegő, sípolni a radiátor. a szobám olyan lett, mint egy meleg lepedő a vasaló alatt. és a forró zuhany. huszonöt percig gőzölögtem vizesen mosolyogva, mozdulatlanul. szabad szappanozni. (6 days to go)
Posted at
6:58 AM
by torokszofi
Chanderrel színházba akartunk menni. nem sikerült. be akartunk menni egy koncertre, aztán mégsem. beültünk a PoPcafeba, ahol megint túlzásba vitték a légkondícionálást. kabátban és sálban ücsörögtem és néztem a fekete kezeslábasban suhogó kerekfenekű pincérfiúkat. mindegyik tizenhét éves volt és mindegyik judelaw-szemekkel pillogott. aztán átmentünk egy szendvicsbárba, mindig minden nyitva. a kolumbiai szendvicskészítő kijelenti, hogy mindennél jobban szereti Amerikát, dominikai a felesége, és öt éve él itt. mondtam neki, hogy akkor amerikai. hevesen bólogat, ezt akartam mondani. dupla adag mézesmustárt spriccel a cipómba. aztán Chanderrel kiválasztjuk a legjobb asztalt és elmesélem neki, mi az a szerelem. a főbb szerepekben: Architeuthis dux és Mesonychoteuthis hamiltoni.
Posted at
7:10 AM
by torokszofi
megállás nélkül szakad az eső, fűtés nincs. lassan csomagolni kezdek. édesanyám leokézott egy rólam készült képsorozatot. ez nagy dolog. általában csak ennyit mond, láttam már jobbat is. miért nem vagy rendesen kifestve. vagy: mint egy öreg mosónő, úgy nézel ki. édesapám pedig gyakran mondogatta, hogy soha senkit nem találsz majd magadnak. túl sok vagy. senki nem visel el hosszútávon. régebben pedig meg volt arról győződve, hogy csak az őrülteket vonzom, velük érzem jól magam. szerintem csak nem tudja megemészteni, hogy ez már rég papadontpreach-kategória. most valahogy elégedett egyébként. csoda. csoda. mindketten azok, azt hiszem. édesanyám megkérdezte, ki festett ki az új képeken. mondtam, hogy hát persze, hogy RsB. majd édesanyám kijelentette, hogy nagyon lefogytam, és mostantól a húgom a duci lánya. ducilány negyvenhat kiló.
Posted at
5:03 AM
by torokszofi
éjjel búcsúvacsora, Mamacash ma utazott haza. a Moustache nevű helyen ücsörögtünk, én egy pisztáciafagylalt felett, amire L hívott meg, miután véletlenül hazavágta a gépemet a LimeWire-rel. az Apple store a Sohoban már régi ismerősként üdvözölt. szóval ott ültünk tegnap éjjel a Moustacheban és hangoskodtunk. Nana megkérdezte a török pincérfiút, hogy van az törökül, hogy a zsebemben sok alma van. hát így, ugyanígy. a zsebemben sok alma van. hogy utálhatott minket. mi élveztük. aztán MC és L kimentek az utcára cigarettázni. jó sokáig. aztán végül a következő tárgyakkal tértek vissza:
- Kofi Annan szívélyeshangú levele Alija Izetbegovicsnak címezve
- a Dalai Láma egyik műve a Dalai Láma dedikálásával
- meghívó Richard Gere 50. születésnapi partijára, 1999-ből
- Richard Gere kézzelírott levele egy bizonyos Mo-hoz, melyben megköszöni a festményt, melyet Mo-éktól kapott, valószínűleg a születésnapjára. a levélben még említést tesz egy filmről, amit "a jövő héten fejezek be".
szépen ír, J teljesen beleesett a kézírásába.
a fenti tárgyakat L kukázta, tegnap éjjel, az esőben, amíg MC cigarettázott. ez New York.
Posted at
4:45 PM
by torokszofi
J hívott tegnap a munkahelyéről. koreai barátnője, Lynn, sokkos állapotban van, miután előző éjjel rajtakapta a szerelmét egy szőke barbibabával. a pasit nem ismerem, annyit tudok, hogy pénteken Johnny Deppnek öltözött a Pirates of the Caribbeanből. megkérdeztem J-t, a két hónap alatt, amióta Johnnydepp barátnője, Lynn tapasztalt-e bármit, ami ebbe az irányba mutatott volna.
- gumiszaga volt.
- ?
- Lynn érezte rajta a gumiszagot. és ők nem használnak gumit. úgyhogy furcsa volt.
- és mit mondott, mitől van gumiszaga?
- figyelj. azt mondta, azért, mert gumiban maszturbál.
- tessék?
- igen, a pasi azt mondta Lynnek, hogy azért érzi rajta a gumiszagot, mert gumiban veri ki.
- ja, tényleg, igen, én is gumikesztyűben maszturbálok.
- ja, tényleg, én is.
Posted at
8:15 AM
by torokszofi
szeretném, ha valaki megmondaná, pontosan milyen tudatmódosító hatása alatt írta Zelk Zoltán az Este jó, este jó-t. csak mert gyerekkorom legrémisztőbb éjszakáit köszönhetem az alábbi soroknak. biztos vagyok benne, hogy sokan még a dallamára is emlékeznek. ártatlanul indul, de a Ki emel, ki emel... szavaknál már nyüszítettem a félelemtől. a halálfélelemtől.
Zelk Zoltán
Este jó, este jó
Este jó, este jó
este mégis jó.
Apa mosdik, anya főz,
együtt lenni jó.
Ég a tűz, a fazék
víznótát fütyül
bogárkarika forog
a lámpa körül.
A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is hal egy kis bogár:
mégse szomorú.
Lassú tánc, lassú tánc
táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.
De az ágy, meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.
Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is mint a füst,
mert könnyű vagyok...
Ki emel, ki emel
ringat emgemet?
kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet....
Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül és ott ülök
az ölében én.
Posted at
7:01 AM
by torokszofi
hajnali hatra értünk haza. két óra alatt. az első órát gyalog tettük meg, RsB, Rick, meg én. minden buli erről szól, ez most különösen -- órákig vasalod az arcvonásokat, a műszempilla confuckingspiciously breathtaking, na és a vadonatúj vintage-kabátka és a sixties' wig, aztán néhány óra múlva félálomban botladozok valahol, azt sem tudom, hogy hol, mert itt nincs Nagymező utca, csak számok és egyedül az ágyamra tudnék koncentrálni, de az meg nincs sehol. a fiúk néha kirohannak az útra és a sárga taxisok elé vetik magukat, teljesen felesleges, ezrek és ezrek hevernek már az aszfalton, majd éppen nekünk állnak meg. négy óra van, szerencsétlen időpont, ilyenkor van a váltás, tizenkét óra gáz és fék után most végre hazamehetnek aludni, és villog a kocsi tetején, hogy OFF DUTY, hát ezért sem áll meg nekünk senki.
aztán egyszercsak ott egy taxi, egy fekete fiú éppen kinyitja a hátsó ajtót, egyedül van, talán beférünk mi is, Rick rákiált, hogy hová mész? harlembe, ugye? mert mi odamegyünk. de a fiú vérig sértetten néz vissza, látom már, milyen kibaszottul félreérthető az egész -- "fekák, irány harlem." aztán nem verekedünk össze, meg semmi, csak beszáll és elviszi a taxi, nem tudjuk, hová. de már mindhárman olyan fáradtak vagyunk. és igazából egész végig imádkozom, hogy ne találjanak taxit, mert nincs pénzem, úgyhogy inkább séta hazáig, de ez sem értelmezhető, mert ha nekiveselkednék mégis, újra beesteledne, mire hazaérnék.
aztán le a föld alá, a metró tele alvó jelmezesekkel, hajnali öt van, lerogyunk egymás mellé és zakatolunk észak felé. már csak egy óra a metró hazáig. kel fel a nap, fogom a vattát meg a vízalapú sminklemosót, aztán megfogom a szempillát és lassan lefejtem. senki nem ismert fel, senki nem mondta, hogy dehát, te vagy az, te vagy Rosemary Woodhouse! de nem baj, szépek voltunk, RsB meg én.
Posted at
2:03 AM
by torokszofi
a nap úgy indult, hogy álmosan elkúsztunk a Columbus Circle-re, ahol RsB szerint van egy elég jó parókabolt. és tényleg, a TrumpTower árnyékában ott bólogatott néhány műanyagfej egy első elmeleti kirakatban. bementünk a házba, fel az emeletre. furcsa volt, mert olyan volt a bejárat, mint egy lakasajtó, csengő, házitelefon. bementünk a bárgyú halloween-mosolyunkkal, és egy sápatag nő azt kérdezte, hogy kaptunk-e időpontot. ez már nagyon gyanús volt. peckesen mondtuk, hogy nem, csak nézelődnénk. a nő biggyedt szájjal sóhajtott egyet és elnézett a fejünk fölött, a plafonra. mély levegőt vettem és elkezdtem a süppedő szőnyegen lépkedni. RsB sziszegett büdöskurva, egyből levette, hogy nincs pénzünk és halloweenre keresünk parókát. rendületlenül, komótosan sétáltunk a parókák között, máig nem tudom, mennyibe kerülhettek. mondjuk ötszáz dollárba, nem tudom. nekem egy huszasom volt erre a célra.
elmentem egy próbafülke mellett, belestem. öregzsidónéni ült a tükör előtt, a lánya igazgatta a műfrufruját. nem halloween paróka volt, hanem igazi. aztán egy falon megláttuk Madonna, Cher, Whitney Houston és Susan Sarandon fényképét, Szeretettel Barry-nek, a csodálatos parókákért! - ilyeneket írtak rá ezek a csodálatos sztárok a fényképekre. Barry volt a bolt tulajdonosa. RsB egyre feszültebben keringett a műfejek között és azt suttogta, hogy úgy érzi magát, mint a Julia Roberts a Pretty Womanben, amikor kinézik az előkelő boltból, mert szegény. nem baj, egyszer visszajövök ide, sztár leszek bazmeg és felpróbálok minden koszos parókát és a végén kilibegek és nem veszek semmit és tőlem aztán nem kap Barry dedikált fényképet. kilibegtünk.
Posted at
8:51 AM
by torokszofi
halloween ugye. RsB befesti a hajam, aztán hirtelen ötlettől vezérelve bekeni borotvahabbal, mert hajhabunk nincs, így most úgy illatozom, mint egy sima férfiáll. aztán beszárítja egyenesre és azt mondja, jézusereje, tiszta gwyneth, ha nem látom az arcod.
este Mamacash és én órákat töltünk egy jelmezboltban, hiába. nincs, amit akarok.
nincs, amit akarok.
Posted at
9:01 AM
by torokszofi
bementünk a bankba ügyintézni. az ügyintéző nem tudott angolul igazán és 1, azaz egy ujjal gépelt. kedélyes fickó. amikor először voltunk nála, úgy két hónapja, akart nekem szerezni egy heverőt, mert akkor még nem nagyon voltak bútoraim. most sincsenek. mindegy, most mondta, hogy a heverő sajnos már nincs meg, mondtam, hogy jó. az ügyintézés húsz percet vett igénybe, a megszokott hat perc helyett. az 'investor'-t úgy írta, 'invester'. aztán prüszkölt egy hatalmasat, és elkezdte magyarázni, hogy az a legrosszabb az egészben, amikor a nyálka, a köpet [mucus] nem távozik a szervezetből, hanem hátul, az agyában összesűrűsödik. ilyenkor kéne egy csap, amit meg lehetne nyitni. ezt mondta, miközben a tarkójánál mutatta, hogy oda kéne a csap. egymásra néztünk.
Posted at
7:53 AM
by torokszofi
teljesen ekonomi-alapon részegedek le. 46 naponta egyszer, 5 dollárért. finom, meleg elázás és vele a csokimassza-szívjóság. és más is. péntek éjjel a Max Fishben RsB, Mamacash, Rick, Buk, J, és még néhányan álldogálunk a pult és a jukebox és a japán pultosfiú orra hegye által kijelölt háromszögben, illetve én egy bárszéken himbálózom és hallgatom, ahogy Mamacashék megbeszélik, mennyire villámgyorsan rúgok be és milyen decens végig a mosolyom. aztán látom, ahogy egy szőke lány és RsB egymásba gabalyodnak és erre mindenki tűzbejön, még Rick is és annak ellenére, hogy állítása szerint nem tud magyarul, előrukkol egy magyar szóviccel. a nő rágabalyodik RsBre, aki ebben a pillanatban a rémültszépségmeneküléselőttfélperccel, még játszik a tűzzel én pedig nézem a nőt és látom, hogy kemény a mellbimbója, ezt megosztom a többiekkel. aztán felugrom a bárszékre és süvöltözni kezdek RsB felé, csak ennyit: zöldkártyaaaa zöldkártyaaaa, aztán egy idő után azt, hogy green card green card, ekkor a barátok gyorsan lecibálnak a helyemre.
aztán akadozó nyelvvel a szerelemről beszélgetünk, J és én, főleg J volt pasijáról. átmegyünk egy másik helyre, ahol 3 patti smith és 4 mapplethorpe és mi ugrálunk a parketten, és pénzt dugdosunk egy majdnem meztelen lány bugyijába, aki barnagöndör parókát visel és csillog a szemhéja. eltünik, jön egy japán iskoláslány, de ez már teljesen mindegy, ülök a dj-pult jobb oldalán és rettentő magányos vagyok. közben el is alszom egyszer és azt álmodom, hogy esik a hó.
Posted at
7:45 AM
by torokszofi
mamacash landolt a JFK-n. hideg szél tépázta a hajunkat a sötétben, remegve gyújtott rá, kilenc óráig egy szál cigit sem szívtam el.
aztán kirázta a sok-sok ajándékot a zsákjából. gyönyörű. gyönyörű.
Posted at
5:35 PM
by torokszofi
apám bevezettette a netet végre. mindennap levelezünk. hihetetlen érzés. azt hiszem, neki is.
Posted at
4:39 AM
by torokszofi
tegnap éjjel elsétáltam Rossennel a bostoni buszhoz Chinatownba. ez egy ilyen híres new yorki cucc, a chinatowni buszok. kínaiak csinálják és harmadannyiba kerül, mint a Greyhound, mondjuk. a busz rendben van. csak nincs váróterem, meg ilyesmi, csak állsz az utcán és begördül a busz. és tömeg van és harc az ülésekért. de a busz rendben van. Rossen nem fért fel a nyolcórásira, úgyhogy elsétáltunk az olasz negyedbe és beültünk egy semmire. elmondta, hogy délelőtt látta Marilyn Mansont, ahogy szoknyában és egy nagy szőrmében sétált a Spring Streeten. igazából nagyokat hallgattunk. nyomorultul éreztem magam. neki fájt a feje. kivett szabadságot és elmegy Olgához. én meg kikísértem a buszhoz. egészen pontosan az idegesített, hogy még mindig nem írta le ezt a bolgár embert, aki szétverte a fejét. meg akarom érteni, ezt hajtogatta. meg hogy barátok. nem nagyon tudok erre mit mondani.
[kedves barátaim, kérlek benneteket, ne nagyon verjétek szét a fejemet a falon, mert nem nagyon tudok majd mit mondani.]
aztán feltettem a buszra. integettünk. aztán felhívott egy perc múlva, hogyha visszajött, elmegyünk a Metropolitan-be és megnézzük az El Greco-t. Budapestről is elhozzák őket, az egész világ El Greco-ja itt lesz.
fine.
Posted at
6:47 PM
by torokszofi
Rossen a barátom. egy másik bolgár, egy tagbaszakadt, masszív ember szerdán elkapta és megverte. néhányszor nekicsapta a fejét a falnak. fojtogatta. a masszív bolgár sok nőt szeret. a felesége izraeli és a hetedik hónapban van. hazautazott izraelbe szülni. addig a masszív bolgár sok nőt szeret. de az élete egy rettegés. fél, hogy megtudják ott, a messzi izraelben. jött ez a szerda. Rossen elbiciklizett hozzá két koncertjeggyel, mert hát barátok. nyitva volt az ajtó, bement. nem volt senki a lakásban. a szőnyegen használt kotonok, az éjjeliszekrényről eltünt a bekeretezett feleség. ebben a pillanatban nyílik az ajtó, hazaér a masszív szerető. és nekiesik Rossennek, mert az ő szemében Rossen egy kém. és nagyon megveri, a fejét bántja főleg. és a biciklijét is darabokra zúzza. és kijön a rendőrség. és semmi nem történik. csak Rossen feje nagyon fáj, napok óta. és nincs egészségbiztosítása, ez itt nem olyan egyszerű. ez itt nem olyan egyszerű.
Posted at
4:48 AM
by torokszofi
belenézek a tükörbe, megigazítom a zöld táskámat és lesimítom a szemöldökömet, nem kell ilyen kackiás szemöldök, RsB alszik, látom az üvegen át a testkupacot, de inkább csak paplan. kinyitom az ajtót, kilépek a folyosóra, nem is túl halkan, azt hiszem erre a hangra szokott felébredni, de én már a lépcsőn egyensúlyozok. megnézem a postaládát ne nézd már állandóan, tudod, hogy csak 3 után jön a postás, akit úgy hívnak, Terence. de azért kinyitom és simogatom egy kicsit belül, mailboxwoodoo, aztán megnyomom a belső zárat PUSH és kint vagyok az utcán.
ez a legjobb pillanat. a fülemen két sötét száj a zsinór végén és a Secretet suttogja. megyek, szép kemény léptekkel, harlemifehérpicsa, rúzsos a szám és én vagyok a Madonna.
Posted at
7:07 AM
by torokszofi
tegnap éjjel Zsaklinnal álmodtam. évekkel később volt valamikor, mindketten idősebbek voltunk, legalább négy-öt évvel. egy hosszú homokos parton sétáltam, nyári melegben. nem volt jókedvem. aztán odaértem egy fehérre mázolt egyszintes épülethez, színes tábla lógott rajta. bementem, Zsaklin ott állt fehér nyári ruhában és kőkemény abroszokat hajtogatott. közeledett az ebédidő és nem is nagyon tudott velem foglalkozni. az övé volt a vendéglő. leültem egy sarokba és néztem. valahogy nagyon megnyugodtam attól, ahogy ott sürgött-forgott. néha rámmosolygott, miközben egy csillogó üstből piros levest mert az emberek tányérjába. elég sok vendég volt, inkább öregek. és szürcsölték a levest, lassan, nem is beszéltek. sütött a nap, és teljesen ellazultam.
Posted at
7:45 PM
by torokszofi
Ki akartunk menni Coney Islandre. Olga és én. feljött Bostonból a hétvégére és jó ötletnek tűnt. azt mondta, Coney Island érdekes hely. tengerpart, Brooklyn déli csücskében. itt épült az első vidámpark, de ma már nem működik. aztán elromlott az idő és nem akart már órákat vonatozni az esőben. úgyhogy nem mentünk. feljött hozzánk és elmondta, hogy férjhez megy Paulhoz. novemberben, itt New Yorkban. válasszuk ki együtt a ruhát. fényképeket mutogattam neki, otthonról. és pontosan azokat az embereket találta különlegesnek, akiket én. és azokat visszataszítónak, akiket én is nehezen viselek el. szép délután, bolgárul beszéltünk újra.
én ki akartam menni Coney Islandre, esőben is. azt akartam, hogy cibálja a hajamat a szél, hogy szürke legyen a tenger és az ég fekete. és ne kapjak levegőt a hidegtől. teljes összhangot akartam. kívül-belül.
Posted at
7:17 AM
by torokszofi
Chanderrel vacsoráztam. megkérdeztem, hogy a hinduk voltaképpen miért nem esznek marhát. egyszerü a magyarázat, mondta. mivel gyermekként sok tehéntejet iszunk, a tehén gyakorlatilag a második anyánk. és az ember nem eszi meg a második anyját. ezt el kellett fogadnom.
Posted at
6:37 AM
by torokszofi
RsB lábujjhegyen áll a barna háncsszőnyegen és azt kérdezi: "Észrevetted, hogy a Barbie-nak a lába mindig úgy áll, hogy nem tud a talpára lépni? Az összes Barbie-nak ugyanúgy áll a lába, lábujjhegyen." Éjjel fél egy van, nemrég tette le a telefont. Rigócsőrkirályfival beszélt, holnap mennek moziba. RsB néhány perce jelentette be, hogy vége a szexmentes napoknak. Ünnepélyes pillanat volt. Két hónapig tartottak a szexmentes napok. Most beszélhetnék a saját életemről, de nem szoktam. Az a sajátom.
Posted at
10:13 PM
by torokszofi
Sárika felhívott Maryland államból, hogy bediktálja Rizzo dalának utolsó előtti versszakát, amiről a múltkor elfelejtkezett.
Onnan ejti a szivart,
Kit azért talonban tart.
Játszhatnám én is a csajt,
Ki, bár nagy szart kavart,*
Mit sem sejt és oly zavart.
*Földessy Margit színitanodájának vizsgaelőadásán ugyanez a sor így hangzott:
Ki, bár nagy zajt kavart
Posted at
8:07 AM
by torokszofi
There Are Worse Things I Could Do
Sárika valamelyik nap nálunk járt és elmesélte, hogy amikor stúdiós volt az Operettben, egyszer megkapta Rizzo dalát a Grease-ből. Rizzo áll, a kezében füzetek, meg mondjuk egy atlasz, áll az iskolaudvaron és már mindenki arról beszél, hogy igen, Rizzo cipójában kovász van, emlékszünk a jelenetre, Rizzo bizony terhes. ő a suli kurvája egyébként, de szarik rájuk, megy az árkádok alatt (Californiában így hívják az iskolafolyosót) és énekel. arról, hogy nemes és felemelő érzés a gimi kurvájának lenni. a dal szép, szeretem, Sárika pedig elénekelte nekem magyarul, amitől az egész jelenet új színezetet kapott. mert a magyar szőveg hátborzongató.
Vannak ócskább dolgok ám
Mint te hinnéd, kispofám.
Aki több fiúval jár,
Szép szemetek csípi bár,
Én csak annyit mondhatok:
Akad ám ócskább dolog.
Van, ki minden jobb szivart
Fölhúz jól, majd elzavar
Csak hamis pénzzel fizet
Könnyel olt erdőtüzet.
Adni fél, de úgy ígér:
Álnoksága égig ér.
Ámde mélyen émelyít
Szűzi póz és kurva szív*
Amit főztem, megeszem,
Van némi lelkem még nekem,
És elszánt álszent se vagyok,
Majd pont neked zokogok!
Az lenne csak ócska dolog.
*Földessy Margit színitanodájának vizsgaelőadásán ugyanez a sor így hangzott:
Szűzi póz és durva szív
Posted at
7:15 AM
by torokszofi
tegnap elkészült a robotfej. RsB ma reggel nyolc és délután öt között robot volt, én pedig fényképeztem. négyszáz kép készült. négyszáz csapás.
Posted at
6:04 PM
by torokszofi
soha nem hittem a távkapcsolatokban. most sem hiszek. ez nem távkapcsolat.
Posted at
7:46 PM
by torokszofi
Okay, I am a 14 year old girl. I have seen R movies and have sat through holocust flims such as "The Pianist" and several Anne Frank movies. I really want to see "Sophie's Choice", but I want to know if it is sutable for me to watch. Is it really that emotional that u are depressed for a week?? I am kinda of scared to see it without someone telling me if its okay. Should I maybe wait a few years?? I just need someones advice! QUICK~~!!
dancingsweetie901
Courtesy of imdb.com.
Posted at
6:54 PM
by torokszofi
piszok jó. ahányszor idetévedek, azon tünödöm, miért nem jövök gyakrabban. úgyhogy rögvest be is linkelem. különben is. liverpoolosok tartsanak össze.
Posted at
5:34 PM
by torokszofi
az éjszaka a Holocaust jegyében telt. ez az én választásom. robotfejeket is készíthettem volna kartondobozból, ezüstpapír-ragasztással, de nem volt kedvem, pedig sürget az idö. majd ma éjjel.
Posted at
9:37 PM
by torokszofi
éjjel RsB nyakába vette a várost, én pedig bevonultam a szobámba A.N.N.I.E.-vel, bebújtam a paplan alá és megnéztem a Far From Heaven-t. aztán elaludtam és félálomban arra gondoltam, hogy mennyire félek egyedül éjszaka.
Posted at
10:53 PM
by torokszofi
nem, nem fogom a földhö`baszni a poharamat, mert nem illik és mert nem tudom kifizetni a kárt és mert nem akarom megijeszteni ezeket a kedves magyar new yorki embereket, akiket ma látok életemben elöször. éhgyomromra ginnel kínálnak, aztán összpontosíthatok minden maradék idegcérnával, hogy ne borítson mindent üvegszilánk és ne danolásszam torkomszakadtából, hogy KNOWING ME KNOWING YOU A-HAAAAAAA.
Sárika színjózan és elnézöen figyel, nézi, ahogy végül kissé bizonytalan mozdulattal mégis leteszem a pohárkámat az összekaristolt asztallapra. egy nagy kivetítön pereg az Otto e Mezzo, együtt az ABBAval a fülemben. a híres bolgár diszkóba akartunk eredetileg menni, de így is jó. azt se tudom, hol vagyok, de ez itt elöfordul. aztán Sárikánál alszunk, aki hajnalban elmeséli, hogyan karambolozott huszonegy évesen, és majdnem kirepült a szeme a szilánkoktól.
Posted at
11:30 PM
by torokszofi
nem értem, miért gondolja mindenki azt, hogy Rosemary`s Baby leány. tegnap hallottam, hogy valaki egyenesen hosszú barnahajú lánynak képzeli. (torokszofit is barnahajúnak képzelték sokáig, még maga torokszofi is.)
szóval. ha RsB leány, akkor mégis kinek a spermájával akarjuk kipróbálni a sweet secret methodot? az enyémmel?
most komolyan.
Posted at
2:52 AM
by torokszofi
celebrityspotting. part one.
amikor megérkeztem, RsB kijelentette, hogy 72 órán belül látni fogok egy sztárt, mert ez egy ilyen hely. nos, eltelt ez a sok hét és én ma a Columbián megpillantottam az elsö celebrity-met. nem egy Barbra Streisand, de azért elég híres. ültem a lépcsön a napon, ö meg ült mellettem a lépcsön a napon, lábánál egy d i o r papírzacskó. rövidebb a haja, mint a filmjeiben. senki nem bámulta meg. csak én. egy kicsit.
I'm going to Columbia University but I'm trying to keep that low-profile because I don't want weird people following me there. I want the experience of normal college life.
Julia Stiles
Posted at
10:36 PM
by torokszofi
Chander írt. Chander tamil származású, cambridge-i diák, ö is a Fulbrighttal érkezett, ö is a doktoriját csinálja. halkszavú és figyelmes. az sem tántorítja el, amikor azt mondom neki: "Tamil vagy? Tamil Tigrisek, ugye? That`s all I know.", és az sem, hogy kéthetente válaszolok a leveleire. most elhívott az Apolloba egy Jazz-estre, Bill Crosby, Quincy Jones, Whoopi Goldberg és Chevy Chase. a jegy 35 dollár.
Kedves Chander,
köszi a meghívást, de sajnos nem fogadhatom el. például azért, mert ezen a héten nem vettem metróbérletet (21 dollár), és inkább sétálok, mert napi 6 dollárból kell kijönnöm még egy jódarabig. sajnos a seggire vertem az ösztöndíjamnak, igen. so typical of me. úgyhogy ne is próbálj meghívni se, mert ezt most így akarom végigcsinálni, külföldi befektetök segítsége nélkül. azért vagyok itt, hogy kutassak, nem? nna. menjünk inkább ki a Központi Parkba.
üdv:
trkszfi
Martyrdom, Inc.
Posted at
2:46 AM
by torokszofi
tegnap éjjel RsB színházba ment Sárikával, én pedig ezalatt otthon gyengélkedtem és hosszú szerelmes telefont bonyolítottam interurbán. (nem, nem a mobilomról. lefeküdtem a barna fonott háncsszönyegre, és a krémszínü, 10 dolláros vezetékes vezetékét csavargatva boldogan boldogan néztem a plafont.) elötte pedig megnéztem RsB egyik DVD-jét, és ha lehet, még boldogabb lettem töle.
epi-epi, dzsöj-dzsöj, ahogy a francia mondaná.
Posted at
12:01 AM
by torokszofi
itt állok, vakargatom a fejem. merthogy nem tudom, ki az a hekkerbarbi. mert lehet, hogy aBarbie az, de az is lehet, hogy nem. hosszú levelet kaptam töle, szívem megtelik hálával. elmagyarázta, mi a teendö, ha az embert dominikai hívásokkal hergelik. nagyon sokszor olvastam el a levelét. elöször is, mert elsöre nem nagyon értettem, tele van szakszavakkal. másodszor pedig azért, mert hihetetlen, hogy valaki leül, és ír nekem nyolcszáztizenhárom szót (WordCount) a telefonhekk témában.
köszönöm.
ez egy érdekes ország. tegnap bementem a mobilszolgáltatóhoz intézkedni. felfújtam magam, szépen, harcra fel. vészjósló hangon indítottam.
-- Jó napot kívánok, soha életemben nem hívtam még senkit a Dominikai Köztársaságból, így tegnap sem. Legyenek szívesek azonnal visszakapcsolni a telefonomat.
Rosemary`s Baby mellettem áll, szeme szúrós. a George nevü hosszúkörmü ügyintézö rámnéz és azt mondja:
-- Rendben, itt ez a telefonszám, kérem jelentse be az ügyet, ez cégünk Fraud Case Department-je, azonnal visszakapcsoljuk a telefonját.
ennyi.
de mi van, ha tényleg én hívtam a már számtalanszor említett köztársaságot?
most komolyan. azt hittem lesz egy kis nyomozás, ahol kihallgatnak, majd diadalmasan bizonyítom az ártatlanságom. vagy valami.
Posted at
4:22 PM
by torokszofi
tegnap elkenödtem nagyon, az anyagiak miatt. aztán megráztam magam és felhívtam a dominikai családomat a Dominikai Köztársaságban. spanyolul beszéltünk, jó sokat. órákat. aztán gondoltam egyet és felhívtam egy-két szextelefont, szintén a Dominikai Köztársaságban. a pénz nem számít, bírom az ilyesmit.
legalábbis a mobilszolgáltatóm ezt állítja.
kikapcsolták a telefonomat, többszáz dollárral tartozom nekik, még nem tudják a pontos összeget. valaki most nagyon kicsinált. és tegnapig azt gondoltam, hogy a hackerek jópofa fickók. ma már ingerült vagyok.
Dominikai Köztársaság. egészen addig azt hittem, afrikai ország, míg huszonhárom évesen el nem olvastam a Wide Sargasso Sea-t. jó kis könyv.
Posted at
12:54 AM
by torokszofi
éppen Sárikával készültem ebédelni, amikor RsB felhívott és kiderült, hogy mégsincs pénzünk, pedig azt hittem, van egy kicsi. jöjjön mindenki New Yorkba, és tanulja meg, milyen kemény a világ. no melodrama, I mean it. nem az ebéd miatt. úgy általában. van itt ez a kifejezés, hogy credit history. jól tanuljuk meg. mert fontosabb, mint a saját neved, a születési dátumod, kedvenc filmed, börszíned, mell- illetve farokméreted. ha van credit history-d, ember vagy. ha nincs, hát nem tudom, akkor amolyan tolvaj-patkány-veszélyesföldönkívüli mix.
de a nap jól sikerül. Sárika energiát spriccel rám és meghív ebédelni.
RsB pedig összekapja magát és másodszor is belekezd a blogírásba, ami örömmel tölt el.
Posted at
1:26 AM
by torokszofi
nekem is tetszik a Rebeka név. ez fontos.
Posted at
4:04 AM
by torokszofi
és igen, ó igen, eltelt öt teljes hét New Yorkban, ebböl három Harlemben, és most, végre most beszóltak nekem, oh yeah. és igen, furcsa volt elöször a harlemi utcakon merthát mész, mész és te vagy az egyetlen fehér, tejfelképü, szökecopfos nöci, és oda is súgtam RsB-nek összeszorított szájjal, hogy `te, figyelj, mi lesz itt velem?` de csak vállat vont hülye vagy a Giuliani óta egy ujjal sem mernének fehér nöhöz nyúlni, de a fehér nö már csak olyan, hogy egy-két megjegyzést szívesen elvisel, bárhová is veti a sors, ugye.
de semmi, hetekig semmi, le se tojnak, oda se bagóznak, úgyhogy már nem is érdekel a téma, nem kell nekem beszólni, drága harlemi lakosok, megvagyok én anélkül is. ezért aztán kellemes meglepetésként ér a negyvenes, cingár fekete megjegyzése, miszerint
I wanna kiss your bunny.
hát ez az, kérem, valami ilyesmire gondoltam.
Posted at
2:27 AM
by torokszofi
Sárika megérkezett New Yorkba, annyira meghatódtam, hozott nekem szép, békebeli levélpapírt, loop örül majd, ha meglátja, szépen teleírva from over the ocean.
és D. barátnömnek is ezer köszönet, aki küldött nekem PILóTAkekszet és MELBA-kockákat, ezeket áhítattal fogyasztottam, pedig nem is szeretem az étcsokoládét, dehát ez hazai, nyamm.
Shana tova, barátaim, shana tova.
Posted at
12:33 AM
by torokszofi
tizenöt pancélozott kisbusz, mesterlövészek a Hamilton Hall tetején, mobiltelefonok csörrenek, itt van Putyin a Columbian, a Low Library-ben, beszédet mond. Hamid Karzairól lemaradtam. Orosz, tüskehajú biztonságiak merednek maguk elé szúrós tekintettel, helikopter köröz felettünk, RsB dohog, mert elkésik a próbájáról, de azért kivárja. Putyin megjelenik, körülötte húsz testör, és az amerikaiak tapsolni és integetni kezdenek. Nagyon közel áll hozzánk, szerintem csak az nem lötte le, aki nem akarta. azt hiszem. senki nem akarta. mi nem tapsoltunk, csak néztük, aztán RsB elrohant próbára, én pedig most indulok exlibrivel találkozni a Times Square-re. Bolgárosan: Blogger Nomer Pet.
Posted at
8:33 PM
by torokszofi
az éjféltöl vetített hongkongi thriller. istenem, amikor az éjféltöl vetített hongkongi thrilleren a Szindbád-mozi tipusú terem kósza közönsége vinnyogva, nyüszítve fetreng a röhögéstöl az éjféltöl vetített hongkongi thrilleren, az nem olyan ijesztö, mint amilyenre számítottam. nem olyan, mint egy éjféltöl vetített hongkongi thriller.
Posted at
3:37 AM
by torokszofi
ma pedig éjjel fél egytöl moziba megyünk. a The Eye címü hongkongi thrillert nézzük meg East Village-ben. elöre rettegek.
Posted at
3:16 AM
by torokszofi
péntek éjjel buliba mentünk. a buli egy Carrie nevü musical-színész lánynál volt, RsB volt osztálytársa a színésziskolából. (igen, RsB színész, énekes, egy self-expresser, ahogy ö nevezi magát.) és ez egy meglehetösen jó buli volt, kérem. mennyei seven layer dippel, húsz gallonnyi margaritával és Dr Pepperrel (Grubi, nem felejtettem el) és rengeteg other self-expresserrel, akikkel mindenféléröl lehetett beszélgetni, de legföképp a készülö lemezekröl, meghallgatásokról, és New Yorkról. (többnyire Rosemary`s Baby-vel is ilyesmiröl beszélgetünk, de az mondjuk tényleg érdekel. azt akarom, hogy sztár legyen, és együtt pezsgözzünk a fehér limókban rogyásig).
volt egy helyes meleg fiú, Nathan, aki bármit csinálna, reklkámokat is, most érkezett Nashville-böl, és teljesen úgy nézett ki, mint az agárarcú Brett Anderson a Suede-böl. mondtam is neki, kár, hogy nem tudta, mi az a Suede.
volt egy Lynn nevü barnaszeplös lany, akinek Carrie szerint male larynx-sze van, és valóban, odaért hozzám, és férfihangon szólalt meg. érdekes volt vele beszélgetni, látni a nöt a férfihanggal. aztán megint Nathan, aki elhatározta, hogy amerikai viccekkel rukkol elö.
Q: What is the difference between roast beef and pea soup?
A: You can always roast beef but you can never...
a másik pedig:
Q: What`s special about a bulimic birthday party?
A: The cake comes out of the girl.
késöbb RsB-vel elmeséltük Carrie-nek a cukros-sperma hirdetést. Carrie nem akarta elhinni. aztán egy érdekeset mondott. `well, these people are tricky. `cos how would you ever know what your sperm tastes like??`
RsB-vel megdöbbenve néztünk egymásra. Tényleg! Hogyan?
hazafelé aztán RsB így mentegette: `figyelj, katolikus családban nött fel... ` ami szerintem nem érv. mindegy, egyszer Carrie-böl is celebrity lesz, mint bárki másból.
Posted at
10:35 PM
by torokszofi
tegnap este Rosemary`s Baby felhívta a figyelmemet egy hirdetésre a Village Voice nevü, PestiEst-szerü lap hátoldalán.
``SWEET TASTING SPERM GUARANTEED
Go from Yuck to Irresistibly Delicious in just 1 wk.
For the sweet secret method send $ 10.00 to Velvet Sun, PO Box 1099, Ny, NY 10276``
RsB ki akarja próbálni.
Posted at
2:19 AM
by torokszofi
most kaptam egy körlevelet a Columbiatól -- a hurrikán holnap tetözik, de úgy döntöttek, nem zárják be az egyetemet, itt igazán nem olyan erös, mondjuk ma, amikor kiléptem a kávézó ajtaján, percekig erölködtem, mert az ajtót bezárta kivülröl a szél. Isabel, Isabel.
Posted at
5:03 PM
by torokszofi
éreztem Isabelt, ahogy lesétáltam a St Nicholas Avenue-n, hideg van és szél mindenütt, éjfél körül érte el a keleti partot. New York államon átseper, de csak az észak-nyugati csücskén, New York City-ben csak hideg van és szél. Washingtont viszont telibe kapja. Bush Camp Daviden húzza meg magát, loopmom pedig reszketö üvegtáblák között csomagol.
Posted at
3:46 AM
by torokszofi
még valami. Rosemary`s Baby azt üzeni
`minden kedves olvasónak: az alábbi waterbug-illusztráció actual size.`
erröl egyébként egy amerikai szórólap jut eszembe. nemrég nyomták a kezembe, olyan 20x10 centi méretü, rajta perzsaszönyegek. perzsaszönyegbolt-reklám, ugye, rajta színes perzsaszönyeg-fotók. a szórólap alján pedig a mondat:
Not actual size.
ja? nem? akkor nem is kell.
Posted at
9:27 PM
by torokszofi
MC telefonjára ébredtem, nem ismerte meg a borízü, reggeli hangomat. októberben meglátogat és kart karbaöltve megnézzük a turista-látványosságokat, mert bizony eddig erre nem volt idöm. Rosemary`s Baby pedig kitakarította az egész lakást, amíg én Washingtonban voltam és a fürdöszobában talált egy urbán legendás WATERBUG-ot, ami akkora, mint egy patkány, csak éppen bogár. a mi waterbugunk már halott volt, de RsB még mindig nem tért magához. vele álmodik és reggelente megkínzott arccal mesél róla.
Posted at
4:17 AM
by torokszofi
hetek óta ideges remegés fog el, valahányszor az Amerikában lenött, setét tincseimre gondolok. mert ugye ez itt New York és egy hajfestés többszáz dollár, ez egy bizalmi dolog kérem, de aztán rádöbbenek, hogy ez itt Washington, bizony, és loopmom elmosolyodik és fog egy 9 dolláros hajfestéket és karcsú, gumikesztyüs ujjakkal színt simogat a hajamba és egy félóra és gyönyörü, kicsit, kicsit sötétebb szöke, de higgyétek el, nagyon szép árnyalat, és Fulbright ösztöndíjasunk szívéröl legördül a mázsás súly. loop öccse pedig érzékeny, mint egy virág és ami a szívén, a száján. egész hétvégén fotózunk.
Posted at
4:11 AM
by torokszofi
washington. csend, steril esöszag és minden, ami nem New York. a meet-the-parents tour utolsó állomása.
Posted at
6:24 PM
by torokszofi
Rosemary`s Baby ügyintéz. megpróbálja elintézni, hogy legyen telefon a lakásban. hallom a hangját, éppen a cimünket diktálja be a representative-nek, ahogyan itt az ügyfélszolgálatos személyt nevezik, aki mondjuk hat dollaros órabérért fülhallgatót tesz a fülébe és kis mikrofont a szája elé és hallgatja az elégedetlenkedö new yorkiakat éjjel és nappal.
-- Saint Nicholas Avenue, yeah. no.
-- ...
-- no. Saint. SAINT. S-A-I-N-T. as a holy person. you know.
-- ...
-- Do you want me to spell `Nicholas` for you?
Posted at
1:22 AM
by torokszofi
bementem a könyvtárba, végigcsoszogtam a széles, pepita-köves linóleumon, fabarna fapadok között, wireless, we are wireless everywhere, belenéztem néhány szempárba, bólogattam komoly arccal és aztán kinyitottam egy vasajtót es bejutottam. ez itt a Twelfth Tier, ladies and gentlemen, az utolsó renoválatlan szeglet, az 1934-es, eredeti polcokkal, itt vannak a könyvek, és a dohszag es minden megsárgult, a falak is. nincs itt senki. néhany hét és ennek is nekilátnak. de most még csönd van és félhomály, és a jó öreg dewey decimal, halott kézirással.
Posted at
12:48 AM
by torokszofi
nem, ma nem bírom a LégKondit, úgyismint AC, nem értem, a szandálos lában rémülten dobol, ö se érti, miért kell tíz fok egy gépteremben. körülnézek, senkit sem zavar. új vagyok, biztos.
Posted at
2:48 AM
by torokszofi
besétálok a Columbiára, és az elsö ember, akivel beszélgetni kezdek, Elizabeth Salt Lake City-böl. hamar kiderül, hogy beszél bolgárul, másfél évig élt Szófiában. így hát gyorsan bolgárra váltunk. az is kiderül, hogy mormon, ezt is megbeszéljük, szintén bolgárul. azt is, hogy pontosan egy sarokra lakik tölem. elmegyünk a dékán BBQ-partijára, ahol degeszre esszük magunkat. és ö is imádja a taratort.
most pedig Rossennél pakolom össze a cuccomat, és végleg megszünök brooklyni lakos lenni. mostantól lenni harlemi lakos. Rossen Rosemary`s Babyvel beszélget a konyhában, filmekröl persze. jó érzés értékes embereket összeismertetni, és hallgatni öket. a szavakat nem hallom, mert a konyha messze van, csak a hangokat.
Posted at
2:00 PM
by torokszofi
Mi lehet az ember definíciója a hangyák nagylexikonában?
RsBaby teszi fel nekem ezt a kérdést hajnali egykor. ezen elmélázok néhány percre, nem sietem el a választ. másfél órája a telefonon lógunk, Rossen rámvigyorog és azt mondja `do you know what it`s called? this is a disease. the FREE NIGHT MINUTES disease.` arra céloz, hogy itt Amerikában a mobilszolgáltatók általában nem számlázzák az este 9 utáni perceket. és hát szegény Rosemary`s Baby egyelöre egyedül lakik a lakásunkban, mert még nem jött meg az ágyam. úgyhogy mindent megbeszélünk, alaposan, a hangyákat is.
ma költözöm.
Posted at
7:28 AM
by torokszofi
Rossen felteszi a vizet, bögrét vesz elö, kamillateát dob bele, megkérdezi, hány cukorral, aztán rápillant a vízre, már fel is forrt. Kitölti a vizet, kicsit meglengeti benne a filtert, aztán kidobja, az egyik tenyerével követi a mozdulatot és így nem csöpög. ülök és nézem és azt kérdezem, `nem akarsz gyerekeket?` Mert úgy vigyáz rám, mintha az apám lenne, két hete lakom nála. elözö reggel a tea mellé az ágyamhoz cipel könyveket és albumokat, az egyikben olyan emberek festményei, akiket örültnek tart a társadalom és az a címe, hogy Outsider Art. Maradjak csak ágyban és lapozgassak, és gyógyszereket is ad, nem a NyQuilt, mert azt én vettem ugye, hanem C-vitamint és valamit a torokra.
Aztán elrohan a ruhaboltba, ahol dolgozik, amikor éppen nem egyetemre jár. Ma reggel pedig együtt ülünk a konyhában és azon tünödöm, hogy évek óta ismerem és mégis most látom meg igazából. `miért kérded? ` `mert annyira törödsz mindenkivel. Nemcsak velem, mindenkivel.` mert tényleg ez van. Lassan kiveszi a Philadelphiát a hütöböl és vastag módszerességgel megkeni a bagelt. `egyszer majd lesznek gyerekeim. Néhány év múlva, biztos. De most, most azt akarom, hogy végre velem is törödjön valaki.` elmosolyodok, ö meg komoly marad. Aztán kinézek a konyhaablakon és hallgatjuk, ahogy elrobog alattunk az N train. Vagy a Q. ez a kettö lehet, azt hiszem. És hirtelen sokminden eszembe jut, messziröl, messzire, hosszú, lassú éjszakák és monitorra tüzött narancsszínü lepkék és kifut a vér a szívemböl.
Posted at
8:12 PM
by torokszofi
kicsit megfáztam. kicsit köhögök. úgyhogy gyorsan vettem egy szirupszerü, bíborszínü gyógyszert. RsB figyelmezetett, hogy csak este vehetem be. a neve NyQuil. csak ma tudtam meg, hogy Denis Leary, a humorista is ezt szedi:
`...I don't do illegal drugs anymore. Now I just do the legal drugs. Tonight I'm on NyQuil and Sudafed. Let me tell you something, folks. Forget about cocaine and heroine. All you need is NyQuil and Sudafed. I'm telling you right now, I took the NyQuil five years ago. I just came out of the coma tonight before the fucking show! Claus Vanbulo was standing over my bed going, "Denis, get up! There's something the matter with Sunny! Hurry up!" I love NyQuil. Man, I love it! I love it. I love it. I love it. It's the best thing shit ever invented. Isn't it, huh? I love the name alone. NyQuil - Capitol N, small Y, big fucking Q! I love that fucking Q, don't you!? What a great advertising idea! Put a huge fucking Q on the box. They'll get high and stare at it. "The Q is talking to me! The Q is talking to me!"
I love NyQuil, man. Because NyQuil has never changed, man. It's never changed. All the other medicines are doing that inner-child thing. "we know that there's a small child inside of you, so now we have grape and cherry and orange flavor." Not NyQuil! They still have the original green death fucking flavor! You know why!? Because it doesn't matter what it tastes like! It's so strong you go, "*wheeze* Hey this stuff really tastes like.." Bang! Yer in the coma already! "What happened?" "He said tastes like and he went right into the coma, it was unbelievable!" We have reached the point where the over the counter drugs are actually stronger than anything you can buy on the street. It says on the back of the NyQuil box, on the back of the box it says, "May cause drowsiness." It should say, "Don't make any fucking plans! Kiss your family and friends goodbye. Say hello to Klaus!" NyQuil, NyQuil, NyQuil, we love you! You giant fucking Q!`
na, valami ilyesmi. én a meggyízüben utazom. Tizenhét órát aludtam töle egyfolytában. a nagyrésze pedig súlyos lebegés. a végtagok pedig lebetonozva. 7 dollárért kapható mindenhol, senki nem tartóztat le érte. amikor ma reggel élménybeszámolót tartottam Rossennek, csak vállat vont. `Don`t you know that? Americans love drugs.`
ja, és jobban vagyok.
