torokszofi

Tuesday, September 30, 2003


tegnap elkenödtem nagyon, az anyagiak miatt. aztán megráztam magam és felhívtam a dominikai családomat a Dominikai Köztársaságban. spanyolul beszéltünk, jó sokat. órákat. aztán gondoltam egyet és felhívtam egy-két szextelefont, szintén a Dominikai Köztársaságban. a pénz nem számít, bírom az ilyesmit.

legalábbis a mobilszolgáltatóm ezt állítja.

kikapcsolták a telefonomat, többszáz dollárral tartozom nekik, még nem tudják a pontos összeget. valaki most nagyon kicsinált. és tegnapig azt gondoltam, hogy a hackerek jópofa fickók. ma már ingerült vagyok.

Dominikai Köztársaság. egészen addig azt hittem, afrikai ország, míg huszonhárom évesen el nem olvastam a Wide Sargasso Sea-t. jó kis könyv.


éppen Sárikával készültem ebédelni, amikor RsB felhívott és kiderült, hogy mégsincs pénzünk, pedig azt hittem, van egy kicsi. jöjjön mindenki New Yorkba, és tanulja meg, milyen kemény a világ. no melodrama, I mean it. nem az ebéd miatt. úgy általában. van itt ez a kifejezés, hogy credit history. jól tanuljuk meg. mert fontosabb, mint a saját neved, a születési dátumod, kedvenc filmed, börszíned, mell- illetve farokméreted. ha van credit history-d, ember vagy. ha nincs, hát nem tudom, akkor amolyan tolvaj-patkány-veszélyesföldönkívüli mix.

de a nap jól sikerül. Sárika energiát spriccel rám és meghív ebédelni.

RsB pedig összekapja magát és másodszor is belekezd a blogírásba, ami örömmel tölt el.


Monday, September 29, 2003


nekem is tetszik a Rebeka név. ez fontos.


Sunday, September 28, 2003


és igen, ó igen, eltelt öt teljes hét New Yorkban, ebböl három Harlemben, és most, végre most beszóltak nekem, oh yeah. és igen, furcsa volt elöször a harlemi utcakon merthát mész, mész és te vagy az egyetlen fehér, tejfelképü, szökecopfos nöci, és oda is súgtam RsB-nek összeszorított szájjal, hogy `te, figyelj, mi lesz itt velem?` de csak vállat vont hülye vagy a Giuliani óta egy ujjal sem mernének fehér nöhöz nyúlni, de a fehér nö már csak olyan, hogy egy-két megjegyzést szívesen elvisel, bárhová is veti a sors, ugye.

de semmi, hetekig semmi, le se tojnak, oda se bagóznak, úgyhogy már nem is érdekel a téma, nem kell nekem beszólni, drága harlemi lakosok, megvagyok én anélkül is. ezért aztán kellemes meglepetésként ér a negyvenes, cingár fekete megjegyzése, miszerint

I wanna kiss your bunny.

hát ez az, kérem, valami ilyesmire gondoltam.


Saturday, September 27, 2003


Sárika megérkezett New Yorkba, annyira meghatódtam, hozott nekem szép, békebeli levélpapírt, loop örül majd, ha meglátja, szépen teleírva from over the ocean.
és D. barátnömnek is ezer köszönet, aki küldött nekem PILóTAkekszet és MELBA-kockákat, ezeket áhítattal fogyasztottam, pedig nem is szeretem az étcsokoládét, dehát ez hazai, nyamm.



Shana tova, barátaim, shana tova.


Friday, September 26, 2003


tizenöt pancélozott kisbusz, mesterlövészek a Hamilton Hall tetején, mobiltelefonok csörrenek, itt van Putyin a Columbian, a Low Library-ben, beszédet mond. Hamid Karzairól lemaradtam. Orosz, tüskehajú biztonságiak merednek maguk elé szúrós tekintettel, helikopter köröz felettünk, RsB dohog, mert elkésik a próbájáról, de azért kivárja. Putyin megjelenik, körülötte húsz testör, és az amerikaiak tapsolni és integetni kezdenek. Nagyon közel áll hozzánk, szerintem csak az nem lötte le, aki nem akarta. azt hiszem. senki nem akarta. mi nem tapsoltunk, csak néztük, aztán RsB elrohant próbára, én pedig most indulok exlibrivel találkozni a Times Square-re. Bolgárosan: Blogger Nomer Pet.


Monday, September 22, 2003


az éjféltöl vetített hongkongi thriller. istenem, amikor az éjféltöl vetített hongkongi thrilleren a Szindbád-mozi tipusú terem kósza közönsége vinnyogva, nyüszítve fetreng a röhögéstöl az éjféltöl vetített hongkongi thrilleren, az nem olyan ijesztö, mint amilyenre számítottam. nem olyan, mint egy éjféltöl vetített hongkongi thriller.


Sunday, September 21, 2003


ma pedig éjjel fél egytöl moziba megyünk. a The Eye címü hongkongi thrillert nézzük meg East Village-ben. elöre rettegek.


péntek éjjel buliba mentünk. a buli egy Carrie nevü musical-színész lánynál volt, RsB volt osztálytársa a színésziskolából. (igen, RsB színész, énekes, egy self-expresser, ahogy ö nevezi magát.) és ez egy meglehetösen jó buli volt, kérem. mennyei seven layer dippel, húsz gallonnyi margaritával és Dr Pepperrel (Grubi, nem felejtettem el) és rengeteg other self-expresserrel, akikkel mindenféléröl lehetett beszélgetni, de legföképp a készülö lemezekröl, meghallgatásokról, és New Yorkról. (többnyire Rosemary`s Baby-vel is ilyesmiröl beszélgetünk, de az mondjuk tényleg érdekel. azt akarom, hogy sztár legyen, és együtt pezsgözzünk a fehér limókban rogyásig).

volt egy helyes meleg fiú, Nathan, aki bármit csinálna, reklkámokat is, most érkezett Nashville-böl, és teljesen úgy nézett ki, mint az agárarcú Brett Anderson a Suede-böl. mondtam is neki, kár, hogy nem tudta, mi az a Suede.

volt egy Lynn nevü barnaszeplös lany, akinek Carrie szerint male larynx-sze van, és valóban, odaért hozzám, és férfihangon szólalt meg. érdekes volt vele beszélgetni, látni a nöt a férfihanggal. aztán megint Nathan, aki elhatározta, hogy amerikai viccekkel rukkol elö.

Q: What is the difference between roast beef and pea soup?
A: You can always roast beef but you can never...

a másik pedig:

Q: What`s special about a bulimic birthday party?
A: The cake comes out of the girl.

késöbb RsB-vel elmeséltük Carrie-nek a cukros-sperma hirdetést. Carrie nem akarta elhinni. aztán egy érdekeset mondott. `well, these people are tricky. `cos how would you ever know what your sperm tastes like??`

RsB-vel megdöbbenve néztünk egymásra. Tényleg! Hogyan?

hazafelé aztán RsB így mentegette: `figyelj, katolikus családban nött fel... ` ami szerintem nem érv. mindegy, egyszer Carrie-böl is celebrity lesz, mint bárki másból.



Friday, September 19, 2003


tegnap este Rosemary`s Baby felhívta a figyelmemet egy hirdetésre a Village Voice nevü, PestiEst-szerü lap hátoldalán.

``SWEET TASTING SPERM GUARANTEED

Go from Yuck to Irresistibly Delicious in just 1 wk.

For the sweet secret method send $ 10.00 to Velvet Sun, PO Box 1099, Ny, NY 10276``

RsB ki akarja próbálni.


most kaptam egy körlevelet a Columbiatól -- a hurrikán holnap tetözik, de úgy döntöttek, nem zárják be az egyetemet, itt igazán nem olyan erös, mondjuk ma, amikor kiléptem a kávézó ajtaján, percekig erölködtem, mert az ajtót bezárta kivülröl a szél. Isabel, Isabel.


Thursday, September 18, 2003


éreztem Isabelt, ahogy lesétáltam a St Nicholas Avenue-n, hideg van és szél mindenütt, éjfél körül érte el a keleti partot. New York államon átseper, de csak az észak-nyugati csücskén, New York City-ben csak hideg van és szél. Washingtont viszont telibe kapja. Bush Camp Daviden húzza meg magát, loopmom pedig reszketö üvegtáblák között csomagol.


még valami. Rosemary`s Baby azt üzeni

`minden kedves olvasónak: az alábbi waterbug-illusztráció actual size.`

erröl egyébként egy amerikai szórólap jut eszembe. nemrég nyomták a kezembe, olyan 20x10 centi méretü, rajta perzsaszönyegek. perzsaszönyegbolt-reklám, ugye, rajta színes perzsaszönyeg-fotók. a szórólap alján pedig a mondat:

Not actual size.

ja? nem? akkor nem is kell.


Wednesday, September 17, 2003


MC telefonjára ébredtem, nem ismerte meg a borízü, reggeli hangomat. októberben meglátogat és kart karbaöltve megnézzük a turista-látványosságokat, mert bizony eddig erre nem volt idöm. Rosemary`s Baby pedig kitakarította az egész lakást, amíg én Washingtonban voltam és a fürdöszobában talált egy urbán legendás WATERBUG-ot, ami akkora, mint egy patkány, csak éppen bogár. a mi waterbugunk már halott volt, de RsB még mindig nem tért magához. vele álmodik és reggelente megkínzott arccal mesél róla.


Monday, September 15, 2003


hetek óta ideges remegés fog el, valahányszor az Amerikában lenött, setét tincseimre gondolok. mert ugye ez itt New York és egy hajfestés többszáz dollár, ez egy bizalmi dolog kérem, de aztán rádöbbenek, hogy ez itt Washington, bizony, és loopmom elmosolyodik és fog egy 9 dolláros hajfestéket és karcsú, gumikesztyüs ujjakkal színt simogat a hajamba és egy félóra és gyönyörü, kicsit, kicsit sötétebb szöke, de higgyétek el, nagyon szép árnyalat, és Fulbright ösztöndíjasunk szívéröl legördül a mázsás súly. loop öccse pedig érzékeny, mint egy virág és ami a szívén, a száján. egész hétvégén fotózunk.


Sunday, September 14, 2003


washington. csend, steril esöszag és minden, ami nem New York. a meet-the-parents tour utolsó állomása.


Tuesday, September 09, 2003


Rosemary`s Baby ügyintéz. megpróbálja elintézni, hogy legyen telefon a lakásban. hallom a hangját, éppen a cimünket diktálja be a representative-nek, ahogyan itt az ügyfélszolgálatos személyt nevezik, aki mondjuk hat dollaros órabérért fülhallgatót tesz a fülébe és kis mikrofont a szája elé és hallgatja az elégedetlenkedö new yorkiakat éjjel és nappal.

-- Saint Nicholas Avenue, yeah. no.

-- ...

-- no. Saint. SAINT. S-A-I-N-T. as a holy person. you know.

-- ...

-- Do you want me to spell `Nicholas` for you?


bementem a könyvtárba, végigcsoszogtam a széles, pepita-köves linóleumon, fabarna fapadok között, wireless, we are wireless everywhere, belenéztem néhány szempárba, bólogattam komoly arccal és aztán kinyitottam egy vasajtót es bejutottam. ez itt a Twelfth Tier, ladies and gentlemen, az utolsó renoválatlan szeglet, az 1934-es, eredeti polcokkal, itt vannak a könyvek, és a dohszag es minden megsárgult, a falak is. nincs itt senki. néhany hét és ennek is nekilátnak. de most még csönd van és félhomály, és a jó öreg dewey decimal, halott kézirással.


Monday, September 08, 2003


szeretek vele lenni. még így is. nagyon .


Saturday, September 06, 2003


nem, ma nem bírom a LégKondit, úgyismint AC, nem értem, a szandálos lában rémülten dobol, ö se érti, miért kell tíz fok egy gépteremben. körülnézek, senkit sem zavar. új vagyok, biztos.


Friday, September 05, 2003


besétálok a Columbiára, és az elsö ember, akivel beszélgetni kezdek, Elizabeth Salt Lake City-böl. hamar kiderül, hogy beszél bolgárul, másfél évig élt Szófiában. így hát gyorsan bolgárra váltunk. az is kiderül, hogy mormon, ezt is megbeszéljük, szintén bolgárul. azt is, hogy pontosan egy sarokra lakik tölem. elmegyünk a dékán BBQ-partijára, ahol degeszre esszük magunkat. és ö is imádja a taratort.

most pedig Rossennél pakolom össze a cuccomat, és végleg megszünök brooklyni lakos lenni. mostantól lenni harlemi lakos. Rossen Rosemary`s Babyvel beszélget a konyhában, filmekröl persze. jó érzés értékes embereket összeismertetni, és hallgatni öket. a szavakat nem hallom, mert a konyha messze van, csak a hangokat.


Wednesday, September 03, 2003


Mi lehet az ember definíciója a hangyák nagylexikonában?

RsBaby teszi fel nekem ezt a kérdést hajnali egykor. ezen elmélázok néhány percre, nem sietem el a választ. másfél órája a telefonon lógunk, Rossen rámvigyorog és azt mondja `do you know what it`s called? this is a disease. the FREE NIGHT MINUTES disease.` arra céloz, hogy itt Amerikában a mobilszolgáltatók általában nem számlázzák az este 9 utáni perceket. és hát szegény Rosemary`s Baby egyelöre egyedül lakik a lakásunkban, mert még nem jött meg az ágyam. úgyhogy mindent megbeszélünk, alaposan, a hangyákat is.
ma költözöm.


Rossen felteszi a vizet, bögrét vesz elö, kamillateát dob bele, megkérdezi, hány cukorral, aztán rápillant a vízre, már fel is forrt. Kitölti a vizet, kicsit meglengeti benne a filtert, aztán kidobja, az egyik tenyerével követi a mozdulatot és így nem csöpög. ülök és nézem és azt kérdezem, `nem akarsz gyerekeket?` Mert úgy vigyáz rám, mintha az apám lenne, két hete lakom nála. elözö reggel a tea mellé az ágyamhoz cipel könyveket és albumokat, az egyikben olyan emberek festményei, akiket örültnek tart a társadalom és az a címe, hogy Outsider Art. Maradjak csak ágyban és lapozgassak, és gyógyszereket is ad, nem a NyQuilt, mert azt én vettem ugye, hanem C-vitamint és valamit a torokra.

Aztán elrohan a ruhaboltba, ahol dolgozik, amikor éppen nem egyetemre jár. Ma reggel pedig együtt ülünk a konyhában és azon tünödöm, hogy évek óta ismerem és mégis most látom meg igazából. `miért kérded? ` `mert annyira törödsz mindenkivel. Nemcsak velem, mindenkivel.` mert tényleg ez van. Lassan kiveszi a Philadelphiát a hütöböl és vastag módszerességgel megkeni a bagelt. `egyszer majd lesznek gyerekeim. Néhány év múlva, biztos. De most, most azt akarom, hogy végre velem is törödjön valaki.` elmosolyodok, ö meg komoly marad. Aztán kinézek a konyhaablakon és hallgatjuk, ahogy elrobog alattunk az N train. Vagy a Q. ez a kettö lehet, azt hiszem. És hirtelen sokminden eszembe jut, messziröl, messzire, hosszú, lassú éjszakák és monitorra tüzött narancsszínü lepkék és kifut a vér a szívemböl.


Tuesday, September 02, 2003


kicsit megfáztam. kicsit köhögök. úgyhogy gyorsan vettem egy szirupszerü, bíborszínü gyógyszert. RsB figyelmezetett, hogy csak este vehetem be. a neve NyQuil. csak ma tudtam meg, hogy Denis Leary, a humorista is ezt szedi:

`...I don't do illegal drugs anymore. Now I just do the legal drugs. Tonight I'm on NyQuil and Sudafed. Let me tell you something, folks. Forget about cocaine and heroine. All you need is NyQuil and Sudafed. I'm telling you right now, I took the NyQuil five years ago. I just came out of the coma tonight before the fucking show! Claus Vanbulo was standing over my bed going, "Denis, get up! There's something the matter with Sunny! Hurry up!" I love NyQuil. Man, I love it! I love it. I love it. I love it. It's the best thing shit ever invented. Isn't it, huh? I love the name alone. NyQuil - Capitol N, small Y, big fucking Q! I love that fucking Q, don't you!? What a great advertising idea! Put a huge fucking Q on the box. They'll get high and stare at it. "The Q is talking to me! The Q is talking to me!"

I love NyQuil, man. Because NyQuil has never changed, man. It's never changed. All the other medicines are doing that inner-child thing. "we know that there's a small child inside of you, so now we have grape and cherry and orange flavor." Not NyQuil! They still have the original green death fucking flavor! You know why!? Because it doesn't matter what it tastes like! It's so strong you go, "*wheeze* Hey this stuff really tastes like.." Bang! Yer in the coma already! "What happened?" "He said tastes like and he went right into the coma, it was unbelievable!" We have reached the point where the over the counter drugs are actually stronger than anything you can buy on the street. It says on the back of the NyQuil box, on the back of the box it says, "May cause drowsiness." It should say, "Don't make any fucking plans! Kiss your family and friends goodbye. Say hello to Klaus!" NyQuil, NyQuil, NyQuil, we love you! You giant fucking Q!`



na, valami ilyesmi. én a meggyízüben utazom. Tizenhét órát aludtam töle egyfolytában. a nagyrésze pedig súlyos lebegés. a végtagok pedig lebetonozva. 7 dollárért kapható mindenhol, senki nem tartóztat le érte. amikor ma reggel élménybeszámolót tartottam Rossennek, csak vállat vont. `Don`t you know that? Americans love drugs.`

ja, és jobban vagyok.



Monday, September 01, 2003


`nem hagyom, hogy tönkretegyék az életemet. ezt most mondom. erösebb vagyok, mint ök. A kurva anyjukat, menjenek a picsába innem.` igen, Rosemary`s Baby az. abban a pillanatban, amikor rádöbbent, hogy a konyhánk (egészen pontosan a hütö alatti rész) egy komoly csótánytanya. én megedzöttem star cityben, igazából méla nosztalgia fogott el, amikor megláttam öket. (nem. scream.). RsB aztán megvacsorázik a nappalinkban, majd kimegy elmosogatni a tányért. hallom, ahogy gügyög. `gyertek elö, vacsi-time! féltek, mi? kis buták! végetek!`

a lakás többi része álom. még mindig Rossennél alszom, mert egyelöre nincs ágyam. szerdán lesz. holnap Labour Day, senki nem dolgozik, én meg átmegyek RsB-hez, azaz hozzánk, ablakot mosni.


Home